Vitán felül áll, hogy az egyik legikonikusabb férfi karóra az Audemars Piguet Royal Oak modellje, amely idén ünnepli bemutatásának 50. évfordulóját. Míg a gyártó ennek apropóján számos új darabbal bővítette a kínálatot, mi megnéztük, az elmúlt öt évtizedben milyen változatokban jelent meg a sokak által áhított, nyolcszögletű időmérő.
Pontosan mit takar az a kifejezés, hogy sportóra? Egyértelműnek tűnik a válasz: a sportóra egy olyan óra, amit sportoláshoz viselnek. Valami robusztus, nem túl nehéz, könnyen leolvasható, és lehetőleg nem túl drága. Arra az esetre, ha valami baleset történne sportolás közben. Legalábbis ez volt az elfogadott definíció egészen az 1970-es évek elejéig, amikor kitört a kvarcválság, és az olcsó akkumulátoros japán kvarcszerkezet az egész világon megelőzte a mechanikus szerkezetet, (majdnem) elavulttá téve a mechanikus órát.
Szóval, hogyan volt képes az 1875-ben alapított, svájci Audemars Piguet gyártóhoz hasonló matuzsálem felvenni a versenyt az olcsó, könnyen előállítható – könnyen lecserélhető – technológiával?
Végül is az AP a 20. század nagy részében olyan kevés kronográfot gyártott – 1930 és 1962 között mindössze 307 darabot, de ki számolja –, hogy nem volt hivatkozási alapjuk. Miként lehetett volna az óragyártásba fektetett magasszínvonalú mestermunka mellett olcsó órákat gyártani, hogy felvegyék a versenyt a japánokkal? Ahelyett azonban, hogy konkurenciát teremtettek volna az olcsó és egyszerű sportóráknak, inkább a szöges ellentétét csinálták: egy luxus sportórával álltak elő.
Amit nem másnak, mint a fiatal svájci tervezőnek köszönhettek, aki korábban a Universal Genève és az Omega számára is alkotott órákat. Gerald Genta feladata világos volt, meg kellett tervezni az AP első luxus sportóráját. Genta beszámolója szerint a feladat egyszerű volt: az AP ügyvezető igazgatója, George Golay április 10-én 16 órakor, az éves Swiss Watch Show (később „Baselworld”) előtti este felhívta telefonon, és azt mondta: „Mr. Genta, van egy forgalmazónk, amely egy acél sportórát kért tőlünk, amilyet még soha nem készítettek – és szükségem van a vázlatra holnap reggelre.” (A forgalmazó cég az SSIH, a Société Suisse pour l’Industrie Horlogère volt, amely segített Golay-nek az AP elérésének bővítésében. Valójában a SIHH három vezetője állt elő a luxus acél sportóra ötletével. És George Golay-ban megvolt a vízió, hogy valósággá váltsa.)
Kép: Audemars Piguet
Amit Genta kitalált, az teljesen szokatlan volt.
Egyrészt a kortárs időmérők hagyományos kerek formája helyett egy tonneau alakú tokot kapott, aminek kiemelkedő nyolcszögletű keretét egy mélytengeri búvársisak ihlette – legalábbis így emlékszik vissza rá Genta. Ezt a dizájnt egy egyedi, integrált szíj (ami egyébként rendkívül nehezen megmunkálható) és a petite tapisserie motívummal ellátott számlap egészít ki. Maga az óra elnevezése is a hajós témába illeszkedik: a Royal Oak brit királyi haditengerészet nyolc hajóból álló osztagának elnevezése volt.
Genta órája viszont nem aratott azonnal sikert az 1972-es Swiss Watch Show-n való megjelenéskor. Különös kinézetével, a szabadon álló csavarokkal, nyolcszögletű tokjával és a beépített szíjjal furcsának hatott, az árcédulán virító 3300 svájci frank pedig sokszorosa volt egy korabeli Rolex Submariner árának. Drágább volt, mint egy egyszerű arany öltönyóra a Patek Philippe-től.
De lassan az emberek megszerették. Népszerűségén a jó reklám is segített: „A világ legdrágább rozsdamentes acél órája” – szlogennel futott kampány az amerikai piacon. „A pénznél több kell a Royal Oak viseléséhez” – hangzott egy másik. A legjobb pedig: „Megvennél egy Rembrandtot a vászonért?”
Röviden, a Royal Oak megmentette Audemars Piguet-t, sőt, a mechanikus óragyártást is új szintre emelte és ismét relevánssá tette.
1970-es évek
Royal Oak Ref. 5402ST
Kép: Audemars Piguet
A legelső Royal Oak, a ref. 5402ST modell 1972-ben 1000 darabbal debütált a piacon. Miután ez az „A” sorozat elfogyott, az AP további 1000 A-szériás órát gyártott, majd ezt követte a B, C és D széria. Az A-sorozat jellemzője, hogy 6 óra felett helyezkedik el az „AP” monogram, nem pedig a 12-es szám alatt. A 39 mm-es szélességével a korszakban nagyméretű órának számított – nem is véletlenül illették a „Jumbo” becenévvel –, miközben vastagsága mindössze 7 mm volt. Csak egy dátumablaka volt, de a későbbi kiadások már sokkal bonyolultabbak lettek ennél. A 154 komponensből álló szíjat 34 méretben olyan nehéz volt előállítani, hogy a híres szíj-specialista, a Gay Freres nem tudta teljesíteni a megrendelést. (Később más cégek is átvették a gyártást.)
