Besenyei Péter: Az átlagon felüli teljesítményhez a tehetség önmagában nem elég

Nemes egyszerűséggel a világ egyik legjobb – számunkra egészen biztosan a legjobb – pilótája. Besenyei Péter mindennél jobban akart repülni és mindenkinél jobb akart lenni. Sikerült neki. Kellett hozzá a tehetség, de az átlagon felüli teljesítményhez ez önmagában nem elég. hirdetés hirdetés Besenyei Péter az az ember, akit bármeddig elhallgatnánk, olyan szenvedéllyel és nyitottsággal mesél …

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

hirdetés

Nemes egyszerűséggel a világ egyik legjobb – számunkra egészen biztosan a legjobb – pilótája. Besenyei Péter mindennél jobban akart repülni és mindenkinél jobb akart lenni. Sikerült neki. Kellett hozzá a tehetség, de az átlagon felüli teljesítményhez ez önmagában nem elég.

hirdetés
hirdetés

Besenyei Péter az az ember, akit bármeddig elhallgatnánk, olyan szenvedéllyel és nyitottsággal mesél mindenről, ami őt foglalkoztatja – és ennek a világra való végtelen kíváncsiságnak a repülés csak egy kis szelete. A versenyzéstől ugyan négy évvel ezelőtt visszavonult, de a felkéréseknek nehezen mond nemet – hónapokkal előre tele a naptárja. Besenyei Péterrel elevenítettük fel az elmúlt 48 év legmeghatározóbb pillanatait.

Mennyire sikerült megvalósítani a négy évvel ezelőtt bejelentett visszavonulást?

48 év repülés után kellett húznom egy határt. A világ tényleg minden pontjáról érkezik felkérés a mai napig és nagyon nehéz nemet mondanom. A Red Bull Air Race versenyein ugyan már nem indulok versenyzőként, de van egy körülbelül 500 km-es kör – a mostani gépem hatótávolsága, ami egy tankolással elérhető -, amin belül tavasztól őszig szinte minden héten tartok bemutatót valahol. Azért hagytam abba a versenyzést, hogy a repülés miatt ne kelljen olyan sokat utaznom. Ha nincs felkérés örülök, de ha van, akkor nagyon nehéz nemet mondani. Ez az 500 km pedig egy egészséges határ, hosszabb utakon már mindig kell számolni időjárási frontokkal, nagyon ritka, hogy 1000 km-en belül végig jó idő van. Épp elégszer szaladtam már bele ilyesmibe.

Besenyei Péter - interjú
Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Közel öt évtized után fel lehet még eleveníteni az első repülés élményét?

Az első mindig, mindenben izgalmas! (nevet- a szerk.) Először 6 éves koromban láttam repülőgépeket, amikor Szentgotthárdról a budaörsi repülőtér mellé költöztünk. Gyerekfejjel azonnal megbabonázott a repülés, ráadásul az akkori műrepülő magyar csapat éppen készült a 62-es világbajnokságra, szinte a házunk felett bukfenceztek, orsóztak, dugóhúzóztak! Ez az egész világ annyira távolinak és misztikusnak tűnt, egészen középiskola második osztályáig plátói maradt a szerelem. Ekkor tudtam meg egy osztálytársamról, hogy sportrepül, rajta keresztül jutottam el Dunakeszire és jelentkeztem a repülő klubba. Az első felszállás rendkívül izgalmas volt, nem tudtam, hogy vajon fogom-e majd bírni, nem leszek-e rosszul, nem fogok-e félni. Utólag visszagondolva nem is magától a repüléstől féltem.

hirdetés

Egy évvel később, 16 évesen pedig már egyedül repülhetett.

