Szabó Kimmel Tamás: Meg kellene tanulnunk végre tisztelni egymást és saját magunkat is!

Ha sikerül elérned a kitűzött céljaidat az jó. Ettől már csak az jobb, ha ezt saját erődből éred el és nem kell hozzá senkinek a szar viccein nevetgélned…

A most következő interjú alatt többször megfogalmazódott bennem, hogy sok mindenkit leültetnék 30 percre erre a beszélgetésre… Viccet többé-(inkább)kevésbé félretéve Szabó Kimmel Tamással beszélgettünk a LAZAR’S hajszalonban munkáról, kihívásokról, apaságról és arról, hogy vajon miért nem tudjuk tisztelni nem, hogy egymást, de sokszor saját magunkat sem…

Most éppen mivel foglalkozol?

Karácsonyig forgattuk A tökéletes gyilkos című filmet. Egy bűnügyi krimi, amilyen már nagyon rég készült Magyarországon. Pacskovszky József rendezi, a főszereplő pedig László Zsolt, Szabó Győző és én. A nyomozócsoport vezetőjét játszom, nagyon jó szerep, izgalmas film sok akcióval és magánéleti vonalakkal is. Mellette pedig természetesen játszom a színházi előadásaimban is.

Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

Mindig az aktuális munka. Filmezni mindenképpen nagy kihívás, egy nap 10-12 órán keresztül kell koncentrálni, hogy az adott pár percben minden összejöjjön – nehéz beosztani az energiáidat. Cserébe viszont nagyon izgalmas technikailag és színésztechnikailag is. Persze a színházat is nagyon szeretem, nehezen élnék nélküle.

Hogyan tudod összeegyeztetni ezt a feszített tempót a családoddal?

Nehezen. Nyilván jelent nehézséget, pláne, hogy szabadúszó vagyok, emiatt együtt kell élnünk a kiszámíthatatlansággal. Most tényleg nagyon sokat dolgozom, de ha a gyermekemnek ovis előadása lesz, akkor biztosan ott leszek.

Sokat változtál amióta apa lettél?

Sokkal összeszedettebb lettem és sok mindent átértékeltem, más dolgok lettek fontosak. Belül is értem, amit egy-két szerepemben is érzek, például máshogyan fogalmazok, mint két évvel ezelőtt. Szerintem biztos, hogy jó irányba változtam.

Szerepet vállaltál több UNICEF által szervezett programban is…

Igen, sok kampányban részt veszek, amiben tudok, igyekszem segíteni. A legutolsó az Ébresztőóra projekt. Ez egy játékos figyelemfelhívás a gyerekjogokra, olyan alapvető jogokra, amelyekre sokszor nem is gondolunk, vagy ha otthon valakit erőszak ér, akkor tudják, hogy hova tudnak fordulni. De annak a tudatosítása is a program része, hogy ha otthon valaki megüt, vagy ha valaki egyel kedvesebb veled az a legkevésbé sem természetes. Főleg amióta gyermekem van, ezek az ügyek nekem is nagyon fontosak.

Mire vagy a legbüszkébb?

Nem szeretem a büszkeség szót mert nagyképűséget és magamutogatást szül. Inkább azt mondanám helyette, hogy boldog. A legboldogabb a gyerekemtől vagyok és attól, hogy még mindig tudok annyira érdekes lenni, hogy munkáim legyenek, ahol pedig a legjobb próbálok lenni. Nekem mindig az a legfontosabb, amit éppen csinálok, és éppen arra vagyok -nevezzük büszkeségnek-, a legbüszkébb.

Nagyon fontos az út, amíg elérünk valamit. Fontos, hogy tudjuk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, mert ezt utána már senki nem tudja elvenni tőlünk.

Mennyire tudsz odafigyelni az egészségre, tudatos életmódra?

Egyre inkább oda kell, hogy figyeljek rá. Főleg a feszített munkatempó miatt. Előfordul, hogy 12 óra forgatás után még játszom 3 órát a színházban és éjfélre esek haza. Ilyenkor azért igyekszem arra odafigyelni, hogy mit és mikor eszem, mit iszom vagy éppen mit nem, van-e időm futni, mozogni (az utóbbiakra ilyenkor nyilván nincs…). Karácsony után több időm lesz azért, szeretnék elkezdeni egy küzdősportot, felhozni magamat, újra rendszeresen futni.

Mennyire fontos számodra a megjelenés?

