A meddőség ma Magyarországon közel háromszázezer párt érint. A vizsgálatok során a férfiak ötven százalékánál találnak valamilyen problémát és a meddő párok közel negyven százalékánál a férfi oldalán észlelt elváltozás áll a meddőség hátterében. Ennek ellenére, ha a lombik kérdés felmerül, valahogy mindig női fórumokhoz, beszélgetésekhez társítja a fogalmat a társadalom.
A lombik viszont nem csak a férfiak körében számít tabutémának. Annak ellenére, hogy ma már kimondhatjuk, hogy a meddőség népbetegség, a társadalom még mindig nem tudja, hogyan reagáljon egy ilyen hírre. Kéretlen tanácsokon és kínos vicceken nem egy barátság csúszott már félre, a fel nem dolgozott kudarc élménye pedig kapcsolatokat tehet tönkre. Holott a lombik egy olyan többszereplős történet, ahol senki sem garantálhatja a sikert.
Pataki Zita és férje, Szárnyas Attila nyolc próbálkozás után döntöttek úgy, hogy még egyszer utoljára belevágnak. Az utolsó lombik alatt viszont végig forog a kamera. A cél egyfajta iránymutatás, a lombik körül létező tabuk ledöntése és a lombik előtt álló párok megnyugtatása, hogy nincsenek egyedül. Őszinte, bátor, időnként felkavaró sorozat, ami egyúttal annak a több százezer párnak is a története, akik ugyanezen az érzelmi hullámvasúton mennek keresztül. Exkluzív interjú Pataki Zitával és Szárnyas Attilával.
A tíz részes sorozat nyolcadik epizódjánál járunk. Hétről-hétre közel százezren izgulnak veletek együtt, értetek, ahogyan egy-egy lépéssel közelebb kerültök régi vágyatokhoz. Miért döntöttek végül úgy, hogy az utolsó lombik alatt végig forogni fog a kamera?
Zita: A lombik egy olyan érzelmi hullámvasút, amelyre lehetetlen felkészülni. Az elmúlt nyolc próbálkozás alatt mi már megtanultuk, hogy ebben a folyamatban kinek mi a szerepe, miben és hogyan tudjuk egymást a legjobban segíteni. Az érzelmi hullámvölgyek és a tény, hogy mi magunk sem tudjuk, hogy mi fog történni, mindezt viszont csak fokozzák. Sokat gondolkodtunk, hogy forogjon-e a kamera. Nekem ez a szakmám, Ati mindennapjaiban eddig viszont maximum a térfigyelő kamerák voltak jelen! Valahol az ötödik lombik környékén éreztük azt, hogy egy olyan ismeretanyag gyűlt össze a kezünkben, amit valamilyen formában meg kell osztanunk. A dokureality egyébként is egy érzékeny műfaj, viszont egy olyan tabutémáról van szó, amelyhez nem tudtunk más formát elképzelni. Ati végül rábólintott és tulajdonképpen neki köszönhető, hogy elindulhatott Az utolsó lombik vlog.
Ati: Attól az egytől tartottam, hogy az eredeti célunk helyett magamutogatásnak fog hatni a sorozat. Ismerem a feleségem, nagyon jól tudtam, hogy mit szeretne és azt is, hogy miért. Még nyolc lombik után is számos új dologgal találkozunk. Nem egy helyzetben éreztük azt, hogy erről bárcsak előbb tudhattunk volna! A lombik viszont egy tabutéma.
A nők még csak-csak megvitatnak egymással bizonyos kérdéseket a neten vagy a legközelebbi barátnőikkel, de a férfiak leginkább senkinek nem beszélnek arról, hogy a létezésük ősi szimbóluma talán nem is létezik.
A vlog elindításának két fő célja van – fogalmaztátok meg az egyik epizódban: egyfajta iránymutatás és a lombik előtt álló párok megnyugtatása, hogy nincsenek egyedül. Nektek mi hiányzott leginkább?
