Tőrös Balázs NBA-szakértő elmondta nekünk, hogy mit gondol a The Last Dance-ről

Négy rész ment le eddig az év talán legjobban várt sorozatából, a Michael Jordan és a Chicago Bulls 1998-ig tartó történetét feldolgozó The Last Dance-ből, így itt az ideje, hogy megkérdezzünk egy szakértőt, mit gondol a produkcióról.

Tőrös Balázs, Bazska YouTube csatornáján eddig két videót szentelt a sorozatnak. Az első még a sorozat premierje előtt készült, de ezt akkor is érdemes megnézned, ha már láttad az eddigi részeket, mert remekül kontextusba helyezi a korabeli kosárlabda és a Chicago Bulls történetét. A másik videó az első két részben felmerült témákhoz ad háttér-információt, ami tovább árnyalja a képet. Tényleg Jordan minden idők legjobbja? Scottie Pippen fizetése tényleg méltánytalan volt? Ezekről kérdeztük – szigorúan virtuális keretek között – az NBA szakkommentátort, a Trash Talk című tv-műsor és az Alley-oop podcast műsorvezetőjét.

Ugyan 1999-ben készült Michael Jordanről egy másfél órás tv film, de ilyen átfogó és alapos róla és a Chicago Bulls hat bajnoki címhez vezető útjáról még nem készült. Időszerű volt már szerinted egy ilyen átfogó és részletes dokumentumfilm róla? Mit vártál a sorozattól?

Mivel minden idők legjobb kosárlabdázójáról beszélünk, mindig minden időszerű vele kapcsolatban. Arról, hogy pontosan miért most ásták elő egy raktárból a sorozat vizuális alapjául szolgáló 500 órányi nyersanyagot, sok pletyka kering, de biztosat senki sem tud. Amiért nagyon örülök, hogy elkészült a The Last Dance, mert 1998 óta több generáció szeretett úgy bele az NBA-be, hogy már nem látta Jordant napi szinten játszani. Mivel a legszebb mozdulataiból összevágott YouTube-mixek nem mutatják be azt a munkamorált és győzni akarást, ami jellemezte, ez a sorozat rengeteg dolgot helyre tesz.

A sorozat hosszan kitér a fizetések kérdésére, elsősorban Scottie Pippen kapcsán, aki bár az örök második volt Jordan mellett, a Bulls-nál csak a hatodik játékos volt kompenzációt tekintve (összehasonlításként Jordan akkor 30 milliót keresett), míg az egész NBA-ben a top 100-ban sem volt benne. Aki nem ismeri a kosárlabda világát, ezt szándékos kitolásnak érezhette a film alapján, de az első két résszel foglalkozó videódban részletesen elmagyarázod, hogy ennek oka a szerződésben keresendő, és nem személyeskedés volt. Mennyire mutatja be hitelesen, részrehajlás nélkül a The Last Dance az akkori eseményeket?

A The Last Dance hiteles, de részrehajló. “Okosan” rakták össze a részeket. Minden elhangzik, aminek el kell, de a hangsúlyokat annyira ügyesen tologatják, hogy néha még én is azon veszem észre magam, hogy “szegény” Pippen pártját fogom, miközben az igazság ennél jóval összetettebb. Csak egy példa: arról szó sem esik, hogy amikor aláírja a hírhedt szerződést, még az NBA 8. (!) legjobban fizetett játékosa. A probléma a szerződés hossza. Mire a megállapodás az “utolsókat rúgja”, annyira elszállnak a fizetések, hogy valóban nem fér be már az első százba se.

Ebben a videóban arról is beszélsz, hogy Jordan bunkó volt-e, amiért nem adott autogramot egy francia fiúnak. Jordan személyének tekintetében mennyire voltak elfogultak az alkotók?

Annyit pontosítanék, hogy nem egy “fiú” marad hoppon, hanem egy tévécsatorna technikusa, aki azt a feladatot kapja, hogy bemikrofonozza Jordant. Az, hogy ott és akkor nem kapott aláírást, teljesen rendben volt. Az alkotókat és Jordant a The Last Dance esetében nehéz különválasztani, ennek ellenére az eddig sugárzásba került négy részt nehéz lenne elfogultsággal vádolni. Jordan felvállalja, amikor néha seggfej volt a csapattársaival, simán önzőnek nevezi Pippent, és abba is beleáll, hogy a mai napig gyűlöli az ősellenség Detroit Pistonst, és nem hajlandó megbocsátani nekik, amiért 1991-ben úgy hagyták el a pályát, hogy nem fogtak kezet vele, miután harmadik nekifutásra legyőzte őket.

