A TAG Heuer öt limitált, egyenként mindössze 169 példányban legyártott órával ünnepli az idén 50 éves Heuer Monaco modellt.
Az óragyártó és az autóversenyzés szoros összefonódását képviselő Monaco modellt 1969-ben mutatták be a monacói nagydíjon, és 1971-ben már Steve McQueen csuklóján villogott a Le Mans című filmben. Az eltelt ötven év emlékére minden évtizednek egy külön órát szentelnek, amely az akkori kor jellegzetes jegyeit képviseli.
Az évfordulós kollekciók hagyományaiból kiindulva azt gondoltuk volna, hogy az eredeti óra újragondolásával fog előállni a TAG Heuer. Ehelyett mertek nagyot álmodni, és öt teljes értékű órát alkottak, melyeket mind egy meghatározott évtized szellemében terveztek meg.
A TAG Heuer Monaco-t 1969-ben mutatták be. Akkoriban két okból is egy nagyon modern órának számított: egyrészt merész húzás volt, hogy a hagyományos kerek tok helyett egy négyzetessel keretezték az órát, és egy hozzá passzoló merész kék számlapot kapott. A formabontó tokot Erwin Piquerez tervezte és készítette. Másrészt a tokban egy Calibre 11, másnéven Chrono-Matic kapott helyet, amit a Heuer, Breitling, Hamilton-Buren és kronográf specialista Dubois-Depraz együttműködésének eredménye volt, hogy elkészítsék az egyik első önfelhúzó kronográf szerkezetet. Összességében ez volt a világ első vízálló, négyzetes automata kronográfja. Hiába volt a korát meghazudtoló élvonalbeli kivitelezésű a Heuer Monaco és utódja, a TAG Heuer Monaco, a siker nem jött azonnal, sőt. Csak néhány évtizeddel később, az 1990-es években az újrabemutatásakor lépett ikonikus státuszba.
Miként változik az ízlés és a dizájn az évek, évtizedek során? Ezt a kérdést tették fel a TAG Heuernél, amikor elkezdték tervezni, milyen órával tudnának emléket állítani az ikonikus Monaco modell 50 évének. A megszokottaktól eltérően azonban ahelyett, hogy az eredeti óra dizájnját leporolják és az alapok megtartásával piacra dobtak volna egy limitált darabszámú órát a mai kor szellemiségének megfelelően újragondolva, az Edouard Heuer által 1860-ban alapított svájci gyártó nem egy, hanem egyenesen öt új órát hívott életre.
Ezek mindegyike az 1969-ben bemutatott Monaco előtt tiszteleg miközben küllemében egy-egy évtizednek állít emléket. Az első három szériát követően augusztusban érkezett meg a negyedik, november első felében pedig a sorozat záró akkordjáról, az idei évig vezető Monacóról is lehullott a lepel. Steve McQueen is biztosan örömmel viselné bármelyiket közülük!
2009-2019
Talán a legizgalmasabb darabja ez a sorozatnak, hiszen itt mutatkozik meg, miként is képzelik el a TAG Heuernél a klasszikus órát a modern ízlés szerint újragondolva. Nagyon tisztelettudóan bántak az óragyártónál az ötvenéves örökséggel, és éppen csak egy leheletnyi modern tónust adtak neki, mégis olyan érzésünk van elnézve az órát, mintha csak most lépett volna ki a tervezőasztalon heverő papírlapból a valóságba.
Józanság, letisztultság jellemzi a grafitszükre sugaras számlapot, a már-már monokrómnak nevezhető megjelenést a néhány piros mutató teszi élővé. Egyébként megtartották az eredeti óra karakterét adó jellegzetes elemeket, mint a 9 óránál elhelyezkedő korona, és az átellenes oldalon, 2 és 4 óránál található nyomógombok.
A 169 darabból álló limitált sorozat az 1960-as években a Heuer, Breitling, Dubois-Depraz és Hamilton-Büren által kifejlesztett Caliber 11 mai átirata. Az önfelhúzós szerkezet (40 órát tud ketyegni egyhuzamban) segítségével mutatja az óra az időt és a másodperceket a két kisebb kijelzőn. Emellett a rövidebb időtávok mérését is ez a szerkezet szabályozza, amit a nagymutató és 9 óránál látható perc összesítő segítségével lehet leolvasni.
Csakúgy, mint a többi idei darabnál, a tok hátuljában a Monaco Heuer, 1999-2009 Special Edition, valamint One of 169 feliratokat és a logót gravírozták. Az órához fekete perforált borjúbőr szíj tartozik.
