Addig jó, amíg másolnak – akkor egy lépéssel a konkurencia előtt vagy!

Személye megkerülhetetlen a hazai médiapiac világában, saját magát mégsem tartja piaci szereplőnek. Mindig is médiás, televíziós szeretett volna lenni, hét éves kora óta készült erre a pályára. Gyerekkorát meghatározta Algéria színes világa, azóta akarja kiszínezni a világot.

Csermely Ákos esetében ez az értékes tartalmat jelenti, legyen szó televíziós műsorról, a Verset mondani ér! kihívásról vagy éppen a huszonnégy éve telt házzal működő szakmai konferenciákról. A korlátokat nem viseli és mindenről határozott véleménye van – szerinte a bulvárt is lehetne jól csinálni.

Milyen az értékes tartalom, merre tart a digitalizáció és hol van ebben a történetben maga az ember? Csermely Ákossal beszélgettünk.

A konkurenciája biztosan ott lesz! És ön?

Az ominózus videóból elhíresült mondat – tulajdonképpen azóta is az egyik mottóm! Közel negyed évszázad alatt sikerült felépítenünk egy olyan konferencia portfóliót, amelyről biztosan tudom állítani, hogy a konkurenciád közül valaki ott lesz. Ha nem szeretnéd, hogy a konkurenciád előtted járjon egy lépéssel, akkor pedig neked is érdemes eljönnöd.

A versenytársak persze gyönyörűen másolnak. Ez csodálatos érzés, hiszen azt jelenti, hogy ők a második helyen vannak, én pedig folyamatosan tanulok.

Nem a mi konferenciasorozatunk az egyetlen szakmai rendezvény itthon, abban viszont biztos vagyok, hogy a legszínesebb tematikát, legintenzívebb programokat mi kínáljuk. Amikor pedig válság van és egy cégvezető döntés előtt áll, hogy az egy napos, egy termes konferenciára küldi az alkalmazottait töredék információért vagy egy általunk szerevezett, több helyszínt megtöltő, intenzív két napos eseményre akkor nem kérdés, hogy mit fog választani.

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

24 éve futnak telt házzal a Média Hungária konferenciák – mi állhat a töretlen siker hátterében?

Egy dologra fókuszálok és hosszú távban gondolkozom. Évente négy fix rendezvényünk van. A Media Hungary huszonnégy éves, az Internet Hungary húsz éves, az Evolution hét éves, a Mobil Hungary pedig két évente kerül megrendezésre.

Titok szerintem nincs, inkább két fontos tényezőt emelnék ki: az egyik az, hogy nem aprózodtam el az évek alatt. Nem üzemeltetek ilyen-olyan ügynökséget, nem mentem el tanácsadónak, nem lépem be a piacra, tulajdonképpen nem is tartom magam piaci szereplőnek, nem viselem jól a korlátokat. A másik pedig a folyamatos tanulás. A piac diktálja, hogy mit kell tanulni. Nekem mindenkinél előbb kell tudnom, hogy merre tart a világ. Teátrális és közhelyes is ugyan, de iszonyatos tempóban fejlődik, változik körülöttünk és velünk együtt minden. Ami tavaly az Evolution konferencia vázát adta, ma már elavultnak számít, hogy csak egy példát említsek.

Milyen a jó tartalom?

Élményt és értéket ad. Minden tartalom, amit elolvasás után egy mondatban össze lehet foglalni, az már ér valamit, hozzá tud adni a munkádhoz, a napodhoz, inspirálni tud abban, hogy egy bizony kérdésben egyről a kettőre léphess. Az előadóinknak például azt szoktam javasolni, hogy minden tíz percre egy konkrét üzenetet fogalmazzanak meg. Ha ez az üzenet emlékezetes marad a hallgatóságnak, az előadás jó volt.

A reklám is lehet szerethető, ha az értéket ad, ha inspirál.

A storytelling hatalmas erővel bír és ez különösen igaz a reklámokra. A bulvár is lehetne jó, sőt! Eredeti célja szerint szórakoztatva tanítana, itthon sajnos elment a vulgaritás, valótlan állítások irányába, ahol a legtöbbször már a főcímből kiderül a teljes story.

Jól érzem, hogy sokszor úszol az árral szemben?

Eredetileg egy pasaréti úri ficsúr vagyok, viszont orvos szüleimnek köszönhetően a gyerekkorom egy meghatározó részét Algériában töltöttem. Lenyűgözött az a színes világ, amit ott láttam, gyerekként pedig egyébként is szivacsként szívsz magadba minden izgalmas impulzust. Amikor kimentem mellbevágott, hogy minden színes, még a férfiak is karkötőket hordanak és citromsárga nadrágot viselnek, kék alapon fehér pettyes inggel – teljesen megvadultam tőle. Az 1970-es évekről beszélünk, nagyon más világ volt akkor itthon.

