Miért válik toxikus trenddé a „high-effort boyfriend” jelenség?

Virágok, ajándékok, meglepetések, fizetett vacsorák – a közösségi médiában egyre népszerűbb a „high-effort boyfriend”, vagyis az a férfiideál, aki látszólag minden terhet levesz párja válláról. Első pillantásra mindez figyelmes és vonzó, közelebbről nézve azonban könnyen kiderül: a túlzott gondoskodás nem feltétlenül egyenlő az egészséges kapcsolattal.

A TikTokon és az Instagramon futótűzként terjednek azok a videók, amelyekben nők büszkén sorolják, mit tesz értük „magas energiabefektetésű” párjuk. A narratíva gyakran így indul: „Dolgok, amiket a high-effort barátom megtesz, és amitől egy low-effort pasi összeesne.” A lista végeláthatatlan: virág minden alkalomra, fizetett éttermek, megszervezett utazások, napi szerelmes üzenetek, mindez anélkül, hogy a nőnek kérnie kellene bármit. A trend egyik legismertebb arca, Keely Grace Gaffney vőlegénye például hajnalban kel, hogy kávéállomást készítsen, stressz esetén utazást foglal, sőt egyedi adventi naptárat állít össze, amelynek végén egy hawaii utazás vár.

Ezt olvastad már?

A határok valódi szerepe: miért erősíti a kapcsolatokat, ha kimondjuk az igényeinket?

Mennyire hálás a párod? És te? Ezért kulcskérdés a hála egy párkapcsolatban

Amikor a gondoskodás pénzkérdéssé válik

Papíron mindez az önbecsülés és a magas elvárások ünneplésének tűnik. A „ne érd be kevesebbel” üzenet jól rezonál arra a kollektív tapasztalatra, hogy sok kapcsolatban a minimumot is túlértékeljük. A probléma azonban ott kezdődik, hogy a high-effort tartalmak jelentős része nem az érzelmi jelenlétről, hanem a pénzről szól. Több videóban is elhangzik: „Ő mindig mindent fizet”, „soha nem engedi, hogy költsek”, „a hitelkártyája nálam van, biztos, ami biztos”.

A pénzügyi egyoldalúság pedig óhatatlanul hatalmi különbséget teremt. Miközben a legtöbb érintett nő dolgozik és saját jövedelemmel rendelkezik, a teljes anyagi „átadás” hosszú távon aláássa az autonómiát. A történelem során a nők keményen küzdöttek azért, hogy saját vagyonuk, bankszámlájuk és döntési joguk legyen – ennek önkéntes feladása aligha nevezhető modern, felszabadító mintának.

Ajándék vagy kontroll?

További árulkodó jel, hogy a „magas erőfeszítés” gyakran a nő külsejére irányul. Van, aki azt emeli ki, hogy párja szervezi a körmös időpontokat és fizeti azokat, más azt, hogy a férfi figyel arra, mikor kell új ruhatár vagy frissített megjelenés. Alkalmankénti kényeztetés természetesen belefér egy kapcsolatba, de ha az esztétika fenntartása elvárássá válik, az már inkább trófeaszerű szereposztásra emlékeztet, mint partnerségre.

A gondoskodás és a kontroll közti határvonal itt különösen vékony. Amikor az erőfeszítés nem a másik jólétét, hanem egy idealizált kép fenntartását szolgálja, a kapcsolat könnyen feltételekhez kötötté válik.

Infantilizálás romantikus köntösben

Talán a legaggasztóbb eleme a trendnek az, ahogyan a női önállóságot láthatatlanná teszi. „Egy éve nem tankoltam”, „soha nem nyitok ajtót”, „nem tudom, hogyan fizetjük a számlákat” – ezek a kijelentések nem egyenrangú felnőttek kapcsolatáról árulkodnak. Sokkal inkább egy megmentő–megmentett dinamikát rajzolnak ki, ami rövid távon romantikusnak tűnhet, hosszú távon azonban éretlen és törékeny alapokra épül.

A párkapcsolati szakértők szerint ez a felállás könnyen a szülő–gyerek mintázatot idézi meg, ahol az egyik fél dönt, intéz és „vigyáz”, a másik pedig passzív szerepbe szorul. Egy ilyen kapcsolatban mindkét fél sérül: a nő elveszítheti cselekvőképességét, a férfira pedig folyamatos nyomás nehezedik, hogy mindig teljesítsen.

Az igazi erőfeszítés kétirányú

A tanulság nem az, hogy a figyelmesség vagy az ajándékozás önmagában problémás lenne. A gond ott van, amikor az erőfeszítés egyoldalúvá válik, és függőséget, nem pedig biztonságot teremt. Egy egészséges kapcsolatban mindkét fél képes adni és elfogadni, vezetni és követni, szükség esetén pedig önállóan is megállni a lábán.

A valódi „high-effort” nem látványos TikTok-listákban mérhető, hanem abban, hogy két ember kölcsönösen támogatja egymást – nem elvárásból, nem hatalmi pozícióból, hanem tudatos döntésből. És ez az a fajta erőfeszítés, ami hosszú távon is működőképes marad.

Forrás: The Independent

Borítókép: gpointstudio, Freepik