Ati: Amikor egy pár úgy dönt, hogy belefog a lombikba, elsőre végtelenül egyszerűnek tűnik a folyamat. Arra viszont senki nem készít fel, hogy a nő a kezelés alatt kapott hormonok hatására teljesen kifordulhat önmagából. Férfi szemmel még normál ösztrogénszinttel is sok furcsaságot lehet látni, de ez ehhez a felfokozott hormonszinthez képest semmi! Minden képzeletet felülmúl! Férfiként is egy csomó váratlan hatás érhet. A számtalan vizsgálatról és személyes konzultációról is keveset hallani, pedig ha valakinek nem egy rugalmas munkahelye van, akkor a rengeteg időpont és egyeztetés nagyon sok kellemetlenséget okozhat.
Zita: Azt éreztük, hogy miért ne könnyíthetnénk meg azoknak a pároknak a dolgát, akik még ennek a hosszú útnak az elején járnak. Még most is van olyan dolog, ami tud meglepetést okozni és sokszor dühített minket, hogy miért nem tudtuk előbb?! Fel kellett vállalni ezt a szerepet.
Számomra fontos volt, hogy a kamerák előtt is csak egy pár legyünk abból a háromszázezer pár közül, aki ma itthon érintett a meddőségben.
Ha ehhez hozzáveszed, hogy erről legalább egy szülő vagy rokon van, aki tud, az azt jelenti, hogy ma Magyarországon közel négymillió érintettről beszélünk.
Döbbenetes statisztika!
Ati: Nálam szerencsére ezen a területen minden rendben, viszont a férfiak körülbelül felénél találnak valamilyen problémát és a meddő párok negyven százalékánál a férfi felelős a meddőségért. Ha belegondolsz, senki nem mondja, hogy olyan egyszerű és mindennapos dolgok, mint például az ülésfűtés, a biciklizés vagy éppen a munka közben sokáig ölben tartott laptop milyen következményekkel járhat.
Zita: Szeretnénk, ha kialakulna egy termékenység tudatosság és mindenki tisztában lenne azzal, hogy egy a párkeresés micsoda felelősség. Ha egy férfi egy olyan harminc feletti nővel él, akiről nem tudja elképzelni, hogy a gyermekei anyja legyen, hagyja szabadon. Ha akkor fájdalmas is a szakítás, egyszer meg fogja köszönni ezt neki a nő. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek gyereket kellene vállalnia, de ahhoz senkinek nincs joga, hogy elvegye az esélyt a nőtől, hogy egyszer életet adjon egy gyermeknek. Harminc után kíméletlen sebességgel ketyeg a biológiai óra, amit a változó környezeti hatások és a modern kor vívmányai csak tovább gyorsíthatnak.
Férfiként mi a legnehezebb dolog, amivel a lombik alatt szembe kellett nézned?
Ati: A legnehezebb dologgal sajnos már nyolcszor szembe kellett néznünk. Ebben az egész folyamatban férfiként neked kell a lelki támasznak lenned úgy, hogy közben vastagon benne vagy az egészben.
Nem fordulhatsz viszont a párodhoz, hogy enyhítsen a fájdalmaidon, hiszen neki a rengeteg hormon hatására minden sokszorosan nehezebb. Meg kell tanulni, hogy mikor van az a pillanat, amikor annak ellenére is elgyengülhetsz, hogy te jelented a támaszt. Az sem egyszerű kérdés, hogy férfiként kivel mit és mikor oszthatsz meg.
Zita: Az őszinteség, stresszkezelés és türelem mind olyan tényező egy kapcsolatban, amit két ember határoz meg.
Ati: És akkor is türelmesnek és megértőnek kell lenni, amikor egy egyszerű baráti összejövetelen borul minden és a párod látszólag minden ok nélkül kiabálni kezd veled! Az egyetlen, amit tehetsz, hogy azt mantrázod magadban, hogy ezek csak a hormonok! Vagy amikor az autópályán mentek és semmilyen körülmények között nem tudsz jót csinálni. Tudom, hogy Ziti mellettem fel van turbózva és aggódik, hogy nem érünk oda az időpontra. A végén lehet, hogy majd az egészen nevetni fogtok, de akkor ott nagyon komolyan tudatosítani kell magadban, hogy az egész folyamat közös érdek, ami rengeteg türelmet és megértést kíván tőletek, nem reagálhatsz ugyanazzal az indulattal vissza.
