A csapból is folyik, hogy a kiégés, illetve annak elkerülése mennyire fontos. A rengeteg tanács ellenére mégis egyre több embert érint életkorra, nemre, pozícióra való tekintet nélkül. Mitől függ akkor, hogy legyőzhető-e a kiégés?
Egy ápolónő, vagy tanár esetén érthető, hogy miért ég ki valaki. De miért van az, hogy a legsikeresebb üzletemberek is érintettek, sőt, kifejezetten gyakori náluk? Ráadásul a megoldás is ismert. Miért fáj lelassítani, ha tudod, hogy nyugodt tempóban is odaérsz? Miért nem teszed azt, amiről tudod, hogy segítene? Kilenc éves segítői tapasztalatomban több száz vezetőt kísérve öt tényezőt találtam, amin áll, vagy bukik, hogy a kiégés elkerülhető, visszafordítható lesz-e.
A szélsőséges gondolkodás segít, vagy árt?
Gábor, 42 éves vezető, szereti látni a gyors eredményeket. Ahogy a beosztottaitól, az önismeretében is gyors válaszokat vár, ami mentén hozhat egy döntést és haladhat előre. Gábor, ezzel a hozzáállással érkezik a pszichológusához is, a kiégés tekintetében viszont nem lesz eredményes. Egy óra alatt nem jut el a saját belső világának kulcsaihoz. Nem azért, mert ne lehetne elmondani neki mi az, hanem azért, mert olyan távol van a saját lelkétől, hogy idő kell, mire az egóját leépítik és találkozik a belső valóságával. Gábor legszívesebben fekete-fehéren gondolkodik. Vagy kétszázzal csinál valamit, vagy sehogy. Ha nem dolgozna 24/7, akkor inkább egy percet sem töltene munkával és elzárná magát egy szigetre, ahol a telefonra rá se nézhet egy teljes hónapig.
Ezzel szemben, a terápiában is és a kiégés legyőzésében is, a lassú víz partot mos elv működik. Nem az egy alkalom lesz a mérvadó, hanem az, hogy hány héten át tudja rászánni magát, hogy kis lépésekben haladjon előre. Vajon Gábor meg tud-e barátkozni a kis lépésekben történő haladással?
Az önáltatás mértéke
Zsuzsa, 38 éves családanya és üzletasszony. Tökéletes családi háttérrel rendelkezik, nem verték, mindig volt mit ennie gyerekként. A szülei szerették és a legjobb képzést akarták neki. Soha nem mondták, hogy ne lenne elég jó, mégis, erős bizonyítási vágya volt mindig. Zsuzsa megélése az, hogy egyszerűen nem lehet másként. Így is úgy érzi, hogy túl sokat pihen és nem figyel eleget a kötelességeire.
A “tökéletes háttér” tipikusan azt mutatja, hogy tisztánlátás helyett elfojtásokkal tekint a családjára. Ideális esetben pozitív megélések vannak a gyermekkorból amellett, hogy tisztában vagy bizonyos tökéletlenségekkel, amik például érzelmi oldalról értek. Ha érzelmi oldalról is mindent megkaptál volna, felnőttként sem jellemezné folyamatos elégedetlenség az életed.
Zsuzsa példája megmutatja, hogy milyen az, amikor valaki a magas elvárások oldalára helyezkedik. Minél inkább egyetértesz a belső, irreálisan magas elvárásaiddal, annál kisebb az esélye annak, hogy megszabadulj a kiégés jelenségétől. Ezek háttere gyakran a tökéletlen családi mintákból fakad, amiket minél inkább eltemet valaki, annál nehezebb megtenni azokat a látszólag könnyű lépéseket, amik segítenék a kiégés visszafordítását, megelőzését.
Trauma mérleghinta
Ha már képes vagy szembenézni azzal, hogy a mai működésed és a gyermekkorod között kapcsolat áll fenn, az hatalmas előrelépés. Ha elég erős vagy, hogy meglásd azt is, hogy az egészséges fejlődéshez nemcsak fizikai táplálékra van szükség, hanem érzelmi igényeid is vannak, az kaput nyit a valós fejlődés felé. Ez a feltétele a legtöbb előrelépésnek.
Laci, az önismeretben olvasott, sikeres vállalkozó már látja, hogy valójában a kiégése nem abból fakad, hogy a körülmények ténylegesen követelnék a folyamatos túlhajszoltságot. Laci már tudja, hogy esetében a biztonság élményéről van szó, amit a vagyonon keresztül képes csak megélni. Ráadásul szerethetőnek, értékesnek is akkor érzi magát, ha kiemelten eredményes a vállalkozásában. Laci már ismeri, hogy ez nem célszerű, illetve a gyermekkori hiányaiból fakad. De vajon Laci képes lesz az önmegértés által előre lépni? Befejezni a túlteljesítést és nyugodtabb ritmusra váltani?
