Ő minden idők legnagyobb színésze Jack Nicholson szerint

A világsztár évtizedeken át bálványozta, sőt szakmai példaképének tekintette idősebb kollégáját, akit sokan még ma – 22 évvel halála után – is az amerikai filmszínészet doyenjének tartanak.

Jóllehet már másfél évtizede szakított a hivatásával, a háromszoros Oscar-díjas Jack Nicholsont ma is a 20. század egyik legjelentősebb hollywoodi színészeként tartják számon. A nagyközönség későbbi kedvence valósággal végigrobotolta a hatvanas éveket – a Hollywoodot megreformáló második (vagy „elveszett”) alkotói nemzedék oszlopos tagjaként -, és – bár ezt ma már kevesen tudják – kezdetben forgatókönyvíróként és rendezőként is megcsillogtatta talentumát, a hetvenes évek alkonyán azonban – színészi berobbanásával – minden megváltozott. Nicholson olyan elévülhetetlen klasszikusokkal lopta be magát a hollywoodi filmtörténetbe, mint az Öt könnyű darab (1970), a Kínai negyed (1974), a Száll a kakukk fészkére (1975), a Ragyogás (1980), a Batman (1989), az Egy becsületbeli ügy (1992) vagy a Schmidt története (2022). A művész pályafutása során többször is hangoztatta, hogy néhai kollégája, a kétszeres Oscar-díjas Marlon Brando volt a szakmai példaképe – írja a Fan Out.

Nicholson egyenesen delejezőnek tartotta a színészóriás karizmáját, és saját elmondása szerint volt olyan időszak, amikor esténként kétszer is megnézte Elia Kazan A rakparton (1954) című társadalmi drámáját, mely meghozta Brando számára az első aranyszobrot.

Ezt olvastad már?

Ez a film a magyarok új kedvence: mindent letarolt az HBO Maxon

Idris Elba visszavonul a színészettől, de van még egy váratlan bejelentése

A későbbi filmcsillagot teljesen magával ragadta a színészből parttalanul áradó, hihetetlen őserő, és bár gyermekként még azt sem tudta, mi fán is terem a method acting (a 20. század népszerű, immerzív színésztechnikája), később azt nyilatkozta, bálványa volt az a művész, aki pályája során tökéletesre fejlesztette a módszert, melyet később több hollywoodi nagyágyú is elsajátított.

„A kollégáim sosem diskurálnak arról, hogy ki is minden idők legnagyobb színésze, a válasz ugyanis egyértelmű: Marlon Brando” – nyilatkozta egy ízben Nicholson, aki élete későbbi szakaszában szoros barátságba is került idoljával. Érdekesség, hogy a két titán akár együtt is dolgozhatott volna Francis Ford Coppola monumentális gengszterfilmjében, A Keresztapában (1972), ám Michael Corleone szerepét végül nem Nicholson, hanem az akkor még jobbára ismeretlennek számító Al Pacino kapta, így ő tündökölhetett Brando Don Vito Corleonéja oldalán.

Később azonban sikerült bepótolni az elszalasztott lehetőséget: Brando mellett Nicholson is szerepet kapott a Hollywoodi Reneszánsz pionírjának számító Arthur Penn (Bonnie és Clyde, Kis nagy ember) cinikus és nyers revizionista westernjében, A missouri fejvadászban (1976). Brando egy minden szempontból visszataszító, de kérlelhetetlenül profi fejvadászt játszott a vadnyugati moziban, akit felbérelnek, hogy vadássza le és likvidálja a Nicholson által vezetett rablóbanda tagjait. Arthur Penn direktor a tradicionális western világképének tartópilléreit torpedózza meg, a féktelenül tobzódó, öncélúsággal határos erőszakot pedig éles kontrasztba állítja a műfaj hajdanvolt pátoszával és romantikájával. Mindkét színészfejedelem átlagon felüli alakítást nyújtott a produkcióban, Nicholson azonban későbbi visszaemlékezésében elárulta, hogy fizikailag hatalmas kihívást jelentett számára a forgatás, hiszen Brando jelenlétében – művészi aurájának hatására – jószerivel „megsemmisült”.

Brando és Nicholson később szomszédok lettek a Beverly Hills-i Mulholland Drive-on, amit egy időben a „Rosszfiúk utcájának” is neveztek, hiszen nem csupán a két gigász lakott itt, hanem a Hollywoodi Reneszánsz harmadik kulcsfontosságú figurája, Warren Beatty színész-rendező (Mickey, az ász; Bonnie és Clyde; McCabe és Mrs. Miller) is. Később, Brando 2004-ben bekövetkezett halála után Nicholson megvásárolta kollégája ingatlanját, melynek kertjébe frangipani virágokat ültetett, így tisztelegve néhai bálványa emléke előtt.

A színészettől 2010-ben visszavonult, napjainkban már teljesen civilként élő hollywoodi legenda egy ízben így nyilatkozott szeretett pályatársáról: „Brando művészete számomra egyenértékű Picassóéval. Barcelona múzeumait végigjárva megtekintettem Picasso korai munkáit. Ha az ember végignézi az egész életművet az első alkotásoktól a legutolsó festményekig, akkor ráébredhet: egyes emberek képtelenek nem briliánsak lenni.”

Borítókép: Michael Buckner / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP, Europress fotóügynökség