Egyetemi sporttól a márkaépítésig: hogyan lesz egy élsportolóból vállalkozó?

Egy elülső keresztszalag-szakadás (ACL-szakadás) sok sportoló számára a karrier végét jelentheti, Sammi Ekmark számára viszont inkább új lehetőségeket nyitott: a sérülés után férjével közösen olyan vállalkozást indított, ami ma már havi 25 ezer dollárnál is több bevételt termel.

Sammi Ekmark története sok fiatal sportolóéval hasonló, hiszen gyerekként mindent feláldozott a sport oltárán. Ennek meg is lett az eredménye, a gimnáziumban veretlen teniszező volt (92–0), az Arizonai Állami Egyetem Division I-es csapatának ösztöndíjasa lett, és az amerikai egyéni ranglistán is az élmezőnyben jegyezték. Aztán jött egy rossz mozdulat egy éjszakai meccsen és elszakadt az elülső keresztszalagja. Egy ilyen sérülés sokszor végleg lezárja az utat az élsport felé, és nemcsak a karriert, hanem az egész életet is alapjaiban megváltoztathatja.

Ekmark a felépülés után új irányt választott: egy egyetemi vállalkozói kurzus hatására férjével, Andrew-val 2023-ban megalapította az Ink’d Greetings nevű, személyre szabott képeslapokat és ajándékkártyákat kínáló márkát, amely ma már havi 25 ezer dollárnál is nagyobb bevételt hoz.

Ezt olvastad már?

Warren Buffett kedvenc bankára: mit tud Byron Trott, amit mások nem?

Davy Sanh: a francia menedzser, aki lemondott hat számjegyű fizetéséről a padel sport miatt

A fegyelem maradt, csak a pálya változott

Napi edzések, hétvégi meccsek, szigorú rutin – ami egy versenysportolónak a mindennapok természetes része, az vállalkozóként is aranyat ér. Aki mögött élsportolói gyerekkor van, annak nem idegen a fegyelem, a monotónia tűrése, a visszajelzés és a korrekció ciklikus gyakorlata. Ekmark szerint épp ezért az egykori sportolók között rengeteg a jó vállalkozó: ugyanazok az alapok – fókusz, állóképesség, csapatmunka – kellenek a pályán és a piacon is.

A sérülés után újra kellett alakítania a mindennapjait, és ehhez Ekmarknak a vállalkozás adott új célt. Az a kitartás és precizitás, amivel a sportban lépésről lépésre fejlesztette a teljesítményét, itt is működött – csak a játéktér változott meg.

Sport utáni identitásválság

Az élsport kegyetlenül szűk tölcsér: kevesen jutnak a profik közé, miközben a befektetés óriási. Egy amerikai család évente átlag 3000 dollárt költ a gyereke sporttevékenységére, és ez az összeg folyamatosan emelkedik – derül ki a New York Life 2025-ös jelentéséből. Az NCAA több mint félmillió egyetemi sportolója közül azonban csak kevesebb mint 2% lesz profi.

A többiek esetében jön a nagy kérdés: „Ki vagyok a sport nélkül?” Üresség, bizonytalanság, iránykeresés – ez a standard forgatókönyv. Kate Fitzgerald, az Arizona State University SPORTx programjának társalapítója szerint sok friss végzős sportolónak zseniális soft skilljei vannak, csak az önéletrajzukon ez nem látszik.

Új korszak az egyetemi sportban: fizetés és márkaépítés

Az amerikai egyetemi sport világában 2024-ben történelmi fordulat következett be. A House kontra NCAA trösztellenes perben született megállapodás ugyanis kimondta, hogy a 2016 és 2025 között pályára lépő Division I sportolók összesen 2,75 milliárd dollár kártérítést kapnak. Ez az összeg a múltbeli bevételmegvonás miatt jár nekik, hiszen az NCAA korábban megtiltotta, hogy az egyetemek közvetlenül fizessenek a játékosoknak, miközben az egyetemi sport hatalmas bevételeket termelt. A döntés emellett lehetővé teszi, hogy az intézmények mostantól évente akár 20,5 millió dollárig közvetlen juttatást adjanak sportolóiknak. Ez a mérföldkőnek számító egyezség véget vetett az NCAA régóta fennálló „amatőr” modelljének, és megnyitotta az utat a bevételek megosztása felé: a televíziós közvetítésekből és szponzori pénzekből származó hatalmas összegek egy része mostantól a sportolókat is megilleti.

A sportolók innentől már egyetemistaként is építhetik a saját márkájukat, bevételt termelhetnek, vállalkozói projekteket indíthatnak. Az olyan programok, mint az ASU SPORTx (egy új kezdeményezés a sport és a vállalkozói szellem egyesítésére), ebben mentorként és műhelyként működnek: támogatják, hogy a sportolók a pályát ne végállomásnak, hanem ugródeszkának lássák. Ennek köszönhetően a fiatal sportolók előtt több lehetőség nyílik meg, kevésbé maradnak tanácstalanok, ha valamiért a sportról le kell mondaniuk.

Forrás: CNBC Make It

Borítókép: Christian Tenguan, Unsplash