Képzelj el egy mérleghintát!
A mérleghinta egyik oldalán olyan érzelmi hiányok és traumák állnak, mint például a szülői dicséret hiánya vagy az, ha veszélyben voltál és nem oldottál meg mindent egyedül.
A mérleghinta másik oldalán ül a változási motiváció. A változás csak akkor érhető el hosszú távon, ha a motiváció súlya erősebb, mint a hiányok és régi traumák súlya.
Azaz, Laci akármennyire is érti, hogy miért működik úgy, ahogy, kizárólag akkor fog tudni előre lépni, ha erősebb a motivációja a változásra, mint az érzelmi hiányai, amit a munkával, sikerekkel tölt be.
Teljesítményheroin
Tibor, akkor érzi magát igazán elemében, amikor teljesít. Amikor nincs mit csinálni, nehezen tud magával mit kezdeni. Tibor dolgos, a szülei is azok voltak. Nem véletlen, hogy a környezete rajong Tibor sikereiért, elképesztő dolgokat vitt véghez. Tibor számára a teljesítmény olyan, mint a heroin.
De ahogy a heroinnál, a teljesítmény esetén is fennáll, hogy a valódi érzelmi nehézségek nem múlnak el hosszú távon. Ahogy a drogoknál, a teljesítménynél is elragadó erővel csábíthat magához a szer, ahelyett, hogy a mérleg másik oldalával foglalkoznál.
A traumák és hiányok feldolgozása és betöltése kizárólag akkor lehetséges, ha keresztül mész a belső, személyes poklon. Ez viszont kevésbé látványos, nem fognak ünnepelni és tapsolni. Kevesebb LinkedIn gratuláció érkezik ugyanis egy egyedül töltött hétvégére, mint egy lefutott maratonra.
Ahogy a Pennsylvaniai egyetem kutatása is kimutatta, a munka kevésbé stresszes, mint a magánélet. A kiégésből való felépülés tartósan azoknak sikerül, akik képesek szembenézni a mérleg mindkét oldalával.
Bátorság a változásra
A legtöbb emberben fel sem merül az, hogy egy sikeres ember számára bátorságot igénylő feladat kivenni egy hét szabadságot, vagy épp letenni a munkát időben. Pedig bátorság nélkül nem ültethetők át a gyakorlatba sem az internetes tanácsok, sem pedig az érzések felvállalása.
Anna, ünnepelt vezető, olyan, akit kiráz a hideg a lustaságtól és a középszerűségtől. Anna nem nyugszik addig, ameddig érzi, hogy valami lehetne jobb is. Mindig igyekszik megoldani mindent, amit csak lehet. Anna éjfélkor is megválaszolja az e-mailjeit, és szabadságon is a mobilját figyeli. Anna számára elvonulni néhány napra telefon nélkül kínzásnak tűnik, de eljutott arra a pontra, hogy rászánja magát. Anna a pihenő elején kényelmetlenül érezte magát, de a végén egy fokkal kipihentebben tért vissza. Ez egy apró lépés.
Akárkiről is van szó, családapáról, anyukáról, vezetőről, vállalkozóról, vagy átlagemberről, a felsorolt öt tényezőn áll, vagy bukik tapasztalatom szerint az, hogy legyőzhető-e, visszafordítható-e a kiégés. Persze mindenki helyzete és esete egyedi, a felsorolt öt kérdés viszont megfelelő ellenőrző listát nyújthat az induláshoz.
- Elfogadod-e, hogy apró lépésenként lehet változtatni?
- Szembenézel-e az érzelmi hiányaiddal?
- Erősebb-e a változási vágyad, mint a hiányok csábító ereje?
- Félre tudod-e tenni a teljesítmény heroin voltát?
- Van-e bátorságod elkezdeni a praktikus változást és az önismereti tisztítótüzet?
Azoknak a legnehezebb kilépni a kiégés vonzáskörzetéből, akik traumatizáltsága, érzelmi hiánya erős. Ez akkor is így van, ha nem ismered a saját traumáidat, hiányaidat. Minél kevésbé nézel szembe a belső világod démonaival – például azért, mert magadnak sem vallod be, hogy vannak démonok -, annál kisebb az esélye annak, hogy fenntarthatóan megóvd magad a kiégéstől.
Ha pedig sejted, hogy kísértetek vannak a lelkedben, a kísértetek ereje lesz a meghatározó abban, hogy képes vagy-e fokozatosan legyőzni őket. Ilyen esetben sem kell egyedül haladni, kitűnő szolgálatot tehet egy megfelelő pszichológus, vagy egy kompetenciahatárait tiszteletben tartó coach.
