Az akaraterő nem olyan, mint a szemszín és nem is a születéskor mérik ki, így az ember növelheti is az élete során. Elmondjuk, miként.
Rengeteg olyan helyzettel találjuk szemben magunkat nap mint nap, amikor az akaraterőnkre van szükségünk. Egy új diéta, egy idegesítő ügyfél, vagy egy fárasztó projekt, amit mindenképp be kell fejeznünk – a sort még hosszan lehetne folytatni.
Ezt a pszichológusok úgy határozzák meg, mint a rövid távú kísértések elkerülésének és a nem kívánt gondolatok, érzések vagy impulzusok felülírásának képességét.
És kívülről úgy tűnik, hogy egyes embereknek sokkal nagyobb tartalékai vannak ebből, mint másoknak: ők könnyebben kontrollálják az érzelmeiket, hallomásból sem ismerik a halogatást és tartják magukat a céljaikhoz, anélkül, hogy valaha is úgy tűnne, elveszítenék az irányítást. Mindez azonban elérhető távolságban van bárki számára, mert az önkontroll és a mentális összpontosítás tartalékait a gondolkodásmód alakítja. A kutatások pedig válaszokkal is szolgálnak, miként lehetséges ezt befolyásolni.
A kimerült ego
Egészen a közelmúltig az uralkodó pszichológiai elmélet szerint az akaraterő egyfajta akkumulátorhoz hasonlít. Lehet, hogy a napot teljes erővel kezdjük, de minden alkalommal, amikor kontrollálni kell a gondolatainkat, érzéseinket vagy viselkedésünket, merül az akkumulátor energiája. A pihenés és a feltöltődés lehetősége nélkül az erőforrások végére érünk, ami sokkal nehezebbé teszi a türelem és a koncentráció fenntartását, valamint a kísértésnek való ellenállást.
A laboratóriumi tesztek bizonyítani látszottak ezt a folyamatot; ha például arra kérték a résztvevőket, hogy álljanak ellen az asztalon kint hagyott csábító süteményeknek, akkor egy matematikai feladat megoldása után kevésbé tudtak ellenállni a kísértésnek, mivel a feltételezések szerint az akaraterő-tartalékaik kimerültek. Az elme azon részének freudi kifejezéséből kiindulva, amely az impulzusaink megfékezéséért felelős, ezt a folyamatot “ego-kiürülésnek” nevezték el. A nagy önuralommal rendelkező emberek kezdetben nagyobb akaraterő-tartalékokkal rendelkezhettek, de még ők is kimerültek, amikor nyomás alá kerültek.
2010-ben azonban Veronika Job pszichológus közzétett egy tanulmányt, amely megkérdőjelezte ennek az elméletnek az alapjait, és érdekes bizonyítékaival arra világított rá, hogy az ego-kiürülés az emberek mögöttes hiedelemvilágától függ.
Job, aki a Bécsi Egyetem motivációs pszichológia professzora, először egy kérdőívet tervezett, amelyben arra kérte a résztvevőket, hogy egy sor állítást értékeljenek egy 1-től (teljes mértékben egyetért) 6-ig (teljes mértékben nem ért egyet) terjedő skálán. Ezek között szerepeltek a következők:
- Amikor olyan helyzetek halmozódnak fel, amelyek kísértést jelentenek, egyre nehezebb ellenállni ezeknek.
A megerőltető szellemi tevékenység kimeríti az erőforrásait, amelyeket utána fel kell töltenie. - Ha éppen ellenállt egy erős kísértésnek, akkor erősebbnek érzi magát, és ellen tud állni az újabb kísértéseknek.
A mentális állóképessége önmagát táplálja. Még a megerőltető mentális erőfeszítés után is képes folytatni. - Ha valaki inkább az első két állítással ért egyet, akkor “korlátozott” a szemlélete a saját akaraterejét illetően, ha pedig inkább a második két állítással ért egyet, akkor “nem korlátozott” szemléletűnek tekinthető.
Job ezután a résztvevőknek néhány standard laboratóriumi tesztet adott, amelyek a szellemi koncentrációt vizsgálták, amelyről úgy vélik, hogy akaraterőnk tartalékaitól függ. Job azt találta, hogy a korlátozott gondolkodásmóddal rendelkező emberek hajlamosak voltak pontosan úgy teljesíteni, ahogyan azt az ego kimerülésének elmélete megjósolná. Egy intenzív koncentrációt igénylő feladat elvégzése után – például egy unalmas szöveg apró hibáinak kijavítása – sokkal nehezebben tudtak figyelni egy következő tevékenységre, mintha előtte pihentek volna. A nem korlátolt szemléletű emberek azonban nem mutatták az ego kimerülésének jeleit: egy szellemileg megterhelő tevékenység elvégzése után nem csökkent a szellemi koncentrációjuk.
Úgy tűnt, hogy a résztvevők akaraterőről alkotott gondolkodásmódja önbeteljesítő jóslatként funkcionált.
