7 gyakori ok, amiért a férfiak nem beszélnek az érzelmeikről

A férfiak nehezen viselik, ha a legbelsőbb érzéseikről faggatják őket, s ilyenkor inkább hárítanak, magukba zárkóznak, „jégpáncélt növesztenek.” Mindez merő sztereotípia? Nos, a férfi lélek ettől „néhány fokkal” összetettebb, de tény, hogy van némi valóságalapja a feltételezésnek.

Egy 2021-ben készült kutatás szerint a férfiak 60 százaléka vonakodik attól, hogy megossza az érzéseit a közvetlen és tágabb környezetével. Ha tehát szigorúan tudományos alapon közelítünk a kérdéshez, akkor kijelenthetjük: az imént említett sztereotípia tényleg a valóságban gyökeredzik. Dőreség volna azonban a leegyszerűsítő általánosítások talajára merészkedni. Élnek köztünk szép számmal nyíltszívű, magas érzelmi intelligenciával rendelkező férfiak is, akiknek nem esik nehezükre, ha egy csésze kávé vagy egy pohár bor mellett fel kell tárniuk a lelküket valamelyik közeli bizalmasuknak. Mégis sokan vannak, akik ehelyett inkább a magányt és az izolációt választják. Ahogy a lumohealth.com cikke is felhívja rá a figyelmet: ez a taktika az addiktív szokások, az eltorzult gondolkodásmód, az egyedüllét és a depresszió zsákutcájába vezethet.

De vajon milyen beidegződések bújhatnak meg a hallgatás stratégiája mögött? Miért dönt úgy egy férfi, hogy az őszinte kitárulkozás helyett inkább hatalmas falakat emel maga köré?

Nos, a konkrét okok jóval komplexebbek és szerteágazóbbak, mint azt gondolnánk. A továbbiakban a férfiakra jellemző érzelmi elzárkózás hét legfontosabb mozgatórugóját térképezzük fel, a gondolatmenetet pedig megoldási javaslatokkal zárjuk. Íme tehát a hét legjellemzőbb ok:

1. Az érzelmekről beszélni „nem férfias dolog”

Rengeteg férfi úgy gondolja, hogy mind a társadalmi érintkezés színterein, mind a családján belül határozott, maszkulin erőt kell sugároznia magából. A klasszikus, konzervatív „férfieszmény” szerint a teremtés koronája sosem mutatkozhat kétségbeesettnek, levertnek, vagy szomorúnak, az esetleges lelki problémáin pedig egyedül, külső segítség nélkül kell úrrá lennie. Ha egy férfi erre nem képes, és nyíltan beszél azokról a gondokról, melyek belülről feszítik, akkor „leleplezi a gyengeségét” – legalábbis így szól a hajdan még általános érvényű, de ma már (szerencsére) túlhaladottnak tekinthető nézet. A valóságban épp az ellenkezője az igaz: az őszinteség mindig csak a hasznodra válhat, még akkor is, ha az a társadalmi vagy vallási közeg, melyből érkezel, esetleg „lenéz” vagy „megvet” a viselkedésed miatt. Gondolj bele: bármilyen vehemensen is ragaszkodnak a véleményükhöz, végső soron ők is csak esendő emberek. Miért ne tévedhetnének?

2. Engedelmeskedni a belső nyomás parancsának

Senki sem vitatja: hatalmas teher nyugszik egy családapa vállán. Ebből viszont még nem következik szükségszerűen, hogy egy férfinek, aki adott esetben két-három ember egzisztenciájáért, boldogságáért, jövőjéért érzi magát felelősnek, „jégpáncélt kell növesztenie.” Márpedig rengeteg családapa így cselekszik: ha lelki sérelem éri őket, akkor is inkább magukba fojtják az érzelmeiket, mély hallgatásba burkolóznak, mivel rettegnek tőle, hogy „váratlan őszinteségi rohamukkal” az egész családra negatív hatást gyakorolhatnak. Súlyos tévképzetre épülő szokásukhoz akkor is ragaszkodnak, ha éppen válság sújtja a famíliát: bármennyire is nehezükre esik, pókerarccal várják ki, míg elül a vihar.

3. A kishitűség rabságában

Sok férfi úgy érzi, az érzelmi gondjai egyszerűen megoldhatatlanok, így inkább szőnyeg alá söpri azokat. A nők – fejlettebb empatikus és problémamegoldó készségüknek köszönhetően – sokkal könnyebben tájékozódnak az ilyesfajta krízishelyzetek ágas-bogas dzsungelében. Gyorsabban ismerik fel a megoldáshoz vezető ösvényt, és – ha van hozzá elég bátorságuk – rá is lépnek. A férfiak esetében ugyanez a folyamat sokkal döcögősebb. Pedig szinte minden lelki nyavalyára létezik gyógyír, csakhogy – bármennyire is szeretnéd – nem fogsz varázsütésre rátalálni. Előbb találnod kell valakit, akinek kiöntheted a lelked – a többi majd úgyis jön magától.