A ref. 5402ST-ben egy érdekes szerkezet ketyegett, az automata Cal. 2121. Annak ellenére, hogy a szilárd tok háta mögé rejtették, a Cal. 2120-ra épült, ám dátumkerékkel egészítették ki. A 1967-ben bemutatott Cal. 2120 is az Audemars Piguet, a Patek Philippe és a Vacheron Constantin közös finanszírozásával jött létre, a fejlesztést pedig Jaeger-LeCoultre vezette: a JLC egy ultravékony, automata szerkezetet készített a Cal. 920 formájában, amelyet aztán a másik három cég is elfogadott, és az igényeiknek megfelelően testre szabott. (A Patek Philippe Nautilusba a Cal. 28-255 C-ként került, míg a Vacheron 222-őt Cal. 1120-ként működteti.) A mindössze 3,05 mm vastag és 19,800-as rezgés mellett fejlett ütésálló rendszerrel látták el, ami alkalmassá tette az aktív használatra.
Ára a másodlagos piacon: 100-200 ezer dollár.
1980-as évek
Royal Oak Perpetual Calendar Ref. 5554 and 25554
Kép: Audemars Piguet
Az automata öröknaptár szerkezet kidolgozása után a Cal. 2120/2800 szerkezetet (melyek a Cal. 2120-en alapultak), az AP egy elegáns, nemesfém órába helyezte, a ref. 5548 1978-ban debütált. 1984-ben mutatták be az első öröknaptárral felszerelt AP, a ref. 5554. (1984 és 1985 között az AP megváltoztatta a számozási rendszerét, hogy csak 5 számjegyű hivatkozásokat tartalmazzon – így az 5554-ből 25554 lett.) Még mindig 39 mm széles és mindössze 7,5 mm vastag volt az óra, ami nagy lépés volt az Audemars Piguet számára, akik évtizedek óta csak hihetetlenül limitált szériákban készítettek QP-ket (quantieme perpetual) modelleket, és sportóra formájában korábban még nem volt erre példa.
A tok vékonysága és a naptárgombok oldalain való megjelenése miatt hihetetlenül nehéz volt úgy megmunkálni az órát, hogy továbbra is vízálló maradjon 20 méter mélységig – egy újabb bizonyítéka az AP gépészmérnöki szakértelmének, hogy sikeresen teljesítették ezt a feladatot. Az ebbe a modellsorozatba tartozó minden órát egy hozzáillő fémből készült beépített szíjjal látták el, emellett a számlapon 12 óránál a hónapot jelezte az óra, 3 óránál pedig a dátumot, a 6-os számnál pedig a holdfázis kijelző kapott helyet, míg a napot a 9-es melletti kis számlapról lehetett leolvasni. Ez azt is jelentette, hogy búcsút mondtak a 5402ST petit tapisserie számlapjának, és helyette a letisztult, ezüst tónusú számlap vette át a helyét.
Nagyjából 1600 darab készült a modellből, mire az AP bemutatta a ref. 2120/2802-at, az óra utódját 1993-ban, mely már szökőév-mutatót is tartalmazott.
Ára a másodlagos piacon: 250 ezer dollártól indul.
1990-es évek
Royal Oak Offshore Ref. 25721ST
Kép: Audemars Piguet
1993-ban az AP a fiatal tervező Emmanuel Gueit 1989-ben megálmodott elképzelését váltotta valósággá. (Valójában 1992-ben akarták bemutatni, a Royal Oak 20. évfordulója alkalmából, de a gyártás egy évvel tovább tartott a vártnál.) Az új Royal Oak Offshore masszív, 42 mm-es tokjával a fiatalok és kalandorok kronográfja lett, merész színekkel, feketített kronográf gombokkal és koronával, valamint bőr- vagy gumipánttal. A méga-tapisserie számlappal és a tachymeterrel felszerelt ref. 25721ST-t az Audemars Piguet Caliber 2126/2840 hajtotta, amely a JLC Caliber 888-ra épült Dubois-Depraz kronográf modullal. Amikor Genta meglátta Baselworldben az órát, nyilvánvalóan utálta, berontott az AP standjához, és azonnal tudni akarta, hogy mit műveltek az ő szeretett Royal Oakjával.
Idővel azonban a „Beast” azaz a vadállat, ahogyan elnevezték, az AP egyik legnépszerűbb modellje lett. (Nem ártott a hírnevének mondjuk az sem, hogy olyan hírességek viselték, mint Arnold Schwarzenegger, Michael Schumacher és Rubens Barrichello.) Első nekifutásra csupán 100 darabot gyártottak a 25721ST-ből, amelyek egyikén sem szerepelt az „Offshore” szó – csak a „Royal Oak” felirat jelent meg a tok hátoldalán, és egyedileg számozták. Ezt a kiadást D-sorozatú óráknak nevezték, és 2004-ig különféle sorozatokat gyártottak. 2005 óta pedig már az F-széria szerepel a kínálatban.