1999-2009
Ahogy a korábbi modellek sem tartogattak óriási meglepetést, így a sorozat negyedik darabja is átgondolt, de nem sokkoló alkotás. Ez a sorozat nem is az óradizájn határainak feszegetéséről szól, sokkal inkább a múltidézésről és visszaemlékezésről. A századfordulót és az azt követő éveket megjelenítő 1999-2009 mégis egy vagány megjelenést kapott, amelynek számos eleme van, ami a gyűjtők számára kívánatos darabbá teszi.
A technikai specifikációi megegyeznek a többi modellével, a nagy újítás a számlap maga – a 39 mm x 39 mm nagyságú négyzetes tokba foglalt és ívelt zafírral fedett számlap opálos fekete alapszínt kapott, amivel éles kontrasztot képeznek a kisebb fehér kijelzők, amitől az úgynevezett „inverz panda” hatást érik el. Piros és narancs felületek lágyítják ezt a monokróm dualitást a mutatók hegyén, a másodpercmutatón és az indexeken. A fehér gyűrű adja meg az órának az autóversenyzés hangulatát. A perforált fekete borjúbőr szíj szintén a benzingőzös versenyeket idézi.
1989-1999
Júliusban aztán a harmadik etapot is bemutatták a sorozatból, egy indusztriális beütésű időmérő formájában. Az órához inspirációként a „1990-es évek témái, stílusai és trendjei szolgáltak, egy acélos indusztriális megjelenéssel a szeretett korszak street style karakterére reflektálva”. Mint ahogy az előző két óra, ez is a Steeve McQueen „re-edition” Monaco Calibre 11 reference CAW211P-ből indul ki. Ez azt jelenti, hogy ismét a 39 x 39 mm-es négyzetes tokot kapjuk rozsdamentes acélból, szálcsiszolt és csiszolt felületekkel, tetején egy csapott zafírkristállyal és 9 óránál a klasszikus koronával – enélkül egy Monaco nem is lenne Monaco.
A tokban a modern TAG Heuer Calibre 11 fészkel, a szerkezet egy automata Sellita SW-300 Dubois-Depraz kronográf modullal, 4 Hz-el ketyegve összesen 40 órán át. A tok hátuljába a “1989-1999 Special Edition” és “One of 169” feliratokat gravírozták.
Az igazi meglepetés a számlap volt: a textúrákkal és kontrasztokkal játszik, hogy visszaadja a ’90-es években uralkodó street style hangulatot. A szmlap alapja ródiummal bevont felülete szemcsés, egy egy fémes, mégis matt szín a végeredmény. A „Monaco” mutatók megegyeznek az előző két óráéval és a klasszikus McQueen CAW211P-jével. A feltűnő piros részletek a versenyzés szellemét idézik meg az órán. Az alszámlapok két színnel vannak kiemelve, kívül kékek, belül pedig homokfúvott és ródiummal borított a felület. A számlappal összhangban egy piros varrással ellátott kék bőrszíjat kapott az óra.
1979-1989
A második számú limitált óra, amely az 1979 és 1989 közötti periódust ünnepelte, júniusban a Le Mans versenyén mutatták be. Ez a modell a TAG Heuer és a Monaco verseny hagyományai előtt tiszteleg élénkpiros számlapjával. A márka éltető erejét képviseli ez a piros.
A többi modelltől eltérően ennek a számlapja napsugaras csiszolású. A végeredmény egy játékos és feltűnő számlap, amely a fénynek megfelelően változtatja színét – a burgunditól a Ferrari pirosig. A régi Heuer logót is megtartották itt is, és az apró másodperc számlap 3, míg a 30 perc számláló 9 óránál helyezkedik el. Az i-re a pontot a piros varrású perforált fekete bőrszíj teszi fel.
1969-1979
Az első tíz évet felölelő modellt májusban a Forma 1 monacói nagydíjon mutatták be. A vagány, lecsupaszított zöld számlap, barna és sárga részletekkel, valamint genfi csíkozással a funky ’70-es éveket idézi fel ez a modell, amelyből a többihez hasonlóan mindössze 169 darab készül. Követve az 1969-es eredeti óra akkoriban formabontónak számító elrendezését, az évfordulós kollekció időmérői esetében is a korona az óra bal oldalán a 9-esnél található, míg a két nyomógomb az átellenes oldalon, 2, valamint 4 óránál helyezkedik el.