Ha az orvosi alkalmassági vizsgálaton valaki átment, akkor gyakorlatilag bárki csatlakozhatott a klubhoz, csak egy jelképes tagsági díjat kellett fizetnünk. Óriási volt viszont a lemorzsolódás: 62-en kezdtünk a csoportban, egy évvel később már csak 3-an, még egy évvel később pedig 2-en maradtunk. A tagsági díj jelképes volt ugyan, de a szabadidőnkkel, munkaerőnkkel áldoznunk kellett a repülés oltárán. Füvet nyírtunk, kötelet fontunk, hangárt festettünk, takarítottunk – mindent nekünk kellett csinálni és olyan is volt bizony, hogy egy átdolgozott hétvége után nem került rám sor. Annyit mondtak, hogy talán majd jövő hétvégén. Egy 16 éves fiatal számára nem a legjobb program, hogy a diszkó helyett a melegben gépeket tologat és még kiabálnak is vele, hogy túl lassan tolja. Emiatt elég nagy volt a fluktuáció, én viszont mindennél jobban akartam repülni, nagyon motivált voltam!

Besenyei Péter

Besenyei Péter műrepülő bemutató programja a klasszikus és egyéni műrepülő elemek kombinációja; egyfajta improvizáció. Minden bemutató más és más, sohasem repüli pont ugyanazt, de azért jellegében, stílusában félreismerhetetlenül besenyeis. Az abszolút szabad programban nyert már aranyérmet Európa-bajnokságon, világbajnokságon, valamint Világkupán is. Műrepülő bemutatóját a szakemberek a világ egyik legjobbjának – ha nem a legjobbnak – tartják.

Sporteredményei elismeréseként Göncz Árpád Köztársasági Elnöki Aranyéremmel tüntette ki, valamint a Nemzetközi Repülőszövetségtől megkapta a Paul Tissandier-diplomát. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át.

Európa-bajnokságokon, világbajnokságokon és világkupa-futamokon több mint harminc dobogós helyezést ért el. A Világkupában az elmúlt évek versenyeredményei alapján a legjobb kilenc, korlátlan kategóriában repülő pilótának van joga indulni. (Forrás)

Besenyei Péter - interjú - műrepülés
Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

A 6 éves kisfiú akkori álmát pedig jóval túlszárnyalta.

Ha akkor nem költözünk Budaörsre, talán minden máshogy alakul – lehet, hogy zongoraművész vagy karate mester lennék, könyvelő mondjuk biztosan nem. Bár édesanyám nem biztos, hogy ugyanolyan szerencsés véletlennek tartotta ezt akkor, mint én. Matematika-fizika szakos tanárként kiszámolta, hogy a repülőgép leesik. Pláne abban az időben, egyáltalán nem volt nagy divat a repülés. A családban senki nem repült, senki nem repül és ahogy elnézem, senki nem is fog repülni. Még az utcában vagy az ismerettségi körben sem volt hasonló példa. Azt szoktam mondani, hogy egy családba egy bolond bőven elég. Példaképem nem volt, viszont sok olyan emberrel találkoztam, akit nagyra becsülök valamilyen tulajdonsága miatt, én viszont mindig a saját utamat jártam. Elképesztően motivált voltam, nagyon mélyen bennem volt a repülés iránti vágy. Amibe belefogtam, azt mindig igyekeztem a lehető legjobban csinálni, ami általában sikerült is. A zene például a mai napig óriási drog számomra, most is van otthon zongorám és egy körülbelül 6000 darabos lemezgyűjteményem. A műrepülés elképesztő három dimenziós élmény, a zene viszont kinyit egy negyedik, semmihez sem hasonlítható dimenziót.

Mentálisan vagy fizikailag jelent nagyobb megterhelést a műrepülés?

Aki fizikailag nem bírja, az hiába van rendben mentálisan. Aki pedig fizikailag toppon van, de mentálisan nincs a helyén, sosem lesz sikeres. A műrepüléshez is kell egy alap adottság, de a versenyen végül minden fejben dől el. Nagy sebességnél, a verseny stílusától függően 8-10-12 G terhelés mellett kell villámgyorsan dönteni, milliméter és fokra pontosan repülni akkor, amikor a tested éppen azért küzd, hogy ne ájulj el az óriási fizikai megterhelés miatt.