Ezt pedig nem biztos, hogy minden kapcsolat elbírja.
Zita: Én azt szoktam mondani, hogy még egy kapcsolatot sem mentett meg a gyerek. Sokan a boldogság vagy a biztonság oltárán feláldozzák saját magukat és a születendő gyermeküket is. A mi életünk teljes, szeretem a férjem és boldog vagyok vele, ő az, aki mellett meg szeretnék öregedni. Eddig is teljes volt az életünk, most viszont azt éreztük mindketten, hogy még egyszer utoljára próbáljuk meg.
Ati: Egyetlen egy eljárás alatt sem merült fel, hogy nem tudnánk elfogadni, vagy az, hogy ne akarnánk egymást. Onnantól az egésznek nem is lenne értelme.
Mit gondoltok, mi a legnagyobb tévhit a lombik körül?
Zita: A társadalom elvárja, hogy anyák és apák legyünk, ezzel pedig egy hatalmas nyomás kerül a fiatal párokra. Társadalmi elvárás, megfelelési kényszer, nevezhetjük bárhogyan. Szinte ciki azt mondani, hogy bocs, de én nem akarok gyereket – és azt is, hogy nekem nem lehet gyermekem. Egyik sem jobb vagy rosszabb, kudarcnak pedig a legkevésbé sem szabad felfogni. A kudarc egy elvárt teljesítmény hiánya, a lombik pedig egy olyan többszereplős történet, ahol egyik fél sem garantálhatja, hogy végül sikerülni fog.
Ati: Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy többszereplős történet, ugyanis sok férfi érzi vagy érezheti azt, hogy ő ebben az egész folyamatban csak az örökítő anyag, minden más a nő dolga.
Zita: Erről viszont szerintem nem csak a férfi tehet. Nem feltétlenül a férfit, inkább a kapcsolatot minősíti – a nő vajon mit tesz azért, hogy a férfi megélje a pillanatait, hogy megértse az egésznek a lényegét. A lombik egy csoda, a természet ellen viszont nem lehet harcolni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a tudomány kisegíti a természetet, fontos viszont az elfogadás. Elfogadni egymást és mindazt, amit a sorstól kapunk.
Ez egy tíz részes dokumentumfilm, ami hamarosan véget ér. Gondoltatok a folytatásra?
Zita: Ez az egész nem Pataki Zita és Szárnyas Attila története, hanem annak a több százezer párnak a története, akik gyermeket szeretnének. Felvállaltunk egy olyan szerepet, amiről eddig nem, vagy alig lehetett ilyen mélységben hallani. Az öncélú magamutogatás, a #reklám sosem volt cél, számtalan újság, televízió keresett meg, hogy adjuk el a storyt. Nem pénzt akartunk és akarunk keresni, hanem segíteni.
Ati: Nem véletlenül nem adtam eddig interjút egyetlen lapnak sem, ez az első beszélgetés, amire igent mondtam. Nem vágyom a népszerűségre, de látom, hogy hány férfi és nő szenved titokban a kimondatlan kérdésekkel, érzésekkel és kételyekkel. Sejtettük, hogy a sorozatnak lesz visszhangja, de azt mi sem gondoltuk, hogy a vlog ennyi aspektusból gyakorol valamilyen hatást a nézőkre. Szinte minden napra jut egy érdekes történet. Legutóbb például egy 16 éves lány írt, hogy milyen boldog lenne, ha neki is olyan szülei lehetnének, mint amilyenek mi vagyunk. Olyan is volt, aki azért írt, mert eddig selejtnek hitte magát, hogy nem lehet gyereke, a vlog hatására pedig felszabadult ez alól a nyomás alól. Sőt, olyan visszajelzés is érkezett, hogy valaki, akinek természetes úton született gyermeke, átértékelte az eddigi problémáit és most hálás érte, hogy van két kamasz körülötte, akik nem tudják a zoknit a szennyeskosárba tenni.
