A világ legismertebb kosárlabdázója, az első milliárdos atléta, popkulturális ikon, aki a Space Jammel és az ikonná vált sportcipőjével azok számára is ismert, akik amúgy nem érdeklődnek a sportág iránt.
Ideje volt, hogy filmet, vagyis inkább sorozatot forgassanak Michael Jordan pályafutásáról, amit most a The Last Dance dokuszéria be is pótol. Siker, hibák, konfliktusok és szembenézés jellemzik az archív felvételek és a mostani interjúk keverékére építő dokumentumsorozatot, amely tíz részen keresztül őszintén mutatja be Jordan pályafutását. A koronavírus elleni vakcina és gazdasági mentőcsomagok mellett pont ez az, amire most szüksége van a világnak – mozgókép szintjén biztosan.
Egy fiatal és ambiciózus fiú, akinek egyetlen célja van: a legjobbnak lenni.
Willmingtonból indult, majd Chicagóban lett igazi nagy sztár, ahol 13 évet töltött el a Bulls kötelékében, ez idő alatt hat bajnoki címet nyert velük. Eredetileg június 2-án debütált volna a világ legismertebb kosárlabdázójáról és az egyik legnagyobb atlétájáról készült dokumentumsorozat, végül a rajongók nyomására másfél hónappal korábban, április 19-én mutatták be az ESPN-en Amerikában a Michael Jordan karrierjét feldolgozó tízrészes The Last Dance sorozatot, majd a Netflix-re is felkerült az első két rész. A mostani körülmények között ez nem meglepő, az emberek ki vannak éhezve a pozitív, motiváló történetekre.
A The Last Dance nem rántja le a leplet titkokról, de több idősíkon haladva, őszintén és részletesen bemutatja Jordan karrierjét, és minden felet megszólaltat, így első kézből érkeznek a visszaemlékezések. Akik nem éltek át a Chicago Bulls érát vagy még túl kicsit voltak, hogy felfoghatták volna, mi is történik, azoknak remek bepillantást ad a film az egykor a sport alfa hímjének nevezett játékos mitológiájába.
Mivel másfél hónappal előrehozták a vetítést, így a sorozat utolsó két része még el sem készült. A stábtagok a távolból próbálják befejezni az epizódokat. Még a szociális távolságtartás előtti időkben Jason Hehir rendező a hálaadási vacsora elkészítéséhez hasonlította a sorozat, ahol ő a konyhában vezényli a menü egyes elemeit készítő személyek munkáját. „Most pedig el kell nekem küldeniük a krumplit, a répát és a pulykát Messengeren keresztül” – fogalmazott plasztikusan a járvány alatti kreatív munka nehézségeiről a filmes. „Akkor megkóstolhatom őket, és elmondhatom, hogy milyennek szeretném. Ez egy többkörös folyamat.” A Utah Jazz játékosával John Stocktonnal a Washington állambeli – kezdetben itt volt az Egyesült Államokban a legtöbb megbetegedés – Spokane-ban készítették el az interjút március elején, épp azelőtt, hogy lezárták volna az államot a járvány miatt.
Az 1997/98-as szezon kezdetén a Bulls vezetősége már megpendítette, hogy az álomcsapat karrierje lassan a végéhez közeledhet, ezért Andy Thompson, az NBA Entertainment producere úgy gondolta, jó ötlet lenne rögzíteni a legendás játékosok karrierjének záró évadát. Mindehhez azonban szükséges volt, hogy Jordan is beszálljon a vállalkozásba. Végül Adam Silver prezentálta az ötletet a kosárlabdázónak, akinek így beleszólása lett abba, hogy miként használják fel a felvételeket. Végül Silver azt is hozzátette, hogy ha más nem, Jordannak lesz a legimpozánsabb home video kollekciója, amit a gyerekeinek mutogathat.