Hazatérve sem az átlagos kisiskolások mindennapjait éltem. Édesapám a Piroska és a farkas helyett a vakbélműtétekről mesélt nekem, jártam műtőben, baleseti osztályokon, később pedig gimnazistaként a proszektúrában fotóztam. Ez volt akkor az egyetlen lehetőségem arra, hogy a fotózás minden részletét megtanuljam. Igen, jól értetted, a hullaházban. Ez már itthon volt, Budapesten. Visszatérve azt éreztem, hogy mindenhol korlátok, falak, akadályok vannak, ki kellett valahogy törnöm.

A színek azóta is inspirálnak és szerencsésnek érzem magam, mert nem kell korlátok között élnem. Nem kell félreérteni! Viszont másokat sem akarok korlátozni, ez a fajta nyitott szemlélet és elfogadás megkönnyítette az elhelyezkedést a média világában.

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Mióta is készültél erre a pályára?

Ha jól emlékszem, akkor hét éves korom óta. Folyamatosan a gyerekkori álmomat élem. Ha egy szót kellene mondani, akkor az alkotás öröme lenne az, ami a legnagyobb izgalommal tölt el azóta is. Mindegy, hogy TV műsort csináltam, vagy most éppen a verses kihívást, vagy egy konferenciát szervezek. Ezek általában nagyon összetett munkák, sok pici részből állnak, sok alkotó elemet kell összekapcsolni egymásba. Ha ezek megvannak, akkor sikeres a történet. A konferenciaszervezés, ahol a programot a mai napig én írom, a közönségszervezés, szponzorszerzés, amikor az egész összeáll – egytől egyig úgy tekintek rá, mint egy alkotó folyamatra.

Mindig tanulni kell hozzá, viszont ki akarom színezni a világot, mindig is ez hajtott!

Bő negyed évszázad tapasztalattal a hátad mögött mi jelenti most a legnagyobb kihívást számodra?

Minden egyes produkciót a nulláról kezdek, folyamatosan új kihívásokkal nézek szembe. Ha egy mondatban kellene a konferenciaszervezést összefoglalnom, azt mondanám, hogy légy precíz és láss kettővel előbbre. Engem a tartalom, a tematika és a program összeállítása inspirál.

Az Evolution idei címe …mert emberekhez kapcsolódunk. Hol helyezed el az embert a digitális forradalomban?

A média nem egy irányba, hanem 6,5 millió vásárló irányába mutat. Mindenki tud mindenkivel beszélni. Kinyílt a tér, a kommunikáció végtelen irányú, ha úgy tetszik.

Ha ismét teátrálisan akarnék fogalmazni, akkor az öt méteres körzetedben garantáltan van egy olyan kütyü, amelyen keresztül a virtuális életedet éled, és amelynek segítségével azonnal képes vagy vásárolni a világ szinte bármely pontjáról.

Ha szeretnék egy ilyen zöld blúzt, mint ami rajtad is van a kedvesemnek vásárolni, akkor nem a boltba megyek be és nem az eladótól kérdezem meg, hogy nekem mire is van szükségem, hanem felmegyek a netre. Ha én egy gondos szerető vagyok, akkor megnézem, hogy milyen szövetből készül az anyag, milyen szín állna jól neki, mert már létezik olyan megoldás, amivel hozzá tudok igazítani képet, terméket és meg tudom nézni, hogy hogyan is fog rajta mutatni.

Ma a B2C eladó és a B2B értékesítő a vásárlói út felénél, kétharmadánál kapcsolódik be a vásárlási folyamatba. A korábbi húsz százalékhoz képest ez komoly változás, amelyhez ha egy üzleti modell nem tud időben alkalmazkodni, kiesik a versenyből.

Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a döntések hatvan százaléka még mindig az ember. Ezért is választottuk az Evolution idei címének azt, hogy … mert emberekhez kapcsolódunk. Ezt a digitalizáció és a változó üzleti folyamatok ellenére is hangsúlyozni kell. A történet végén az ember fogja azt érezni, hogy nincs élet a zöld pulóver nélkül.

Kép: Csiki Vivien / Igényesférfi.hu

Mire vagy a legbüszkébb?

Mindenre együtt vagyok büszke, ahogyan az egész összeállt. Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy a szabadságomat, individualitásomat a hitemet és a munkámat meg tudtam őrizni.

Voltak és vannak azért olyan időszakok, amikor érdekes dolgokat lehetett látni a visszapillantóban, igaztalan dolgokat pletykálnak rólam, kicsit kell csak hozzá megkapargatni a netet, vagy csak megkérdezni, „Ákos mi a Te verziód, mi a Te igazad?” de versenyharcos vagyok, elviselem. A sikerem titka a hosszú távú gondolkodás és az, hogy minden színes körülöttem, folyamatosan új dolgokat tanulok, új dolgokat próbálok ki. Most éppen zongorázom, biciklizem, verselek, drónozni tanulok. Minden hatással van mindenre, minden visszahat – imádok élni!