Nyitottság, tolerancia, közvetlenség. Jelzők, amelyeket ritkán használunk egy mondatban a budapesti emberekkel és jelzők, amelyek a leginkább visszaadják a Havervagy érzést. 1,7 millió budapestiből ugyanis több, mint 13.500 ember közvetlen és toleráns. Nem kicsit, hanem nagyon. Nyitottak egymásra, a világra és arra is, hogy jól érezzék magukat. Ők részesei – ki aktívabb, ki kevésbé – de, valamilyen formában legalább már találkoztak a Havervagy közösséggel.
Miért van szükség a közösség építő erejére? Mi lesz 30 körül a régi barátokkal? Hogyan és hol lehet nyitott emberekkel találkozni? Kéri Csabival, a Havervagy megálmodójával és alapítójával beszélgettünk.
Kéri Csabi, fotó: Havervagy
Hogyan jött a Havervagy ötlete? Mesélj egy kicsit a kezdetekről!
Maga a Havervagy ötlete rólam is sok dolgot elárul. Nagyon szerettem – ez persze most sem változott – nyitottabb, jobb fej emberek között lenni, ez mindig fontos volt számomra. Szerintem sok nyitott és kedves ember van a városban, de nehezen találhatóak meg egy közegben. Ha megnézzük, a 25-30 feletti korosztálynak nincsenek közösségei. Olyan közösségekre gondolok, ahol nyitott, kedves, európai fiatalok együtt lehetnek, jól érezhetik magukat, megismerkedhetnek hasonló mentalitású emberekkel. Olyan hely, ahol nem méregetjük, hanem elfogadjuk egymást, ahol nem jobbak, szebbek, trendibbek akarunk lenni a másiknál, hanem ahol élvezzük a sokszínűséget és azt, hogy mindenkiben van valami, ami különleges és érdekes. Jelenleg több, mint 13.500 regisztrált Havervagy tagunk van, ehhez pedig soha nem kellett hirdetnünk magunkat, szájról szájra terjedt a hírünk. Erre a szájról-szájra növekedésre nagyon büszke vagyok.
Mikor volt az első Havervagy buli?
7 évvel ezelőtt, 2009. május végén volt az első, egy illegál buli az Alagút tetején. Nagyon sok barátomat elhívtam, és szerintem nagyon sokan tényleg csak azért jöttek el, hogy nekem segítsenek, aztán az este végére mindenki összebarátkozott. Szép lassan elkezdett az ötlet működni. Az elején szó szerint nézegettem, hogy ki jöhet és ki nem, ha pedig egy ismeretlen jött, baromira izgultam. Egy idő után viszont be kellett látnom, hogy így egy max. pár száz fős közösséget lehet fenntartani, de a további fejlődéshez bizonyos dolgokat el kellett engednem, köztük ezt is. Ma már a programokat a szellemiség és a tematika szűri.
El kell tudni fogadni, hogy nem mindig az lesz, amit eltervezel. Van, amikor sokkal jobb.
Csajozás vagy barátkozás?
A programok nem feltétlenül a pasizásról, csajozásról szólnak, de tagadhatatlan, hogy ahol sok fiatal találkozik, az ismerkedés is felmerül. Ugyanolyan gáz lenne azt mondani, hogy csak ismerkedni lehet, mint azt, hogy ismerkedni tilos.
30 körül sokszor megváltozik a baráti kör. Mit gondolsz erről?
Ha már csak a magam példájából indulok ki, egyet értek veled abszolút. A mai napig van egy baráti társaságom akikkel 20 éve ismerjük egymást, őket tartom a legjobb barátaimnak, de amikor valakinek családja és gyereke lett, akarva-akaratlan eltávolodtunk egy kicsit. Ha valaki nem akar, nem jött eddig össze vagy talán soha nem is fog összejönni az elköteleződés ilyen formája, az azért formálja a régi barátságokat is. Nem azért, mert egyik vagy másik fél fura, egyszerűen csak máshogy alakult az életük és ez egy természetes folyamat. Viszont mit csinálsz ilyenkor egy közel két milliós nagyvárosban? Hol ismerkedsz azzal a céllal, hogy barátaid legyenek? Leülsz egy kávézóban idegenek mellé ismerkedni? Hát nem hiszem… A Havervagyból már nem egy baráti társaság is kinőtt, ami egy fantasztikus dolog.
