Miért nem kallódnak el a holland fiatalok? Egy zseniális rendszer, ahol nincs üresjárat

A modern társadalmak egyik legnagyobb, csendes válsága a céltalan fiatalság. Az Egyesült Királyságban például minden nyolcadik 16 és 24 év közötti fiatal az úgynevezett „NEET” kategóriába tartozik, vagyis nem tanul, nem dolgozik, és semmilyen képzésben sem vesz részt. Ezzel szemben Hollandiában ez az arány a világon az egyik legalacsonyabb, mindössze 4,9%. Mi a titkuk? Egy pofonegyszerű, de kőkeményen végrehajtott filozófia: a rendszerben nincsenek zsákutcák.

A holland oktatási és munkaerő-piaci modell lényege, hogy a fiatalok életének minden egyes szakasza kötelezően vezet valahova. Nincs üresjárat, nincs lemorzsolódás, és legfőképpen: senkit sem hagynak elveszni a rendszerben.

Ezt olvastad már?

A jegyek csapdája: Gódor Zola szerint ezért veszítik el a diákok a kíváncsiságukat

Kihalóban van a beszélgetés kultúrája? Évente több száz szóval mondunk kevesebbet

Iskola 18 éves korig, vagy amíg nincs szakmád

Hollandiában a törvény szigorú: 5 és 16 éves kor között az iskolalátogatás kötelező, utána pedig a fiataloknak addig kell oktatásban vagy szakképzésben maradniuk, amíg egy piacképes képesítést nem szereznek, vagy be nem töltik a 18-at.

Bár a diákokat már viszonylag korán, 12 éves koruk körül különböző oktatási sávokba sorolják (gimnáziumi, technumi vagy gyakorlati-szakmunkás irányba), a rendszer rendkívül rugalmas. Ha egy fiatal elakad, nem esik ki a rostán, hanem azonnal átirányítják egy másik, hozzá jobban passzoló gyakorlati útra. A hangsúly a duális képzésen (beroepsbegeleidende leerweg) van: a 16 év felettiek a hét nagy részében fizetett gyakornokként dolgoznak a cégeknél, és csak heti egy-két napot töltenek az iskolapadban.

A kétkezi munka náluk szexi és jól fizet

Míg a nyugati világ nagy részében a szakmunkát sokan még mindig másodlagos opcióként kezelik, a hollandok felismerték a realitást.

„A társadalmunknak égető szüksége van villanyszerelőkre, tetőfedőkre, technikusokra és mesteremberekre. Ezek a fiatalok zseniálisan keresnek, és nagyon gyorsan válnak anyagilag függetlenné. A mai huszonéveseknél ez elképesztően vonzó jövőkép” – magyarázza Asja van der Helm, hágai középiskolai tanár.

A holland állam zseniálisan méri fel, hogy az iparnak éppen hol van szüksége munkaerőre, az oktatási rendszert pedig azonnal ezekhez a hiányokhoz igazítja. A vállalatok konkrétan sorban állnak a végzős szakmunkásokért.

Hogyan működik a gyakorlatban a holland védőháló?

Nemcsak a gazdasági ösztönzők működnek, hanem a szociális biztonsági háló is szigorú, mégis támogató. A holland blueprint három fő pillérre épül, amit érdemes lenne itthon is átvenni:

A lógás azonnali intő jel: minden hiányzást és késést azonnal naplóznak. Ha egy diák rendszeresen elmaradozik, az iskola azonnal riasztja a helyi önkormányzati tisztviselőket, és még azelőtt aktiválják a támogatói mechanizmusokat (pszichológus, mentor), mielőtt a fiatal teljesen eltűnne a radar alól.

Finanszírozás az otthon ülőknek is: ha egy fiatal mentális problémák (például szorongás) miatt képtelen iskolába járni, a hollandok „thuiszitters”-nek (otthon ülőknek) nevezik őket. Az iskola ekkor sem veszíti el a diák után járó állami fejpénzt: ezt a keretet kötelezően arra kell költeniük, hogy külső, személyre szabott mentális vagy szakmai segítséget finanszírozzanak a fiatalnak a visszatéréshez.

Az UWV, azaz az egyablakos ügyintézés: ha valaki mégis kiesne a munkából vagy az iskolából, a holland állami ügynökség (UWV) egyszerre biztosítja a szociális segélyt, a karriertanácsadást és a közvetlen összeköttetést a munkaadókkal. Nincs bürokrácia, egy helyen kapsz meg minden mentőövet.

A holland példa bizonyítja: a fiatalkori munkanélküliség és céltalanság nem egy elkerülhetetlen társadalmi katasztrófa. Ha a fiatalokat nem teherként, hanem befektetésként kezeljük, és a segélyezés helyett a gyakorlati, jól fizetett szakmák felé tereljük őket, egy egész generáció jövőjét menthetjük meg.

Forrás: BBC

Borítókép: Eliott Reyna, Unsplash