Ahogy a nagykönyvben meg van írva: Mercedes-Benz CLS 400 d

A környezetemben valószínűleg már mindenki nagyon unhatta, hogy egész hétvégén másról sem tudtam beszélni, mint a nálunk lévő Mercedes CLS-ről. Azt mondta a párom, hogy jóideje nem hallott ilyen elismerő szavakat tőlem, pedig nem volt rossz a felhozatal az elmúlt időben.

És ez nem a többi autó rovására szól, hanem a CLS javára, hiszen az érdekes az, hogy semmit sem csinál extrán különlegesen, hanem mindent úgy csinál, hogy az jó legyen. Jól néz ki, jól megy, jól érzem magam az utastérben, jól fogyaszt, egyedül az árcédulája esetén fagy kissé arcomra a mosoly, de ez mindig relatív.

A forma önmagáért beszél, egy ámulatba ejtő rajzolat.

Tökéletes arányok, nyújtott vonalak, sportos, magabiztos kisugárzás. Mondhatjuk, hogy sportos, mondhatjuk, hogy elegáns, de egy biztos: bármilyen szögből tekintek rá, lenyűgöz. Tekintélyes mérete akkor válik világossá, amikor beállok vele a parkolóba és egy középkategóriás kombi mellett majdnem egy méter kilóg, de mindkét irányba. Tele van finom, részletgazdag megoldásokkal. Újdonság a hűtőrács, amelyet temérdek Mercedes logó tesz hangsúlyossá, de kicsit sem túlzó. A megújult lökhárító is a facelift eredménye, az AMG csomag szinte kötelező kellék is lehetne a konfigurálásnál. Hatalmas 20 colos kerekekre úgy simul a lapos karosszéria, mint egy támadni készülő nagymacska.

Nehéz a dolga a fényképezőgépnek, hiszen ez az autó nem fekete, hanem zöld. De még milyen zöld! Egészen pontosan smaragd, ha nem csillan meg rajta a napfény képes lettem volna úgy túllépni rajta, hogy észre sem veszem – nagy kár lett volna, mondhatom. Nem spórolták ki az X-eket a konfigurálásnál, de egy PR célokat szolgáló autónak ilyennek is kell lennie. Ez a szín önmagában egy komoly értéket képviselő extra, hiszen sokan autót vásárolnak ennyiért, de egy Mercedes így teljes.

Azonban az utastér sem rejteget meglepetést, szintén a magas minőség jegyében lett összeválogatva, percekig néma csendben ülök és tátom a szám. Ez már nem csupán prémium, sokkal inkább a luxus, annak is erősen a felső polca. Nekem ez a világ valamivel szimpatikusabb, mint az S-osztály belső enteriőrje, kevésbé érzem túlgondoltnak. Nagyon innovatív és magas színvonalú, mégis azt érzem, hogy pillanatok alatt otthonosan érzem magam, hiszen nagyon érthető, jól átgondolt. Jó érzéssel tölt el, hogy maradtak azért mutatóban gombok, ezzel megteremtve az egészséges egyensúlyt. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem az autót, az nem lenne más, mint nyugalom.

A fülkében ülve ugyanis ez lesz úrrá rajtunk. Eszembe sem jutna kizökkenni ebből az állapotból, hiszen minden ezt szolgálja. Néma csendben vonulunk, mindenféle erőlködés nélkül teljesít bármilyen rábízott feladatot. A kényelmes ülések minden vezényszót azonnal teljesítenek, ha kell hűtenek, ha kell fűtenek, ha úgy kívánjuk masszíroznak. Bárhová nyúlok, bármit érintek meg exkluzív anyaghasználat köszön vissza, és ez a belső kárpitozás?! Egyszerűen így jó, ahogy van.

A Burmester hifinek hála a szórakoztatásnak sem vagyunk híján, bármilyen stílust választunk kényezteti fülünket: Ozzy Osbourne hangja ugyanolyan tisztán köszön vissza, akárcsak Majka. Bármit bármilyen módon konfigurálhatunk az előttünk lévő kijelzőn. Különböző variációkat ajánl fel a rendszer, de csupán a képzeletünk szab határt annak, hogy mi hol legyen. Hogy erre valóban van-e szüksége a sofőrnek az jó kérdés, a lényeg, ha akarjuk ő tudja. Egyetlen negatívumként tudnám felhozni a kormányon lévő érintő felületeket, de az is lehet, hogy ez az én hibám, ugyanis szeretek „matatni” vezetés közben és így elég sokszor összevissza elállítottam a kijelzőt. Talán itt a hagyományos gombos megoldások jobban fixálják a beállításokat, mert nagyon érzékeny a felület. De ezt leszámítva akarva sem tudnék hibát találni benne.

A 400 d felirat a jól bevált 3 literes erőforrást foglalja magában, amely 330 lóerővel és 700 Nm nyomatékkal rendelkezik. Gyakorlatilag egy gőzmozdony ereje rejlik benne, teljesen mindegy, hogy mennyivel, vagy mennyiről szeretnél gyorsítani, menni fog. Semmi jelentősége, hogy milyen végsebességgel bír vagy milyen gyorsan éri el a 100 km/h sebességet: annyival, hogy pont még túl sok is. Ez nem az a modell, amivel a lámpánál illik megmutatni, hogy milyen gyorsak vagyunk, ahol büszkeség a Honda Civic VTi-s srácokat móresre tanítani. Ez a Mercedes, teljesen másról szól. Olyan, mint egy kézzel készített öltöny, nem hordani kell, hanem viselni. A benne lévő 9G Tronic váltóval bármilyen fordulaton azt látod, hogy még mindig ejt egyet a fordulatszámmérő, még 200-as tempónál is képes 3000 fordulat környékén maradni, és pofátlanul keveset enni. Teljesen lényegtelen szerintem, ha egy autón van egy közel 42 millió forintos árcédula, hogy mennyit fogyaszt, de nem titok, nagyjából 8 literrel eljárunk vele – nesze neked dízel világ.

Hogy ennyibe kerül, a szemem sem rebben. Nem azért, mert megnyertem a lottót, hanem azért, mert ilyen minőségért még szép, hogy sok pénzt kérnek, én is ezt tenném. Meg is értem, hiszen tényleg szinte tökéletes. Más, mint a versenytársak, elképesztő egyénisége van, nem akarja, hogy összevessük bármivel, vagy patikamérlegre tegyük, egyszerűen tudja azt amit kell, sőt sokkal többet is. A benne lévő vezetéstámogató rendszerek gyakorlatilag óvnak minket, az autó mindent lát, mindenre reagál és még ezt is finoman elegánsan végzi, nem ránt bele, nem torpan meg, nem tétovázik csak akkor avatkozik be, ha úgy látja jónak.

Aki megengedheti magának, ne tétovázzon, ez tényleg egy elváráson felül teljesítő szépség, és ha szétnézünk a piacon ebben a kategóriában ennyit kérnek a jó dolgokért. Ez pedig maximálisan jó lett.

Képek: Igényesférfi.hu / Mosoni Péter Photography