A tanítványaimnak mindig azt mondtam, hogy egy átlagos képességű ember, átlagos szinten bármire képes – hegedülni, zongorázni, kajakozni, műrepülni… Az átlagon felüli teljesítményhez kell egy adottság, de kitartás, motiváció, alázat és szorgalom nélkül a tehetség önmagában nem elég.

Besenyei Péter - interjú - motiváció
Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívást jelentő feladat?

A lehetetlent sosem akartam megvalósítani. Ha a repülésben nem méri fel valaki egészségesen a határokat és szeretne valami olyat csinálni, amire nincs felkészülve, amire nem képes, ami lehetetlen, az nem egy jó dolog. 48 éve repülök, az már gombócból is sok, rengeteg élmény, impulzus ér, amit sokszor nincs is idő feldolgozni. Minden egyes verseny a maga módján kihívás. A siker velejárója a kudarc, hiszen ha valaki nem tudja milyen a hideg, nem tudja értékelni a meleget sem. Meg kell ismerni minden oldalt, hogy tudjuk értékelni ami van, amit kapunk vagy elérünk, a kudarc mindig nevel is egy kicsit, ösztönöz, motivál és figyelmeztet arra, hogy azért érdemes két lábbal a földön járni. Ha sok van belőle, az nyilván nem jó, de egy világversenyen elért második hely például nem jelenthet kudarcot. Nem egyszer megkérdezték, hogy mit rontottál el, hogy csak második lettél. Egy világversenyen az első tíz ember nem rontott el semmit! Fél pontokon, nüanszokon, bírókon múlnak a helyezések, ha elront valamit az ember nem második, hanem negyvennyolcadik lesz.

Minden mondat mögött egyszerre érezni az elégedettséget és a határtalan motivációt.

Azt gondolom, hogy a boldogság egyik alapja az elégedettség. Érhetünk el bármit, kaphatunk a sorstól bármi jót, ha azzal nem vagyunk elégedettek, boldogtalanok leszünk. Az elégedettség nem jelenti azt, hogy ülhetünk a babérjainkon, és nem kell törekednünk többre és jobbra, de értékelni kell azt mellette, amit már elértél. Ha valaki az elért dolgaival nem elégedett, akkor vagy valamit nem jól csinált, vagy soha nem lesz boldog, bármije is legyen.

Nagyon sok olyan embert ismerek, aki sok mindent elért, szinte bármit meg is tehet, anyagi jólétben él, de nem elégedett, soha semmi nem elég számára. És sok olyan embert is ismerek, akinek sokkal szerényebb lehetőségei vannak, akár még sajnálhatnánk is, mégis elégedett és boldog azzal, amije van. Lehetőségem volt Ázsiától kezdve, Afrikán át, Dél-Amerika turista övezetén kívül eső területein látni, hogy hogyan, milyen körülmények között élnek emberek. Hazatérve sokszor a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam, hogy amikor megnyitom a csapot, folyik belőle a víz.

Besenyei Péter - interjú - Red Bull Air Race
Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

48 év után meg lehet fogalmazni, hogy mit jelent Besenyei Péter számára a repülés?

A repülés az ember régi vágya. Mindig is akart repülni, utánozni a madarakat, ez szerintem mélyen kódolva van bennünk, csak van, akinek a félelem elnyomja ezt az ősi, emberi vágyat. Számomra a műrepülés, a három dimenzióban való szabadon fickándozás óriási, semmihez sem fogható szabadságot jelent. Kell hozzá persze néhány év gyakorlat és egy megfelelő gép. (nevet. – a szerk.)

Talán a búvárok érezhetnek hasonlót, bár én maximum 8-10 méterig merülök szívesen, ameddig még nincs szükség lámpára – felfele viszont bármeddig szívesen repülök. Hivatás, hobbi, életforma is egyben, bár a szabadidőmet már inkább mással töltöm.

Leghosszabb repülés nélkül eltöltött idő?