4. A megfelelő nyelvezet hiánya

Egyes férfiak szinte égnek a vágytól, hogy végre a nagyvilág elé tárhassák szívük titkait, csakhogy híján vannak az ehhez szükséges „nyelvi készletnek”. A nők többségével ellentétben nem ismerik azokat a jellemző szavakat és szóképeket, melyekkel tömören és árnyaltan fejezhetnék ki, mi is játszódik le örvénylő lelkükben. Az is elképzelhető, hogy talán még a bennük kavargó érzelmek azonosítása is nehezükre esik. De ha el is jutnak erre a szintre, és ráébrednek, hogy irdatlan düh munkál bennük, akkor sem biztos, hogy képesek „lokalizálni” az érzelem forrását. Bizonyos férfiak tehát azért azért bújnak ilyenkor a csigaházukba, mert nem fejlesztették ki magukban az őszinte érzelmi megnyilvánulásokhoz szükséges nyelvi készségeket. Inkább ragaszkodnak a jól bevált kulturális-társadalmi mintázathoz: az emóciók eltemetéséhez.

5. Bizalmi problémák

Sajnos nem minden férfi rendelkezik olyan szoros baráti kapcsolatokkal, melyekbe beleférne egy-egy sörözéssel egybekötött „lelkizés”. És egyébként is: valljuk be, a férfitársaságok jelentős részét sokkal élénkebben érdekli a politika, a sport, a mozi vagy a zene, s persze a távol lévő kollégák, ismerősök, barátok csúfondáros kipellengérezése is jóval élvezetesebb és szórakoztatóbb tevékenység, mint az érzelmi bántalmakat boncolgatni. Pedig az ilyesfajta „férfikeservnek” óriási létjogosultsága van egy baráti csevejen belül. Sőt, olykor még a baráti kötelék erőpróbája is lehet. Ha ugyanis a másik fél szemlátomást unottan vagy idegesen fogadja a „sirámaidat”, akkor talán nem is méltó a figyelmedre és a bizalmadra. Ettől függetlenül mindenképp megéri próbálkozni, hiszen lehet, hogy épp abban a személyben lelsz majd hű lelki társra, megbízható cinkosra, akiből ki sem néztél volna ilyesmit.

6. Gyermekkori élmények

A nehéz gyermekkor, a fiatalkorban átélt traumatikus élmények (fizikai, mentális, érzelmi vagy szexuális abúzus) némaságra kárhoztatják az érintett férfiakat. Emiatt természetesen nem is szabad neheztelni rájuk. A gyermekévek jellem- és személyiségformáló ereje felbecsülhetetlen: aki zsenge éveiben azt tapasztalja, hogy félresöprik az akaratát, semmibe veszik, megalázzák, vagy bármilyen módon bántalmazzák, az önerőből talán sosem fog kiszabadulni e súlyos tapasztalatok béklyójából. Mondanunk sem kell: egy ilyen esetben a segélykérés is sokkal nehezebb, mégpedig az alapvető bizalomhiány, s a személyiség mélyrétegeiben lappangó elemi félelem miatt.

7. Amikor a tettek tükrözik az érzelmeket

Vannak férfiak, akik egyáltalán nem beszélnek az érzelmeikről, inkább megélik azokat – például a sportban, a zenében, a táncban, vagy más, hasonlóan hasznos és izgalmas hobbiban. Ha ez emocionális értelemben is egészséges környezetet teremt számukra, akkor felesleges nyomás alá helyezni őket, úgysem fogják (mert nem akarják) kinyitni a lelkükre aggatott lakatot.

Mi lehet a megoldás?

Ha szerencsés vagy, remek szövetségesre lelhetsz a legközelebbi barátaidban és családtagjaidban. Ebben az esetben a kulcs a bátorság és a feltétel nélküli őszinteség: merj nyitni feléjük, mutass kellő határozottságot és bizalmat, s meglátod, akkor ők is kitüntetnek osztatlan figyelmükkel, s talán még hasznos tanácsokkal is elláthatnak! Ha viszont úgy érzed, hogy nincs elég tered, illetve lehetőséged az érzelmi problémáid közlésére, még mindig ott a terápia lehetősége. Egy szakértő segítségével kitapogathatod magadban, illetve fejlesztheted, csiszolhatod azokat az érzelmi és nyelvi készségeket, melyek a lelki problémákkal való szembenézés legfőbb kellékei. A pszichodinamikus, illetve sématerápia segíthet feltárni szorongásod, mérgező érzéseid gyermekkori gyökereit, szociális hátterét, megmutatva, hogy a másokkal ápolt kapcsolataid hogyan formálták (és formálják a mai napig) a személyiségedet.

Az is lehet persze, hogy kognitív viselkedésterápiára lesz szükséged: ez a módszer segít felismerni, majd megváltoztatni a gondolkodásmódodat és a viselkedésedet, mely a problémáidat előidézte. Az úgynevezett „elfogadás és elköteleződés terápia” (ACT) a kognitív- és a viselkedésterápia fúziója, mely – a tudatos jelenlét (mindfulness) alapú terápiával egyetemben – segíthet abban, hogy megfelelően kezeld a lelki nehézségeket eredményező gondolataidat. Ha a problémád a párkapcsolatodat is érinti, akkor a te esetedben a párterápia tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak.

Saját érzelmeink leleplezése mindig szorongást, félelmet szül bennünk. Ez voltaképpen természetes emberi reakció. Ilyenkor ugyanis lelki értelemben lecsupaszítod magad, ami a kiszolgáltatottság veszélyével fenyeget. Némely helyzetben azonban nincs más választásod: le kell gyűrnöd alapvető frusztrációidat, és még a mélyen beléd ivódott kulturális-társadalmi mintáknak is ellen kell szegülnöd. Az élet hullámzó viharait szenvtelenül tűrő, mélakórba süllyedő férfi képében nincs semmi tisztelnivaló vagy nemes. Vállald fel az érzelmeidet, és erősebb leszel, mint valaha!