Több rizikót várnak a gyűjtők az óragyártóktól

Hogyan vélekednek az óragyűjtők az órapiac helyzetéről? Optimisták a jövővel kapcsolatban? Elkeseredettek az árak miatt? Bonyolultabb vagy ellenkezőleg, kevésbé komplikált időmérőkre vágynak?

A nyár folyamán Asher Rapkin és Gabe Reilly, a Collective Horology online kiskereskedő társalapítói úgy döntöttek, hogy bepillantanak az óragyűjtők elméjébe, hogy választ kapjanak ezekre a kérdésekre.

Az eredmények őket is meglepték.

A Collective Voice nevű felmérés keretében júniusban és júliusban a Collective vásárlói és az Openwork podcast hallgatói közül 91 embertől kaptak válaszokat (Rapkin, a Collective vezérigazgatója szerint ez „statisztikailag jelentős mintát” jelent.)

„Nyílt végű kérdéseket tettünk fel az őket inspiráló márkákról és azok miértjéről, több árkategóriában, valamint a márkákról, amelyekkel szemben nem mozgatják meg őket és miért, és figyelemre méltó mennyiségű adatot kaptunk” – nyilatkozta Rapkin a Robb Reportnak.

A felmérés egyik legfontosabb megállapítása szerint a válaszadók 72%-a úgy érzi, hogy az iparág „erős” vagy „nagyon erős” helyzetben van, részben a gyűjtők számára elérhető márkák és modellek sokféleségének köszönhetően. Másrészt a válaszadók 15 százaléka „stagnálónak”, 13%-uk pedig „hanyatlónak” nevezte az iparágat.

„Ezek az emberek aggódnak amiatt, hogy egyes márkák önelégültté váltak, és túlságosan az örökölt modellekre támaszkodnak, ahelyett, hogy új dizájnnal és újításokkal próbálnák a határokat feszegetni” – olvasható a Collective Voice összefoglalójában. „Úgy tűnik, hogy sok márka megrekedt a múltban, és a régi modellek újrahasznosításával kevés erőfeszítést tesz az innovációra vagy a fiatalabb közönség megszólítására. Olybá tűnik, mintha túlságosan biztosra mennének”.

Rapkin szerint a válaszadók egyértelműen kifejezték a kockázatvállalás iránti vágyukat az 5000 dollárnál olcsóbb és a 25 ezer dollárnál drágább árkategóriában is. Ezzel szemben „a visszalépéseket nem nézik jó szemmel, és lustának vagy unalmasnak tartják” – áll az összefoglaló jelentésben.

A felmérés harmadik nagy tanulsága az árképzéssel kapcsolatos: a válaszadók 64%-a aggodalmát fejezte ki az emelkedő árak miatt.

„Egyre inkább úgy érzik – tisztességes vagy sem -, hogy az óramárkák szándékosan felviszik az árakat, ami egyszerre dühöt, frusztrációt és kimerültséget vált ki” – olvasható a felmérés összefoglaló jelentésében. „Érdekes módon ez nem csak egy bizonyos árkategóriára jellemző – az 1000 dolláros órák piacán lévő ügyfelek pontosan ugyanúgy érezték magukat, mint a 25 ezer dollár feletti órák piacán érdekelt ügyfelek.”

Az árakkal kapcsolatos aggodalmaknak azonban van egy másik dimenziója is. „Az emberek nem csak a drága órák miatt aggódnak, hanem az értékek miatt is” – mondja Rapkin. „A világjárvány olyan szintű irreális elvárásokat teremtett, amelyek vásárlási lázhoz vezettek, mert a világjárvány idején gyakorlatilag bármit meg lehetett venni, amit készpénzért el lehetett adni, vagy amin pénzt lehetett keresni, vagy legalábbis nem volt veszteséges. Ma már ez nem igaz, és ez az embereket összezavarta. 2020 előtt az emberek nem ezért vásároltak luxusórákat. A másnaposság, amiben most vagyunk, sok embert arra késztetett, hogy sokkal óvatosabbak legyenek azzal kapcsolatban, hogy mit vásárolnak.”

Az összegzésből az is kiderült, hogy a válaszadók a praktikus funkciókat részesítik előnyben. A legnépszerűbbek a kronográfok és a GMT funkciók voltak, amelyeket a gyűjtők 46, illetve 39 százaléka kedvelt. Míg a rendkívül bonyolult komplikációk, mint például a tourbillonok, ugyan csodálatot váltanak ki a kézműves szakértelem iránt, a válaszadóknak csak 8 százaléka mondta, hogy ezeket a csúcskategóriás funkciókat aktívan keresi.

Az említett aggodalmak ellenére a válaszadók többsége optimista az óraipar jövőjét illetően.