Annyi akaraterőnk van, amennyiben hiszünk
Job később megismételte ezeket az eredményeket más környezetben is. A szingapúri Nanyang Technológiai Egyetemen Krishna Savanival együttműködve például kimutatta, hogy az akaraterővel kapcsolatos meggyőződések országonként eltérőek. Azt találták, hogy a nem korlátozó gondolkodásmód gyakoribb volt az indiai diákok körében, mint az amerikaiaknál – és ez tükröződött a mentális állóképességüket vizsgáló tesztekben is.
Az elmúlt években egyes tudósok vitatták az ego kimerülését vizsgáló laboratóriumi tesztek megbízhatóságát, de a vizsgálatok arra jutottak, hogy a valós életben is hatással van az emberek működésére az, ahogy az akaraterejükről gondolkoznak. Job egyetemi hallgatókat kért meg arra, hogy két nem egymást követő héten naponta kétszer töltsenek ki kérdőíveket a tevékenységükről. Amint az várható volt, egyes napokon sokkal nagyobb volt az emberek igénybevétele, mint máskor, ami a kimerültség érzéséhez vezetett. A résztvevők többsége egyik napról a másikra valamilyen mértékben helyrejött, de a nem korlátozó gondolkodásmóddal rendelkezők a következő napon valóban termelékenységük növekedését tapasztalták, mintha az extra nyomás energialökettel látta volna el pket. Ismét úgy tűnt, hogy az a meggyőződésük, hogy “a szellemi állóképesség önmagát táplálja”, valósággá vált.
Tanulás, sport, munka
További kísérletek is abba az irányba mutatnak, hogy az akaraterővel kapcsolatos gondolkodásmód előre determinálja a végeredményt: a diákok vizsgák előtti halogatásának szintjét – a nem korlátozó nézeteket vallók kevesebb időt pazaroltak – és a végső jegyeiket. Amikor a kurzusaik miatt nagy nyomással kellett szembenézniük, a nem korlátozott nézeteket valló diákok az élet más területein is jobban meg tudták őrizni önuralmukat; kisebb valószínűséggel ettek például gyorséttermi ételeket vagy költekeztek impulzívan. Ezzel szemben azok, akik úgy vélték, hogy akaraterejüket könnyen kimeríti a munka, nagyobb valószínűséggel engedtek ezeknek a csábításoknak és kihágásoknak – feltehetően azért, mert úgy érezték, hogy önuralmuk készleteit már kimerítette a tanulás.
Ennek a felfogásnak a hatása számos területre, például a sportra is kiterjedhet. Navin Kaushal, az amerikai Indiana Egyetem egészségtudományi adjunktusa és munkatársai például kimutatták, hogy befolyásolhatják az emberek edzési szokásait; azok az emberek, akiknek nem korlátozottak az akaraterőről alkotott hiedelmei, könnyebben megtalálják a motivációt az edzésre.
Zoë Francis, a Fraser Valley Egyetem pszichológiaprofesszorának tanulmánya feltűnően hasonló eredményekre jutott. Több mint 300 résztvevőt követve három héten keresztül azt találta, hogy a nem korlátozó gondolkodásmóddal rendelkezők nagyobb valószínűséggel mozognak, és kevésbé nassolnak, mint a korlátozó gondolkodásmóddal rendelkezők. Árulkodó, hogy a különbségek különösen esténként mutatkoznak meg, amikor a napi teendők már elkezdték megviselni azokat, akik úgy gondolják, hogy az önkontrolljuk igencsak véges kapacitású.
Vedd kézbe az akaraterőd!
Ha eddig is úgy gondoltad, hogy neked kifogyhatatlan az akaraterőd, akkor ez az információ csak megerősít abban, hogy már eddig is jól csináltad. Ha azonban voltak gondjaid a motivációval és az elhatározással, akkor itt az ideje, hogy kezedbe vedd az akaraterőd!
Job tanulmányaiból arra lehet következtetni, hogy már az erről való olvasás – rövid, közérthető szövegeken keresztül – segíthet megváltoztatni az emberek meggyőződését, legalábbis rövid távon. Úgy tűnik, a tudás hatalom; ha ez így van, akkor már ennek a cikknek az elolvasása is elkezdhette felpörgetni a szellemi állóképességedet. Ezt még tovább lehet fokozni azzal, ha másokkal is megosztod az újonnan szerzett tudást, a kutatások szerint ugyanis az információ továbbadása segít megszilárdítani a saját gondolkodásmódbeli változásunkatt, ez a “mondd-van-hiszem-effektus” néven ismert jelenség.
A gondolkodásmódod megváltoztatásának egyik stratégiája lehet, ha visszaemlékszel olyan esetekre, amikor egy mentálisan megterhelő feladatot végeztél pusztán annak élvezete miatt. Lehet például egy olyan feladat a munkahelyen, amelyet mások nehéznek találtak, de te élveztél. Vagy talán egy olyan hobbi – például egy új zongoradarab megtanulása -, amely intenzív koncentrációt igényel, de mégis élvezetes és könnyed volt. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az ilyen jellegű visszaemlékezések természetes módon a nem korlátolt gondolkodásmód felé tolja el az emberek hitét, mivel ezek bizonyítékként szolgálnak saját szellemi állóképességükről.
