A világ legdrágább Omega Speedmasterje, egy 3,4 millió dolláros hamisítvány

Amikor felbukkant egy hibátlan állapotú Omega Speedmaster 1957-ből, túl jónak tűnt, hogy igaz legyen. Az eladása után évekkel később derült ki, hogy tényleg nem volt igaz.

2021 novemberében a Phillips aukciósház rekordáron, 3,4 millió dollárért árverezte el a Ref. 2915-i órát, amiről utólag kiderült, hogy egy Frankenstein időmérő: a Bloomberg információi szerint más vintage órák alkatrészeiből fércelték össze. Bár talán a fércelés szó nem a legjobb kifejezés, hiszen igencsak hihető lett a végeredmény, ha ennyi embert, köztük szakértőket és magát a gyártót is képes volt megtéveszteni.

Mint most kiderült, nemcsak a gyűjtőket lehet átejteni, de magukat a márkákat is, ebben az esetben az Omegát, bár ehhez belsős segítségre is szükség volt.

A vállalat elmondása szerint három korábbi alkalmazott is részt vett a bonyolult tervben. A végső leütési ár több mint 25-szöröse volt az eladás előtti 131 ezer dolláros becsült árnak. Az Omega állítólag a saját gyűjteménye számára vásárolta meg az órát.

A svájci óragyártó beszámolója szerint a múzeumi és márkaörökségi részlegének egy korábbi alkalmazottja „közvetítőkkel együttműködve vásárolta meg az órát az Omega Múzeum számára”. A volt alkalmazott állítólag azt mondta a vállalat vezetőinek, hogy „egy ritka és kivételes óráról van szó, amely elengedhetetlen darab” a házon belüli gyűjtemény számára.

Kép: Phillips

Az időmérő az ikonikus Speedmaster egy érintetlen, első generációs példányának tűnt.

Az óra trópusi számlappal, Broad Arrow óramutatóval, a fém lünettán elhelyezett tachiméter skálával és ovális „O” Omega logóval volt ellátva. Azonban az órát nem 1957-ben gyártották, hanem többnyire autentikus időmérőkből származó alkatrészekből és más, valószínűleg erre a célra készített alkatrészekből szerelték össze néhány évvel ezelőtt azzal a céllal, hogy még a szakavatott szemeket is megtévessze. A gyártó feltételezései szerint a csalásban részt vevő három alkalmazott valószínűleg az összeszerelésből is kivehette a részét.

Azt egyelőre nem tudja az Omega, hogy ki vitte el a hamis Speedmastert a Phillips-hez, hogy bekerüljön a Geneva Watch Auction XIV. darabjai közé. Az aukciósház sem azonosította eddig az eladót a titoktartásra hivatkozva, de megerősítették, hogy a hatóságok kérésére ezt meg fogják tenni.

A Phillips természetesen mossa kezeit, miszerint ők nem tudtak a bűncselekményről, és az árverés előtt alapos vizsgálatnak vetették alá az órát.

Az aukciósház megerősítést kapott az Omegától a számozott szerkezet gyártási dátumára, az óra modelljére, amelybe a szerkezetet szerelték, valamint az eladás dátumára és a sorozatszámára vonatkozólag is.

„A múlt hétig senki sem állította, hogy ez az Omega karóra nem hiteles” – nyilatkozott a Phillips szóvivője. „Az órát szakemberek, szakértők és még a gyártó is megvizsgálta az eladás idején, és senki sem emelt kifogást ellene.”

Magától értetődik, hogy a vintage óráktól elvárják, hogy az eredeti alkatrészekkel rendelkezzenek, de legalábbis átlátható legyen, hogy milyen módosításokat, cseréket hajtottak végre az időmérőkön. Ebből következik, hogy az előbbiek értéke jóval magasabb, mint azoké, amelyeket átalakítottak. A Phillips azt mondja, hogy nem kínál eladásra olyan órát, amelynek eredetiségéről nincs 100 százalékban meggyőződve.

„Azokban a rendkívül ritka esetekben, amikor egy óra annyira fontos, hogy annak ellenére felajánlható, hogy van benne olyan alkatrész, amely nem eredeti vagy később készült, akkor ezt a katalógusban vagy az állapotjelentésben kiemeljük” – mondta a szóvivő.

A másodlagos piacon ma már hemzsegnek az aprólékosan kovácsolt replikák és Frankenstein-modellek, amelyek még a legelismertebb aukciós házakat és órakészítőket is képesek becsapni.

A kérdés az ügy után, hogy kinek az ítéletében lehet megbízni, ha még az órásvilág krémjét is sikerült ilyen módon átverni, és persze más, több millió dollárért elárverezett ritka modellek eredetiségét is megkérdőjelezi ez az eset. A szakértők azt tanácsolják a gyűjtőknek, hogy ne feledjék a mondást: ha valami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg tényleg nem igaz.