Fotó: Havervagy
Zárkózottabbak az emberek ma Budapesten, mint máshol Európában?
Azt figyeltem meg, hogy külföldön sokkal nyitottabbak, jobbkedvűek az emberek és az is érdekes, hogy ez a vidék vs. Budapest összehasonlításra is igaz szerintem. Nagyon sok jófej, jóarc, fiatal van a városban – aminek semmi köze a Havervagyhoz -, de ugyanúgy nagyon sok az agresszív ember is és érezni Budapesten valami kis feszült rezgést is. Ha Nyugat Európában megkérdezed, hogy mi merre van, sokszor még el is dumálgattok kicsit, itt sokszor örülhetsz, ha elmondják neked a jó irányt. Van egyfajta stressz, feszültség, csalódottság az emberekben, de még mindig azt gondolom, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ha kedves vagy és barátságos, akkor azért az emberek többsége erre nagyon fogékony és igazából nagy jó pillanatokat tudunk egymásnak szerezni, ha kedvesek vagyunk egymással – idegenként is.
Mivel tudja a Havervagy nyitottabbá tenni az embereket?
Eleve a közösség neve és felvállalt célja, hogy haverként álljanak egymáshoz az emberek, segít ebben. Van egyfajta lelkiség az egészben. Sokkal nyitottabbak, barátságosabbak és elfogadóbbak a Havervagy közösség tagjai.
Persze a Havervagy sem tudja felvállalni, hogy más embert faragjon olyanokból, akik ezeket zsigerből elutasítják és még önmagukkal is nehezen állnak szóba, de hiszek benne, hogy a közeg meghatározza a hangulatod is.
Te mindig nyitott voltál?
Alapvetően igen, mindig is szerettem kapcsolatokat építeni, de azért a Havervagy rajtam is alakított.
Mit tanácsolnál annak, aki nehezebben ismerkedik?
Gyakorlás. Magabiztosságot ad, ha legyőzöd a félelmed és még mindig jobb bénán odamenni valakihez, mint elszalasztani a lehetőséget és nem odamenni.
Ismerkedj akkor is, ha nem megy – előbb utóbb laza, vagy legalább lazább leszel. Ha az emberben megvan az igény arra, hogy nyitott legyen, akkor idővel menni fog.
Fotó: Havervagy
Mi a Havervagy sikerének titka?
Talán az, hogy jó időben ismertük fel, hogy igény lenne hasonló közösségre, de még nem volt. A legnagyobb ellenfelünk pedig a saját hanyagságom lehet, konkurenciánk tulajdonképpen nincs. Emellett pedig elengedhetetlen a folyamatos megújulás, anélkül ellaposodna és unalmassá válna az egész.
Egy közösség akkor működik jól, ha mindenki hozzátesz: mi megadjuk a teret és a lehetőséget, a Haverok pedig önmagukat és a nyitottságot.
A legnagyobb kihívás számomra pedig az, hogy megmaradjon a Havervagy egy olyan közösségnek, ahova olyan emberek járnak, akik között én is jól érzem magam. Ha ez máshogy lenne, nem szeretném az egészet.
Mire vagy a legbüszkébb?
Nekem az a legjobb érzés, ha egy sarokból látom, hogy mindenki tök jól érzi magát, mindenki beszélget valakivel.
Arra pedig azért büszke vagyok, mindig is szerettem azokat a sztorikat, amelyek kicsiből indultak el és épültek fel, vagy amelyek nem pénzből fejlődtek naggyá, hanem szívből. A Havervagy is egy ilyen történet. Ma már nagyon sok felé ismernek minket és több ezer ember életviteléhez tartozik a Havervagy – az lesz a program, amit a kínálunk. Emellett filmeket, kiállításokat, színházakat tudunk pillanatok alatt teltházas eseménnyé tenni, az emberek hisznek abban, hogy ha a Havervagy mondja, akkor jó lesz. Jótékonysági kezdeményezések keretében is tudunk nagyon sok pénzt jó helyre adományozni. Ez büszkeség és ugyanakkor nagy felelősség is.
