A wellness nem ment meg az üresség érzésétől – de ez igen

Hiába a konditerem, a biohackek és a „jobb élet” protokollok: a boldogság mégsem érkezik meg. Egy harvardi kutató szerint az igazi probléma az, hogy elvesztettük a kapcsolatot azzal, ami értelmet ad az életnek, és ezt a modern életmódunk okozza.

Amikor Arthur C. Brooks társadalomkutató és boldogságszakértő 2019-ben a Harvardon kezdett tanítani, lelkes, kérdésekkel teli diákokra számított. Ehelyett szorongó, depressziós és céltalanságot érző fiatalokkal találkozott. Ez a jelenség nemcsak az egyetem falain belül jelent meg: Brooks szerint ma egy egész társadalom érzi úgy, mintha „szimulációban” élne. Új könyvében azt vizsgálja, mi hiányzik a wellness-őrületből, és miért nem működik önmagában a „jobb élet” receptje.

Ezt olvastad már?

Miért félünk a változástól, ha a jelenlegi helyzetünk már nem boldogít?

A kimondatlan segélykiáltás – a gyerekek öngyilkosságáról őszintén

Miért nem elég a wellness?

A modern élet tele van teljesítmény- és optimalizálási tanácsokkal: edzés, karrier, produktivitás, egészséges étrend. Mégis egyre többen érzik magukat üresnek. Brooks szerint ennek két fő oka van.

Egyrészt a wellness-kultúra nem ad választ az élet nagy „miért” kérdéseire. Megtanít arra, hogyan legyél hatékonyabb, egészségesebb vagy sikeresebb, de nem segít abban, hogy miért csinálod mindezt.

Másrészt az agyunk működését is megváltoztatta a technológia. A folyamatos online jelenlét és a „hustle” kultúra háttérbe szorította az agyunk azon részét, amely az élet értelmével foglalkozik.

Az agy két fele – és az elveszett egyensúly

Brooks szerint az élet értelmével kapcsolatos kérdések a jobb agyféltekéhez tartoznak. Ez segít megérteni a „miért”-eket: miért történnek dolgok, miért számít az életünk, miért csináljuk, amit csinálunk.

A bal agyfélteke ezzel szemben a „hogyan” és a „mit” kérdéseire válaszol: hogyan építs appot, hogyan szervezz utazást, hogyan oldj meg feladatokat.

A modern élet szinte teljesen a bal agyféltekére épül. A folyamatos információfogyasztás, a telefonhasználat és a produktivitásra épülő életmód miatt egyszerűen nem hagyunk teret a nagy kérdéseknek.

Az unalom: a hiányzó szupererő

A legmeglepőbb állítás talán az, hogy az unalom kulcsfontosságú az élet értelmének megtalálásában. Régebben a „nagy beszélgetések” természetesen születtek meg: késő esti viták, hosszú gondolkodás, céltalan idő. Ma viszont minden üres pillanatot kitölt a telefon.

Pedig az unalom aktiválja az agy úgynevezett „default mode network” rendszerét, ami segít a mély gondolkodásban és az önreflexióban. Ironikus módon ma már nincs unalmas pillanatunk, mégis sokan érzik unalmasnak az életüket.

Digitális detox – de nem úgy, ahogy gondolod

A megoldás nem a telefon kidobása, hanem a tudatos „digitális diéta”. Az emberek gyakran a szorongás, a magány vagy az unalom elől menekülnek a képernyőbe. Ha ezek az alapigények érintetlenek maradnak, a függőség is megmarad.

A kulcs az, hogy legyen valami fontosabb dolgod, mint a telefon görgetése. Olyan tevékenységek, amelyek valódi jelenlétet és gondolkodást igényelnek: beszélgetések, spiritualitás, alkotás, csend, reflexió.

A nagy felismerés: nem a válasz számít

A legtöbben azt kérdezik: mikor találom meg végre az életem értelmét? Brooks válasza kijózanító: soha. Az élet értelmének keresése nem cél, hanem folyamat. Nem az a lényeg, hogy tökéletes válaszokat adj a nagy kérdésekre. Már az is előrevisz, ha elkezded feltenni őket.

A „szimuláció” kényelmes. A valódi élet viszont kényelmetlen, bizonytalan és néha ijesztő. De épp ebben rejlik a jutalom: az értelem, amelyet a wellness önmagában soha nem fog megadni.

Forrás: Men’s Health

Borítókép: jcomp, Freepik