Az NBA végül több mint 500 órányi anyagot vett fel, amire két évtizedig ácsingóztak a sporttörténelem ezen szakaszát feldolgozó dokumentumfilmek. 2016-ban a torontói NBA All-Star Game volt az az esemény, ahol Michael Tollin producer, a Mandalay Sports Media társelnöke találkozott Jordan képviselőivel. Nem egyszerű dokuként beszélt a projektről, hanem mint egy eseményről, és jól is jött ki a dolog, hiszen éppen akkor debütált az OJ: Made in America sorozat, amely Cuba Gooding Jr-ral a főszerepben óriási sikert aratott. Miután biztosították Jordant, hogy teljes valójában napvilágra kerüljön a története, zöld utat kapott a produkció.
Bár Jordan keze is benne volt a sorozatban – két hosszú távú üzleti partnere, Curtis Polk és Estee Portnoy producerként működött közre – még sincs olyan érzése a nézőnek, hogy ez egy Jordan imázsfilm lenne, hogy kihipózták volna a valóságot csak azért, hogy jó színben tüntessék fel a világ első milliárdos atlétáját. Az első két részhez, amely az 1997/98-as szezonra fókuszál, a fentiekből adódóan rengeteg korabeli felvétel állt a készítők rendelkezésére. Ezeknek hála megismerhetjük az egykori Jordan arrogáns, gonoszkodó oldalát, egy felvételen például magassága és súlya miatt ugratja Jerry Krause-t, a Bulls menedzserét – aki 2017-ben hunyt el –, akivel hosszú éveken át torzsalkodott. A külföldi sajtó már láthatta a sorozatot, így egy-két konkrét részletet lehet ismerni a sorozatból, így például azt, hogy egy interjúban az egykori Bulls játékos, Will Perdue egyenesen seggfejnek nevezi Jordant, majd hozzáteszi, hogy milyen remek csapattárs volt. Ezzel együtt Jordan kitűnő interjúalanynak bizonyul, őszinte és közvetlen a stílusa mesélés közben.
„Nézd, a győzelemnek megvan az ára, és annak is megvan az ára, ha az ember vezető” – védi kegyetlennek vélt motivációs stílusát az ex-kosárlabdázó. „Ha megkérdezed az összes csapattársamat, egy dolog biztos Michael Jordannel kapcsolatban, mégpedig, hogy soha nem kért olyat, amit ő maga ne csinált volna meg.” A vágás után a súlyokat emelgető és sprintelő Jordant látjuk. Ennél a pontnál könnyes lesz a szeme, és a milliárdos sportlegenda helyett egy középkorú férfit látunk, akiben feszültséget okoz a múltja.
A beszámolók szerint The Last Dance a Jordan pályán kívüli személyét érintő ellentmondásokat is nyíltan kezeli, így a szerencsejátékhoz fűződő viszonya és a politika ellenessége is terítékre kerül. Közismert például, hogy 1990-ben visszautasította a Harvey Gantt afroamerikai demokrata szenátorjelölt támogatását az otthonában, Észak-Karolina államában a konzervatív republikánus Jesse Helms-szel szemben, aki ellenezte a Martin Luther King Napot. „A republikánusok is vesznek sportcipőket” – mondta akkor Jordan, akinek Nike Air Jordan lépői a sportmarketing koncepcióját kilőtték a világűrbe. Még a volt amerikai elnök, Barack Obama is, aki közismerten Bulls rajongó, elismerte a sorozat készítőinek, hogy örült volna, ha Jordan nyilvánosan támogatja Gantt jelöltségét.
Jordannek van erre is válasza, mégpedig, hogy sosem volt rá jellemző az aktivizmus. Hozzátette, hogy akkoriban a sportra fókuszált. „Önző dolog volt? Talán. De erre ment az energiám.”
Arról nem esik szó a sorozatban, hogy Jordan semlegességére milyen fényt vet a mai sportolók aktív szerepvállalása a közéletben, de azt sem pedzegetik meg, hogy miként értelmezhető Jordan öröksége ma.
Persze nehéz is volna Jordan karrierjének minden aspektusát lefedni, különösen, hogy egyelőre csak két rész jelent meg a sorozatból, ezért érdemes lesz minden héten bekapcsolódni az újdonságokba, hogy összeálljon a kép Michael Jordanről.
