Kifutó a jövőbe: Fodor Klarissza lehet az új magyar szupermodell

Legyél vékony, szép, és azonnal sínen van a karriered. Sokan úgy gondolják, hogy modellként ennyi elég a sikerhez, ám a csillogó felszín mögött a könnyedség illúziója lapul. A gyakran 12 órás fotózások, a vég nélküli válogatások és utazások fizikailag és lelkileg is megterhelők, miközben folyamatosan a maximumot kell nyújtani.

Nemrég az egész ország megismerhette arcát az ásványvizes palackokon, még csak most érettségizett, de máris úgy emlegetik, mint a következő magyar szupermodellt. Fodor Klarisszával beszélgettünk.

Mikor kezdtél el modell munkákat vállalni, és hogyan csöppentél bele ebbe a világba?

Mikor 15 éves voltam megkeresett egy modell scouter (az ügynökségnél az a személy, aki felkutatja az új modelleket – a szerk.) lány a Facebookon keresztül, hogy érdekelne-e a modellkedés. Szimpatikus volt a lehetőség, így kerültem az egyik legnívósabb hazai modell ügynökséghez, a Visage Models-hez, ahol a jelenlegi főnököm és két ügynököm elkezdte egyengetni az utam, hogy beindulhasson a karrierem.

Sokan úgy gondolják, hogy a modellkedés könnyű szakma, hiszen kívülről csak az látszik, hogy szép ruhákban pózolsz és állandóan utazol. Mik a legnagyobb tévhitek, sztereotípiák, amelyekkel modellként találkoztál?

Tény és való, hogy kívülről egyszerűnek tűnik: legyél vékony, szép, és sínen vagy. Ennél azonban sokkal összetettebb dologról van szó. Mivel a legtöbben nagyon fiatalon kezdik ezt a szakmát, hamar fel kell nőni, és egyszerre kell megfelelni a megrendelők elvárásainak, és teljesen egyedül helyt kell tudni állni idegen országokban. Emellett olyan, gyakran figyelmen kívül hagyott tényezők is hozzájönnek ehhez, mint a honvágy, a magány, illetve a testi és lelki követelmények, amelyeknek nap mint nap meg kell felelni a munka során. Modellként mindig boldognak kell mutatnod magad, ha dolgozol nem láthatják rajtad, hogy reggel még lázas voltál. A 12 órás munkanapokon is a legjobb formádat kell hoznod, ami folyamatos fizikai és mentális koncentrációt igényel.

Mit gondolsz, mi lehet a siker kulcsa?

Nem könnyű ma sikeres modellnek lenni. Rengeteg lány dolgozik, és hatalmas a social media befolyása, ebben a szakmában talán még inkább, mint más területeken. Valaki milliós követő táborral rendelkezik, valaki pedig nem, és sajnos ez sok mindent meghatároz. Rengeteg kitartásra, akaraterőre és tapasztalatra van szükség, hogy az ember megmássza a lépcsőfokokat.

Hogyan készülsz fel egy-egy fotózásra? Szükséges előtte ráhangolódnod mind mentális, mind fizikai értelemben?

Fotózások előtt általában mindig nagyon izgatott vagyok a mai napig, valahogy nem múlt el a lámpaláz az évek során. Emellett azonban odafigyelek, hogy aznap ne feledkezzek el nagyon sok folyadékot vinni magammal, és fel legyek készülve arra is, ha éppen mínusz 10 fokban fotózunk odakint tavaszi ruhákat. A munka előtti napot szívesen töltöm edzéssel vagy sok pihenéssel és korán fekvéssel, hogy reggel kipihenten keljek, így a nap folyamán végig energikus tudok maradni.

Melyik volt az eddigi kedvenc munkád?

Nehéz egy kedvenc munkát kiemelni, hiszen a mindnek meg van a maga különlegessége. A Springfield kampányát Madrid utcáin sétálgatva fotóztuk, de volt fürdőruha kampány tengerparton, olasz magazin editorial különböző eldugott helyeken, és a Szentkirályival közös munka is rendkívül izgalmas volt. A kinti fotózások mindig is közelebb álltak hozzám, mivel a szabadban mindig újat lát az ember, és rengeteg a lehetőség. Ilyenkor a legváratlanabb dolgok is megtörténhetnek, ránk szakadhat az ég vagy éppen új ötletek jönnek elő.

Ki az, akivel a divatvilágból, legyen akár tervező, fotós vagy másik modell, a legszívesebben együtt dolgoznál? Ki a példaképed?

Nagyon szeretek Paul Morellel dolgozni, mivel ő mindig a saját személyiségemet igyekszik megfogni, de nagy vágyam, hogy olyan emberekkel dolgozhassak, akiket nap mint nap követek, például Donatella Versace, Dolce & Gabbana, Nanushka, modellek közül imádom Sara Sampaiot, Gigi Hadidot, Josephine Skrivert, a magyarok közül Szikszai Johannát.

Az elmúlt négy évben egyszerre kellett dolgoznod és tanulnod, tinédzserként élni a hétköznapokat és felnőttként helytállni a munka világában. Mi volt ennek az időszaknak a legfontosabb tapasztalata?

Eleinte nehéz volt összeegyeztetni a gimnáziumot és a munkát, sajnos az első iskolám egy idő után már nem támogatott ebben, hiába teljesítettem jól, ezért váltottam. Hamar rá kellett jönnöm, hogy itt nincs mese, fel kell nőni és nem lehet hisztizni, ha épp nincs kedvem valamihez, hanem folyamatosan menni és csinálni kell a mindennapi teendőket. Volt, hogy háttérbe szorult az iskola, de a szüleim észnél tartottak, mivel nekem és nekik is fontos, hogy jók maradjanak az eredményeim. Ezt a repülőn vagy munka utáni tanulással, direct munkákkal és kicsit kevesebb magánélettel oldottam meg a szüleim és ügynökeim támogatásával. Voltak időszakok, amikor úgy gondoltam, én erre képtelen vagyok, és abba szerettem volna hagyni, de szerencsére voltak, akik mellettem álltak és bíztattak, hogy igenis is folytassam, nem szabad feladni.

Nemrégiben a Szentkirályi palackokon találkozhatott veled az egész ország. Milyen élmény volt egy ilyen nagy volumenű kampányban részt venni?

Örökre emlékezni fogok a pillanatra, amikor otthon ülve csörög a telefonom, és közlik velem az ügynökségtől, hogy én csinálhatom a kampányt. Nagy éljenzésbe törtem ki, és nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról, alig hittem el, hogy annyi ember közül épp engem szeretnének. A forgatás és a fotózások is nagyon szuperül teltek. Gyönyörű szép emlék és hatalmas megtiszteltetés ez számomra. Amikor megláttam az első palackot, amin szerepeltem, megkértem egy idegen embert, hogy lefotózhassam az üvegét, és azonnal körbe is küldtem a képet a családban.

Mik a terveid a jövőre nézve? Ha nem lenne a modellkedés mivel foglalkoznál a legszívesebben?

Mindig is volt B-tervem. Mindenképp szeretnék továbbtanulni, és gazdasági egyetemre jelentkeztem, de jelenleg az a terv, hogy halasztok egy évet, hogy kipróbálhassam magam teljes erőbedobással a modellkedésben. Ha ez nem lenne, valószínűleg külföldön járnék egyetemre, de a sok utazás mellett megtanultam értékelni mennyit jelent hazajönni, és Budapesten lenni.