Mi volt eddig számodra a The Last Dance legnagyobb meglepetése?

Lassan 30 éve követem napi szinten az NBA-t, a Bulls döntőit is élőben néztem éjjelente még gimnazistaként, később főiskolásként, így talán nem hangzik nagyképűen, hogy engem azért annyira nem könnyű meglepni. Amivel kilóra meg lehet venni, azok az eddig soha nem látott felvételek, amik bemutatják a játékosok és az edzők viszonyát. Az mondjuk új volt, hogy a Chicago legendás edzője, Phil Jackson, és az örök balhés paradicsommadár, Dennis Rodman között milyen szoros kötelék alakult ki.

Mit jelenthet Michael Jordan azoknak, akik követték a ’90-es években a kosárlabdát, és mit a mai fiataloknak?

Az “öregeknek” mindent. Volt egy sorozat még a kilencvenes évek elején, amit imádtam. Az volt a címe, hogy “Parker Lewis sohasem veszít”. Jordan is ilyen volt. Mire az NBA eljutott Magyarországra, már felért a csúcsra, és innen nézve legyőzhetetlen volt. A mai napig az egyik legerősebb érv a “Ki minden idők legjobbja?” vitában, hogy a csávó hatszor jutott döntőbe, és minden egyes alkalommal nyert. Erre rajta kívül senki nem volt képes. Ráadásul a kilencvenes években még nem nagyon volt internet, hogy a közösségi médiáról ne is beszéljünk. Nem jutott el hozzánk minden apró sztori, ballépés vagy szerencsétlen nyilatkozat, a sztárok még nem éltek nagyító alatt. Jordan emiatt nekem sokkal inkább szuperhős volt, mint sportoló. A mai fiatalok szerintem hiszik is, meg nem is, hogy mekkora király volt Jordan. Biztosan vannak olyanok, akik csak kötelességből vagy hagyománytiszteletből mondják azt, hogy ő volt minden idők legnagyobbja. Ez a sorozat reményeim szerint felnyitja a szemeket.

Emlékszel még milyen érzés volt látni az 1998-as döntőt (ami egyébként az NBA történetének legnézettebb meccse volt 35,6 millió nézővel)?

Sajnos elég régen volt…Arra természetesen emlékszem, hogy minden meccset élőben néztem a TV3 nevű magyar csatornán. A kommentátor ifj. Knézy Jenő, a szakkommentátor pedig az Index és a 444 alapítója, Uj Péter volt, akit néhány hónapja vendégül is láttam a YouTube-csatornámon. A mindent eldöntő meccs utolsó két percét viszont csak a demencia veheti el tőlem, az képkockáról-képkockára megvan a fejemben. Egy csodálatos pályafutás tökéletes lezárása.

Volt eddig kedvenc részed, interjúd a sorozatból?

Nehéz választani. Talán az a szegmens, ami Jordan második évét dolgozza fel az NBA-ben. Eltöri a lábát, és elég hosszúra nyúlik a rehab. Szíve szerint már jönne vissza a pályára, de a Bulls szándékosan lassítja a gyógyulási folyamatot. Tudom, hogy ez furcsán hangzik. Az még furcsábban fog, hogy Jordan sérülése után az volt a Chicago terve, hogy a lehető legtöbb meccset elveszítik. Hogy ennek mi az értelme? Az NBA-ban egy csapat annál nagyobb eséllyel választhat elsőként az egyetemi játékosok közül az úgynevezett drafton, minél többször kikap a szezonban. Chicagóban úgy okoskodtak, hogy kellően pocsék teljesítménnyel előkelő helyen választhatnak egy bomba fiatalt a sérült Jordan mellé. Csakhogy ő másképpen gondolta… Átverte a csapatot, a tudtuk nélkül edzett, a végén már teljes erőbedobással, és a vezetőség akaratával szembeszállva berángatta a Bullst a rájátszásba, ahol a Boston ellen megdöntötte az egy meccsen dobott pontok rekordját.