Így, hogy már nem versenyzek Ázsiában, Amerikában, télen hónapok is eltelnek repülés nélkül és őszintén szólva nagyon jól tud esni. Azt gondolom, hogy bárkinek bármilyen hobbija van és az a hobbi munkává válik, akkor ez egy teljesen normális érzés. Imádok horgászni, de ha 48 éve horgásznom kellene télen, nyáron akkor valószínűleg nem horgászással tölteném ma a szabadidőmet.

interjú - Besenyei Péter
Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Mi az, ami még mindig lelkesedéssel tölti el?

Két évvel ezelőtt nálam volt tesztelésre egy kabin nélküli, egyszemélyes, ultra könnyű elektromos repülő, hogy mondjak róla véleményt. Egy év alatt annyira megszerettem, hogy mondtam Andriskának, aki a versenygépemet is tervezte (Voloscsuk András, a Corvus gyár vezető mérnöke – a szerk.), hogy csináljon nekem egy ilyen gépet, de a mai technológiával. Teljesen más műfaj, amikor két-három méter magasan egy csendes elektro motorral suhansz a föld felett, érzed a fű illatát, lassan lobog a hajad – bizony felcsigázott és lassan el is készül a repülő. Jelenleg tesztelés alatt van, nagyon várom, hogy hazakerüljön a 138 lóerős villanymotorral.

Mindig is sok hobbim volt, amelyek folyamatosan lelkesedéssel töltenek el. A zene például biztos, hogy életem végéig elkísér, szeretek búvárkodni és rácsodálkozni a víz alatti élővilágra, 104 ejtőernyős ugrásom van, Zengő Zolinak köszönhetően az autóversenyek világába is belekóstolhattam – a Hungaroringen bérelt helye volt a repülőmnek, hogy minden versenyre és bemutatóra odaérjek -, 4 éves korom óta horgászom, imádok filmeket vágni, fotózni. Említhetném a borok izgalmas világát is, ami 35 éve varázsolt el. Egy Franciaországban élő magyar barátom kastélyklinikája alatt volt egy óriási borospince, itt kezdtem el megismerkedni azzal, hogy hogyan kell egy bort megközelíteni, mik az értékei, erényei, hibái… Érdekes világ, azóta szorgalmasan tapasztalom meg a világ borait, 8-10 éve hivatalosan bírálóként is járok bortesztekre, borlovag vagyok legalább hat helyen, még Szlovéniából is van egy megtisztelő borlovagi oklevelem. Kibontod, körbejárod, hagyod, hogy a bor megmutassa minden arcát számodra – olyan ez egy kicsit, mint amikor megismerkedsz egy hölggyel, nem lerohanod, hanem hagyod, hogy ő közelítsen meg, odaadja magát, kinyíljon és megmutassa azt, hogy mi minden rejlik benne.

Besenyei Péter - műrepülés
Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Ha újraindul a Red Bull Air Race, elképzelhető, hogy látjuk még versenyezni?

A Red Bull Air Race nézettsége önmagáért beszél. A rekord helyszíni nézőszám közel 2 millió ember volt Barcelonában – halkan megjegyzem, elképesztő élmény volt ilyen közönség előtt nyerni -, de legutóbb a Balatonon is 120 ezren voltak kíváncsiak élőben a versenyre. Mindenki a vállamon sírdogált, hogy ne hagyjuk abba, csináljunk valamit. Vérzik a szívünk, de a jelenlegi rendszer nem működhetett tovább hosszú távon. Ha a vezetőség részéről lesz nyitottság arra, hogy a jelenlegi hibákat újragondolva, új alapokra helyezzük a versenyt, természetesen nagyon szívesen bábáskodnék és segítenék abban, amiben tudnék.

A versenyzés viszont egész évben teljes embert követel. A repülést fizikailag a mai napig bírom, a bemutatókon széttépem a gépet, de maga a versenyzés már nem motivál annyira, hogy az örökös távollétet kompenzálni tudja. 63 évesen többre értékelek már egy szabad hétvégét a családommal.

Köszönjük a helyszínt Hadik Kávéház!

hirdetés
hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!
Előző cikk Különleges egyveleget alkot a Porsche legendák alkotóelemeiből az egyedi 356 RSR
Következő cikk A 10.000 lépést nehezebb összehozni, mint gondolnád