Miért egyre nehezebb versenyezni a téli olimpiákon?

Az éghajlatváltozás, a természetes hó hiánya és a mesterséges hó térnyerése alapjaiban formálja át a téli sportokat. A 2026-os milánó–cortinai téli olimpia látványos pályái mögött egyre komolyabb kérdések húzódnak meg: biztonságosabbá vagy épp veszélyesebbé teszi a sportot a technológia?

A Dolomitokban fekvő Cortina d’Ampezzo hóviszonyai első pillantásra ideálisnak tűnnek, a 2026-os téli olimpiára mégis óriási mennyiségű mesterséges havat állítanak elő. A szervezők szerint a versenyek során használt hó mintegy 85 százaléka technológiával készül, hogy minden sportoló számára azonos, kiszámítható körülményeket biztosítsanak. A döntés azonban egyre több szakember és sportoló részéről vált ki aggodalmat.

Ezt olvastad már?

Mikor a leghatékonyabb edzeni?

Dráma és diadal Milánóban: brutális baleset, rekordok és amerikai aranyeső a téli olimpián vasárnap

Keményebb pályák, nagyobb kockázat

A mesterséges hó szerkezete jelentősen eltér a természetes hóétól: sűrűbb, keményebb és jegesebb, mivel kevesebb levegőt tartalmaz. Kutatások szerint ez nem feltétlenül vezet több eséshez, de amikor megtörténik a baj, az ütközés jóval nagyobb terhelést jelent a test számára. Egy szakértő találó hasonlata szerint a különbség olyan, mintha valaki fűre vagy aszfaltra esne.

A jelenség különösen a gyors és extrém szakágakban jelent problémát. A mesterséges hóból kialakított freestyle pályák – például a superpipe-ok oldalfalai vagy a mogul pályák buckái – idővel rendkívül keménnyé, szinte jegessé válnak. Ilyen felületen a hó már nem „nyel el” hibákat: egy kisebb technikai pontatlanságot sem lehet korrigálni, mert nincs tapadás és nincs rugalmasság. A sportolók mozgástere így jelentősen beszűkül, és egy apró hiba is súlyos eséssel vagy sérüléssel járhat.

Edzés, utazás, költségek: új kihívások a sportolóknak

Az éghajlatváltozás nemcsak a versenyeken, hanem a felkészülés során is komoly kihívásokat okoz. A rövidebb havas szezonok miatt a csapatok egyre gyakrabban kényszerülnek arra, hogy kontinenseken át „üldözzék a havat”. Több válogatott már elveszített teljes edzéshónapokat hagyományos helyszínein, és Dél-Amerikába vagy más távoli régiókba utazik a megfelelő körülmények reményében.

Ez nemcsak logisztikai, hanem anyagi terhet is jelent. A gyakori utazás, a kísérő szakemberek – például gyógytornászok – állandó jelenléte, valamint a változó pályákhoz való alkalmazkodás komoly nyomást helyez a sportolókra. Több edző szerint az utóbbi években érezhetően nőtt a térd- és hátsérülések száma, amit részben a keményebb pályákra vezetnek vissza.

Kevesebb helyszín, bizonytalan jövő

A probléma túlmutat az egyéni kockázatokon. Tudományos elemzések szerint a jelenleg használt olimpiai helyszínek közül 2050-re mindössze körülbelül tíz maradhat klimatikusan alkalmas a téli játékok megrendezésére. Egy friss kutatás arra is rámutatott, hogy a potenciális rendező városok száma drasztikusan csökkenhet, különösen a paralimpiai versenyek esetében.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság több megoldást is vizsgál, köztük a játékok időpontjának módosítását vagy egy rotációs modellt, amelyben néhány, hóban biztos helyszín váltaná egymást. Egy dolog azonban egyre világosabb: a mesterséges hó nélkül a téli olimpia jelenlegi formájában aligha lenne fenntartható.

Bár a technológia környezeti hatásai és a sportolók biztonsága körüli viták nem fognak egyik napról a másikra eltűnni, a szakértők többsége egyetért abban, hogy a jövő téli sportjainak tervezésekor a műhavat már nem lehet megkerülni. A kérdés inkább az, hogyan lehet mindezt úgy megvalósítani, hogy a látvány és a verseny tisztasága mellett az emberi test határai se sérüljenek.

Forrás: BBC Future

Borítókép: Hert Niks, Unsplash