A W201-es “Baby Benz” sorozatba tartozó, köznyelvben csak “EVO II”-ként emlegetett sportszedánból mindössze 502 darab készült, értékük mára egy vadonatúj AMG sportkocsiéval vetekszik.
Az “Evolution” kifejezés az elmúlt évtizedek során több márka nagy teljesítményű modelljén feltűnt, láthattuk Lancia Deltán, M3-mas BMW-n, Mitsubishi Lanceren, és néhány éven keresztül a Mercedes-Benz 190-es változatának sportos változatain is. A német túraautó-bajnokság – a DTM – részvételi szabályainak megfelelően egy legalább 500 darabos utcai, magánszemélyek által is megvásárolható homologizációs szériát kellett gyártani a rajtrácsra állított modellekből, így készülhetett el kétszer 502 darab a 190E EVO I és EVO II változataiból is.
A történet kezdetéhez két, a motorsportban azóta jól ismert név kapcsolódik, bár akkoriban még csak egyiküknek – a Cosworthnak – volt több éves múltja ezen a területen, másikuk épp ekkor tette le névjegyét a versenyzők között: ő volt az ifjú Ayrton Senna.
A Mercedes-Benz W201-es sorozatába tartozó 190E a márka belépő szintű modelljének számított akkoriban, melynek benzines motorpalettája a 90 lóerős karburátoros 1,8-astól a 2,6 literes 166 lóerős sorhatosig terjedt, illetve emellett háromféle dízel motorral is rendelhető volt.
Az 1984-ben bemutatott 190 E 2.3-16 – ahogy a nevében is szerepel, 2,3 literes motorral és 16 szelepes hengerfejjel – 185 lóerős teljesítményre volt képes, kifejlesztésében pedig a Cosworth volt a Mercedes-Benz partnere. A kitűzött céljuk az volt, hogy fel tudják venni a versenyt a DTM sorozatban a BMW E30 M3 versenyautóival. A típus látványos demonstrációjára az éppen akkor elkészült, újjáépített Nürburgring Grand Prix pályán került sor, ahol az avató ünnepségen 20 darab 190 E 2.3-16 állt rajhoz. Az autókat csupán biztonsági kiegészítőkkel – bukócsővel, versenyüléssel és hasonló elemekkel – látták el, a volán mögé pedig olyan nagy nevek ültek, mint Jack Brabham, James Hunt, Alain Prost vagy Niki Lauda. A gálafutam végén mindenki meglepetésére azonban nem az F1 valamelyik sztárja, hanem az újonc brazil pilóta, Ayrton Senna haladt át elsőnek a célvonalon közvetlenül Niki Lauda előtt.
A sikeressé vált modell motorját a továbbfejlesztés során 2,3-ról 2,5 literesre növelték, ezzel a teljesítménye is 204 lóerőre emelkedett. Az Evolution megjelölést először az 1989-es DTM nevezéskor használták, melyet egy évvel később, 1990-ben követett az Evolution II széria. A harcias body kittel, a sárvédőszélesítésekkel, a vaskos 17 collos hatküllős kerekekkel és a monumentális hátsó szárnnyal az autó jellegzetes, azonnal felismerhető külsőt kapott.
A Mercedes-Benz 190 E 2.5-16 Evolution II (elöl) és az elődei: a 190 E 2.5-16 Evolution (középen) és a Mercedes-Benz 190 E 2.3-16 (a háttérben) egy 1990-ben készült fotón.
A 235 lóerős 190 E 2.5-16 Evolution II – köznyelvben csak “EVO II” – már a megjelenésekor is a rajongók kedvence lett. Az első széria sikerét követően az újabb változatból már a bemutató előtt elkelt mind az 502 példány, pedig mélyen a zsebébe kellett nyúlnia annak, aki egy ilyen kék-fekete sportszedánt szeretett volna. Az újkori induló ár 115.258,70 német márka (mai áron kb. 33 millió forint) volt, több mint háromszorosa a W201-es belépő 1,8-as modellváltozatának.
A négyhengeres M102 motort átdolgozták, a mérnökök a nagyobb furat és rövidebb löket irányába mozdultak el, valamint két katalizátort is felszereltek a kipufogórendszerre. Az EVO II hátsó szárnya talán a leglátványosabb karosszériaelem a Mercedes-Benz sorozatgyártott modelljein az 1954-es “Gullwing” óta, kifejlesztésében a gyártó aerodinamikai mérnökeit a stuttgarti műszaki egyetem professzora is segítette. A hátsó tengelyen jelentkező tapadás optimalizálása érdekében a spoiler alsó és felső része külön-külön, valamint az első spoiler is két fokozatban állítható konstrukcióban készült el. Ezzel a megoldással hátul akár 57,1 kilogrammos, elöl akár 21,2 kilogrammos leszorítóerőt is el tudtak érni, a futómű hidraulikus szintszabályzóját az utastérből egy kapcsolóval lehetett vezérelni.
A DTM sorozatban induló versenyautók átalakításakor a teljesítményt az utcai változat 235 lóerőjéről egészen 373 lóerőig emelték, a modellsorozat pedig teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Már 1990-ben, az első szezonban sikerült futamot nyerniük Kurt Thiimmel a volán mögött, a következő évben Klaus Ludwig a bajnokság 2. helyén végzett, az 1992-es idényben pedig a Mercedes-Benz pilótái a 24 versenyből összesen 16-ot nyertek meg.
A mintegy 1,9 millió legyártott Baby Benzből mindössze 502 darab gördült ki az egyedi kék-fekete metálfényezéssel és a 190 E 2.5-16 Evolution II jelzéssel a Mercedes-Benz gyár kapuján. A ritkasága, valamint az exkluzív felszereltsége miatt az EVO II hamar a rajongók kedvence és a gyűjtők vágyott darabja lett, ez pedig a mai napig jól látszik a fellelhető példányok árán is.
A német Oldtimer Markt 2018-as katalógusa alapján az értékük az utóbbi 5 évben átlagosan 331%-ot emelkedett.
Két évvel ezelőtt egy erősen használt, javítást igénylő, a műszaki vizsga követelményeit nem teljesítő példány is 90.000 eurót (kb. 30,4 millió forintot) ért, egy makulátlan, újszerű, szalonállapotú, Note 1 besorolású példányért pedig akár 245.000 eurót (kb. 83 millió forintot) is el lehetett kérni.
A cikk írásakor az AutoScout hirdetési oldalon mindössze 3 autót hirdetnek 179.000 és 207.900 euró közötti áron, a mobile.de-n pedig 4 darab érhető el 159.900 és 207.900 euró között. A befektetésnek sem utolsó gyűjtői modell természetesen árveréseken is felbukkan időnként, a #130-as sorszámú példány idén februárban 199.000 dollárért cserélt gazdát egy aukción.