Ára a másodlagos piacon: 250 ezer dollártól indul.
2000-es évek
Royal Oak Concept
Kép: Audemars Piguet
2002-ben a Royal Oak 30. évfordulója alkalmából megszületett a Royal Oak Concept. A nyolcszögletű előlapját megőrizve, de teljesen új házkialakítással az órát az Alacrite 602 anyagból készítették, amely a repüléstechnikában használt, kobalt, króm, wolfram-karbon, szilícium és vas különleges ötvözete, egyúttal két évtizeddel ezelőtt ez volt az elérhető legkeményebb anyag. Egy igazi „szuperóra” lett a koncepció, amibe a kézi felhúzású Cal. 2896 szerkezet került. Ebben volt egy tourbillont, egy járástartalék-jelzőt és egy dinamográfot, amely a főrugó nyomatékát mutatja. Még ezeknél is figyelemreméltóbb volt két nagy lengéscsillapító – amelyek az óra számlapján láthatók –, amelyek mintegy 50 G-re növelték az ütésállóságot.
A különböző funkciókat az 5 óránál található speciális koronával lehetett működtetni, míg 3 óránál a túlméretezett fő korona az idő beállítására szolgált. A Richard Mille, az MB&F és más kortárs független márkák „szuperóráinak” korát megelőzően a Concept megmutatta a világnak, hogy az Audemars Piguet hajlandó újragondolni önmagát és a modern óragyártás rugójára járni.
Ára a másodlagos piacon: 200 ezer dollártól indul.
2010-es évek
Royal Oak ref. 15202
Kép: Audemars Piguet
2012-ben Audemars Piguet az eredeti ref. 5402ST előtt tisztelgett az új a ref. 15202 modellel. A szintén 39 mm-es tokba visszatért petite tapisserie számlap, így könnyű összetéveszteni az eredeti 1970-es évekbeli modellel. 2012-ben, az RO 40. évfordulója előtt, Audemars Piguet frissítette az „AP” aláírással 6 óra felett, szintén visszautalva a ref. 5402ST-re. Az órát ugyanaz a Cal. 2121-es automata szerkezet hajtja, mint a legelső Royal Oakot, a vastagsága pedig mindössze 8,1 mm. Míg az AP „Extra-Thin” néven forgalmazta az órát, a rajongók továbbra is „Jumbo”-ként emlegették, tekintettel a 39 mm-es tokra.
Azért több más apró változtatást is végrehajtottak az órán, például fehérről fekete dátumkijelzőre váltottak a kék és fekete számlapokon, valamint a fémszíjra pillangó csat került. Az eredetileg acél és rózsa arany változtatok mellé 2017-ben megérkezett a sárga arany modell, majd a ref. 15202IP titánból és platinából is elkészült. 2021 márciusában az AP bejelentette, hogy az 15202 gyártását 2022-ben – a Royal Oak kerek 50. születésnapjára– leállítják, és egy új referenciával helyettesítik.
Ára a másodlagos piacon: 150-300 ezer dollár.
A Audemars Piguet Royal Oak ma
Kép: Audemars Piguet
2022 januárjában az Audemars Piguet vezérigazgatója, François-Henry Bennahmias a Royal Oak modellek egy teljesen új osztályának bemutatásával ünnepelte az ikonikus modell megjelenésének 50. évfordulóját, és azt ígérte, hogy az órák nagy részét olyanok kapják meg, akiknek ez lesz az első AP darabjuk. (Az elmúlt években új Royal Oakot venni nevetségesen nehéz feladattá vált a kiskereskedelemben – hasonlóan egy új Patek Philippe Nautilushoz vagy egy új acél Rolex sportórához.) A kollekció minden új automata modellje speciális rotorral érkezik, amelyen az „50 Years” felirat olvasható a hátlapon keresztül, azonban 2022. december 31. után az órákat szabványos rotorral árusítják majd.
Az új kollekció darabjai közül a legnagyobb durranás a már említett ref. 15202 utódja, az új ref. 16202 volt. Esztétikailag sok minden ugyanaz maradt, mint amit már korábban is láthattunk: az óra egy 39 mm-es „Jumbo” tokkal („Extra-Thin”, ha úgy tetszik) és 55 óra járástartalékot biztosító automata szerkezettel rendelkezik – ebben az esetben az új automata Cal. 7121, ami először helyettesíti a Cal. 2121-et egy dátumos Royal Oak-ban.
A 16202-es kollekción belül négy modell található acélból, platinából, rózsa aranyból és sárga aranyból, amelyek közül az utóbbi kettő új füstös petite tapisserie számlappal büszkélkedhet. Az acél változat az eredeti 1972-es Royal Oak ref. klasszikus kék színét örökölte meg, ezzel gyakorlatilag lezárva a Royal Oak történetének első 50 évét.
Bolti ára: 33 200 dollár.