Zita: Az utolsó lombik szól a szülői szeretetről, hozzáállásról, kapcsolatokról és a problémák kezeléséről is. Egyed Rita, aki a sorozat szerkesztője utólag bevallotta, hogy egészen addig, amíg meg nem látta az első felvételt tartott tőle, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. Onnantól kezdve viszont nem volt benne kétség, hogy egy olyan őszinte anyag lesz, amit nem lehet nem szeretni. Az utolsó lombik vlog a tizedik epizóddal véget fog érni. Az üzenet viszont túl fontos és túl sok embert érint ahhoz, hogy itt abbamaradjon a történet. Az ismeretlen ismerősök, és a szakemberek is megerősítettek abban, hogy jól döntöttünk mind a kilencedik lombikkal, mind a filmezéssel. Ebben a témában nagyon nagy az információhiány, ezért igyekszünk mindenről beszélni.
Mi az a legfontosabb üzenet, amit a kívülállók számára mindenképp érdemes hangsúlyozni?
Zita: A kéretlen tanácsok miatt barátságok mehetnek tönkre. A legtöbb, amit kívülállóként tehet az ember, mindössze annyi, hogy „szóljatok, ha tudunk valamiben segíteni.” Semmi másra nincs szükség, nem is kell többet mondani. Lévén, hogy tabutémáról van szó, a társadalom sem tudja, hogy hogyan reagáljon egy ilyen hírre. Ilyenkor pedig a legrosszabb, ha ezt a kínos csendet valaki egy béna viccel próbálja elütni. A meddőség akár elfogadjuk, akár a szőnyeg alá próbáljuk seperni, egy olyan népbetegség lett, amiről beszélni kell.
Ati: A legfontosabb szerintem a türelem, tisztelet és az, hogy ne hibáztassunk senkit.
Ez egy olyan hármas, amelynek hiányán nem egy kapcsolatot láttunk már széthullani.
Zita: Mi egyébként is úgy élünk, mintha egyedül élnénk: a mosogatóban a mosogatnivaló nem a másikat várja. Azt gondolom, hogy attól boldog a kapcsolat, ha a pluszt látjuk és nem a terhet – mintha egyedül élnél, csak a másik besegít. Aki élt egyszer valaha egyedül pontosan érti, mire gondolok.
Ati: Azt gondolom, hogy férfiként is nyugodtan fel lehet tenni a kérdést: mit szeretnél, mit csináljak? Senki sem gondolatolvasó, mi pedig pláne nem vagyunk azok! Ha egy pár a lombik mellett dönt, számolniuk kell azzal is, hogy az eddig mindennaposnak hitt helyzetek is teljesen megváltozhatnak. Éppen ezért nem lehet rutinból reagálni. Néha félre kell tenni az egót, sértődést és időnként még a saját árnyékodat is át kell ugornod ehhez. Ha egy dolgot kellene kiemelni, akkor az a kommunikáció lenne. Ez a legtöbb, amit férfiként tehetsz. Nincs biztos tanács, hiszen a mi konfliktuskezelő megoldásunk, nem jelent garanciát arra, hogy másnál is működni fog.
Zita: Minden történet nagyon egyedi. Nem tudod, hogy milyen hatással lesznek rád a dolgok. Ülsz egy váróteremben, mintha egy marhavásáron lennél és várod, hogy veled éppen mit fognak közölni – sikeres vagy nem. Én is láttam Atit elérzékenyülni, láttam sírni és ettől csak még közelebb éreztem magamhoz. Szintén társadalmi tévhit, hogy egy férfi nem lehet gyenge! Mitől különbözne egy férfi lélek a női lélektől? Gyerekkoruk óta készítik fel a kisfiúkat arra, hogy nem szabad sírni, katona dolog és még sorolhatnám. Egy lombik során számtalan váratlan, eddig ismeretlen helyzetbe kerül két ember.
Lehetetlen mindenre felkészülni, ezért ahhoz, hogy ezeken a megpróbáltatásokon együtt keresztül tudjanak menni két dologra van szükség: mindenek előtt biztos alapokra és a kommunikációra. Arra, hogy ezekben az új, eddig ismeretlen élethelyzetekben is merjenek minősítés nélkül, maximális megértéssel beszélni érzésekről, félelmekről és akár a kételyekről is.
