6 generációnyi luxus: a BMW M3 rövid története
A világhírű márka felülmúlhatatlan sportautója szédületes karriert futott be a nyolcvanas évek dereka óta. Most e nem hétköznapi sikertörténet legfőbb állomásait idézzük fel.
A Bavarian Motor Works, vagyis a BMW M divíziója az évek során rengeteg olyan autót adott a benzinvérű fogyasztóknak, mely saját kategóriájának éllovasává lépett elő. Az M1 a szuperautók előtt törte az utat, az M5 megteremtette a sportszedán fogalmát, az X5 M pedig az SUV-k képességeit fejlesztette bámulatos szintre. Mégis: azok a rajongók, akik az egyszerűséget és a csúcsminőséget tartják szem előtt, mindörökké az M3-at fogják a divízió legcsodásabb produktumaként emlegetni – írja a Robb Report cikke.
Az autó, amely mindeddig hat különböző generációt ért meg, lassan negyven éve dobogtatja meg a szívet. A Porsche 911 és a Chevrolet Corvette mellett az M3 az az archetipikus csúcsautó, melynek öröksége sportkocsik sok-sok nemzedékére lesz befolyással.
De hogyan is alakult az ikonikus modell karrierje az elmúlt évtizedek során? A következőkben egy rövid történeti áttekintéssel válaszoljuk meg a kérdést.
Az első generáció: 1986
Nem sokkal azután, hogy az M5 1984-ben megjelent a piacon, a BMW előrukkolt egy hasonló jellegű, de kisebb és könnyebben kezelhető modellel is: ez volt az M3. Az első E30 M3, melynek kialakításakor a tervezők eredetileg arra is ügyeltek, hogy a jármű megfeleljen a versenyzéshez szükséges homologizációs követelményeknek, az 1985-ös Frankfurti Autószalon alkalmával mutatkozott be a nagyérdeműnek, a következő évben pedig kereskedelmi forgalomba került. A járművet egy 2,3 literes négyhengeres motor hajtotta, s katalizátorral 192 lóerőre volt képes, míg anélkül 197 lóerős teljesítményt produkált. Ez az „ősverzió” még négyfokozatú kézi sebességváltóval rendelkezett. Aztán 1988-ban a márka megörvendeztette a fanatikusokat az Evolution nevű új, de limitált változattal, mely már 217 lóerőre volt képes. Sőt, 1990-ben megjelent egy 2,5 literes motorral felszerelt verzió is, melynek csúcsteljesítménye 238 lóerőre növekedett. E modellekből azonban csak kevés példány készült: a 17 970 darab E30 M3 többsége a hagyományos verzió volt. A jármű leggyakrabban kétajtós kupéként került kereskedelmi forgalomba, de azért készült néhány kabrió is.
A második generáció: 1992
A második generációs M3 1992 novemberében hódította meg a piacot. Kezdetben kupé, majd kabrió változatban is kapható volt, sőt 1995-től kezdődően már szedánként is megvásárolhatták az érdeklődők. (A BMW ugyanis tudatosan arra törekedett, hogy az E34 M5 és az E39 M5 megjelenése közti hézagot egy szedán sportmodellel töltse ki.) Az M3 második nemzedékének egyik legfontosabb különlegessége, hogy az autó ekkor kapott először soros hathengeres szívómotort. Az S50B30 7000-es fordulatszámon 286 lóerőre volt képes, míg az S50B32 – a hátsó keréken önzáró differenciálművön keresztül – 316 lóerőt tudott leadni. Az E36-ot egyedi ülésekkel és lökhárítókkal tették igazán exkluzívvá, és ekkor már – a hagyományos, ötfokozatú kézi váltó mellett – megjelent az automata váltó is, a robotizált kézi szerkezet, az SMG formájában.
A harmadik generáció: 2000
Az M3 harmadik nemzedéke 2000-ben, a Genfi Autószalonon debütált. A sárvédők íveinél kiszélesített karosszéria, klasszikus formanyelv és felturbózott soros hathengeres sportmotor jellemezte a „trónkövetelőt”, melyből kupé és kabrió változat is megjelent az utakon. Ha valaki az utóbbit választotta, még mai szemmel nézve is figyelemreméltó teljesítményre számíthatott, ez a típus ugyanis 5,1 másodperc alatt fel tudott gyorsulni álló helyzetből 100 km/órára. Ebből az M3-ból összesen 87 766 példány készült.
A negyedik generáció: 2007
Ez az autó voltaképpen „kakukktojásnak” számít, hiszen – az eddig felsorolt járművektől eltérő módon – V8-as motort kapott. Az S65-ös erőforrás azonban nem feltétlenül a legizgalmasabb nóvuma ennek az új nemzedéknek, hiszen a hatfokozatú kézi váltó mellett – afféle unikumként – megjelent a hétfokozatú duplakuplungos automata váltó is. Az autó 414 lóerős teljesítményre volt képes, ami már csak azért is lehengerlő teljesítmény, mert voltaképpen azonos kategóriába került a korszak szintúgy V8-as motorral felvértezett Ferrari-járműveivel. DCT váltóval 4,6 másodperc alatt tudta le a 0-100 km/órás távot, kézi szerkezettel pedig 4,8 másodperc kellett ugyanehhez a művelethez. Ebből a generációból összesen 65 985 példány látott napvilágot a 2007 és 2013 közti időszakban (többségében kupék és kabriók: szedánból mindössze tízezer darab gördült le a gyártósorról).
Az ötödik generáció: 2014
A 2010-es évek közepén a gyártók több radikális változtatást is megléptek. Talán a legszembetűnőbb, hogy az M3-at eddig mindig a 3-as kupé karosszériájára alapozták, az F széria idején viszont ezt is megvariálták: a 3-as kupé karosszériája megkapta a 4-es jelölést, s az M3 innentől fogva kizárólag szedán, az M4 pedig kizárólag kupé modellt jelölt. Az autóba újra soros hathengeres benzinmotort szereltek, de a vadonatúj sportmodell már turbós motorral rendelkezett. Az S55 431 lóerőre és 550 Nm nyomatékra volt képes, viszont a két évvel később érkezett Competition csomaggal a 450 lóerős teljesítményt és a 3,9 másodperces 0-100-as sprintidőt is elérte DCT váltóval, karbonszálas műanyag kardántengellyel, aktív hátsó differenciálművel és hátsókerékhajtással – idézi fel a Vezess.hu cikke.
A hatodik generáció: 2021
Három és fél évvel ezelőtt, 2021 tavaszán dobták piacra az M3/M4 páros friss generációját. Ez az autó már 1,8 tonnát nyomott (hozzávetőleg 100 kilogrammal többet, mint az elődje), viszont az eddigi legnagyobb teljesítményre képes soros hathengeres duplaturbós BMW motort kapta meg, így aztán Competition csomaggal 510 lóerőt tudott leadni, 650 Nm nyomatékra volt képes, és 3,9 másodperc alatt pattant fel 0-ról 100 km/órára. Az új M3, melynek végsebessége 290 km/órára növekedett, első ízben kapott összkerékhajtást is. E generációnál is választható a 480 lóerős belépőmodellekhez hatfokozatú kézi váltó, az automata váltók tekintetében viszont a gyártó választása egy nyolcfokozatú bolygóműves eszközre esett.
(Kiemelt kép: Hoyoun Lee / Unsplash)