Szeretek a magánéletben is jól öltözködni, de úgy, ahogy nekem éppen jól esik. Mivel egy ujjamon meg tudom számolni, hogy hány kötelező celebrendezvényen voltam, ezért nincs szükségem rá, hogy 75 öltöny álljon a szekrényemben, a Tisza cipőket és az O’neil darabokat viszont szívesen hordom.

A szépség, mint szó szerintem butaság, mert mindenkinek más a szép és mindenkiben van valami, ami szép, így a szépségápolás is, mint fogalom nehezen értelmezhető… Egyébként nem nagyon használok kence-ficéket, csak ha egy-egy hosszú nap után dehidratált vagyok, akkor krémezem be az arcom, de egyébként nem jellemző. A hajamra viszont odafigyelek, már közel 5 éve járok a családommal együtt Jocihoz, megbízom benne, precíz, pontos. Mindig nagyon jól vágja le a hajamat, utána már nagyon könnyű reggelente formázni, például KEVIN.MURPHY termékekkel. Egy forgatáson találkoztunk, ahol hamar megtaláltuk a közös hangot.

Mit gondolsz, mitől férfias egy férfi?

Van, akinek az izomtól van, akinek attól, hogy szemüvegben ül egy számítógép előtt és nagyon sok pénzt keres. Szerintem azok a személyiségjegyek fontosak, amitől nőies egy nő… Fontos a megbízhatóság, humor, kreativitás, becsületesség – azok a dolgok, amelyek egyébként kihalófélben vannak. Ha egy férfinek családja van, akkor a családjáért tegyen meg mindent és győzze le a legősibb és legprimitívebb ösztönt, a vadászat ösztönét…

Nehéz ma férfinek lenni?

Miért nőnek nem? Egyre nehezebb ez az egész szerintem, ami körülöttünk van. Nem az a lényeg, hogy férfi vagy éppen nő vagy, hanem, hogy az emberek ezt egyáltalán hogyan fogják túlélni…

Mit üzennél a 10 évvel ezelőtti önmagadnak?

Kevesebb hiszti, több koncentráció, sokkal mélyebbre menni munkákban, több tökösség, több harcosság, mert megéri… A felületesség régen sokszor hibám volt, megelégedtem azzal, amivel elsőre képes voltam. De azért nagyon szerintem semmit nem csesztem el, főleg nem szakmailag. A főiskola 3. éve óta a pályán vagyok, viszonylag előtérben, ehhez pedig nem kellett senkinek a szar viccein nevetgélnem…

Mit tervezel a jövőre?

Nem szoktam tervezni, az a biztos amit megettem, megittam, megtettem és eljátszottam. Mobilisnak és kompromisszumképesnek kell lenni ezen a pályán.

Mit tanácsolnál egy mai, XXI. századi férfinek?

Tiszteljék sokkal jobban a nőket! Minden leendő apának pedig azt kívánom, hogy be tudjanak menni a szülésre és nézzék végig, hogy egyébként jó reggelt, itt kezdődik az élet! Nekem ez egy nagyon meghatározó élmény volt, és azt gondolom, hogy a férfi társadalom hihet bármit magáról, egy nőnél nincs erősebb a földön. Életet adni valakinek, a folyamat, ami előtte van, és ami utána történik, ezt szerintem mindenkinek meg kellene tapasztalnia.

De egyébként a nőket se nagyon értem… Pláne azokat, akik mutathatnának akár jó példát is… Mi szükség van a százhuszonötödik félmeztelen mellfogós szelfire? Egymást kellene megtanulni jobban tisztelni, meglátni a másikban azokat az értékeket, amelyektől jobban tud működni a világ. A fiatalok sajnos olyan példaképeket választanak maguknak, akik semmi értéket nem képviselnek, és nem gondolnak bele abba, hogy még egy Facebook profil is mekkora felelősség. Mit osztasz meg, mi mellé állsz stb. Azt látom, hogy az ócskaság és a középszerűség, ami megy, de a kultúra, ami gondolatokat ébreszt, elgondolkodtat ezáltal pedig az életedet is jobbá teheti háttérbe szorul. Kiábrándító… Összességében talán azt üzenném, hogy több észt a fejekbe, találjuk meg az ősibb értékeket és azt az utat, amelyet lehet, hogy nehezebb járni, de hosszú távon megéri…

Helyszín: LAZAR’S Hajszalon (Budapest, Paulay Ede utca 8.)
Fotó: Juhász Gergő