Carlos Alcaraz Wimbledon óta nem nyert tornát. Mi történt?

Carlos Alcaraz - sport - sporthírek - férfi tenisz - online férfimagazin

Carlos Alcaraz wimbledoni győzelmével robbant be igazán a köztudatba 2023-ban, és mindenki az új csodagyerekként tekintett rá. A történelmi győzelem óta azonban nem nyert tornát. Mi lehet a gond?

A spanyol teniszező jelenleg 20 éves, így nem kell attól tartani, hogy a karrierje romokban lenne, hiszen már így is két Grand Slam-győzelmet tudhat magáénak (és ezeket nem is a legerősebb és az általa legjobban ismert borításon, vagyis salakon nyerte), és elmondhatja magáról, hogy minden idők legfiatalabb teniszezője volt, aki első helyet ért el a világranglistán. Jelenleg pedig a második helyen áll Djokovic mögött. Még nagyon fiatal, bőven van még hova fejlődni és megmutatni, mire képes.

Carlos Alcarazt tavaly a wimbledoni döntő után azonnal kikiálltották a tenisz új csodagyerekének, akitől mindenkinek tartania kell, a veterán legendáktól a kortársaiig.

Úgy tűnik elhamarkodott volt ez a csinnadratta, hiszen talán sosem volt ennyire kiélezett a férfi mezőny, rengeteg jó és tehetséges játékos van, akik a legjobbnak járó címekre pályáznak. Alcaraz is közéjük tartozik, és még biztosan több tornát és Grand Slamet fog nyerni. A helyzet csupán annyi, hogy a Novak Djokovic elleni tavalyi ötszettes wimbledoni döntő óta nem tudott tornán győzedelmeskedni. Ez a leghosszabb időszak, mialatt nem nyert ATP Tour-szintű bajnoki címet 2021-es első győzelme óta.

Wimbledon óta 24-11 a mérlege. Ugyanakkor kortársa, Jannik Sinner januárban megnyerte első címét az Australian Openen, majd két hét szünetet tartott, aztán Rotterdamban újabb bajnoki címet szerzett. Idén veretlen, és november közepe óta nem vesztett meccset. Épp most zajlik a BNP Paribas Open Indian Wellsben, ahol Alcaraz címvédő, épp kedden találkozik a pályán Marozsán Fábiánnal (aki egyébként tavalyi csúcsformája idején, májusban legyőzte az akkor világelső spanyolt). Sinner magabiztosan jutott be a keménypályás torna nyolcaddöntőjébe, amit „ötödik nagynak” is neveznek.

„Sok mindent kell javítanom a pályán és a pályán kívül is” – mondta Alcaraz az év elején.

Lamentált, miért csökken a meccsek közepén a koncentrációja. Arra sem tudott magyarázatot adni, hogy miért vannak olyan alkalmak, amikor nem találja a pályát, az egyébként halálos alapvonala ütéseivel. Elmondta, hogy amikor időnként Djokoviccsal gyakorol, azt tanulmányozza, miként koncentrál. A célja, hogy egy nap minden mérkőzésbe és minden edzésbe olyan intenzitással tudjon beletenni, mint az az ember, aki az elmúlt évtizedben újraírta a teniszezők teljesítményével kapcsolatos elvárásokat, és legyőzte talán minden idők két legtehetségesebb játékosát, Roger Federert és Rafael Nadalt.

Alcaraz akkor nem árult el konkrétumokat arról, hogy mit kell tennie a fejlődés érdekében, így másokra bízza a megfejtést egy olyan kérdést illetően, amely kissé ostobának tűnik, tekintve, hogy már 27,5 millió dollárnyi pénzdíjat nyert, és további tízmilliókat keresett szponzori támogatásokból. A 2023-as év kezdete óta 71-15-re áll.

De akkor is itt a kérdés: mi a baj Carlos Alcarazzal?

A rövid válasz az, hogy nem túl sok, egyszerűen csak nem ő az egyetlen kiváló teniszjátékos a bolygón.

Djokovic, Sinner, Daniil Medvedev és Alexander Zverev, a jelenleg aktív játékosok közül a legjobbak felelősek Alcaraz július óta elszenvedett 11 vereségéből hatért, amibe beletartozik a februári kiesése Rióban a bokasérülése miatt. Ebben semmi szégyellnivaló nincsen, azonban ez jelzi, hogy Alcaraznak valamit helyre kell tennie magában: a megelőző évben ugyanis Djokovic kivételével közülük mindenkit elég kényelmesen elvert.

Hogy megfejtsék a feladványt, a The Athletic a TennisViz és Tennis Data Innovations segítségével elemezték Alcaraz mérkőzéseit. A számok pedig azt mutatják, hogy Alcaraz aligha vált korábbi önmaga árnyékává Wimbledon óta, összehasonlítva az elmúlt egy év mérkőzéseinek adataival, de éppen annyira esett vissza, hogy rendszeresen sebezhetőbbé vált. Ez különösen igaz akkor, amikor a legjobbak ellen áll ki, hiszen ilyenkor még a minimális visszaesés is katasztrofális végkimenetelt eredményezhet.

A visszaesése azonban drámai volt a tavaly nyár óta elszenvedett négy veresége esetében: meglepő volt, hogy kikapott Nicolas Jarry-tól és Roman Safiullintól, ám Grigor Dimitrov és Tommy Paul (aki alattomosan nehéz ellenfél Alcaraz számára) ellen már kevésbé volt váratlan a vereség.

Tom Corrie, egy korábbi edző, aki a Tennis Viz teljesítményért felelős vezetője, és mindenkinél több időt töltött Alcaraz tanulmányozásával, egy meglepő teóriával állt elő: szerinte a spanyol túl tehetséges, és ez a saját kárára van.

„A srácnak végtelen taktikai lehetőségei vannak”- mondta Corrie. „Hihetetlenül ügyes, olyan nagy erővel üt, de néha nem játszik olyan meghatározott taktikai keretek között, mint néhány más játékos. Ezért előfordul, hogy kimarad a meccseken, és rosszul játszik. Amikor pedig hibázik, akkor az végzetes.”

Szintén érdemes megjegyezni – a férfi tenisz jelenleg nagyon kiélezett. Még a top 100 második felében is kemény ellenfelek sorakoznak fel.

Az egyik mérőszám az, hogy Alcaraz milyen gyakran van „támadásban” vagy „védekezésben”. A támadásban játszott lövések turnéátlaga 25 százalék. Alcaraz átlagosan 24 százalékot van támadásban, de Wimbledon óta ez az arány 22 százalékra csökkent. Ez talán nem hangzik soknak, de a teniszben minden labdamenet számít. Néhány pont különbségen szettek, de akár mérkőzések is múlhatnak, és védekezés közben nehezebb megnyerni ezeket.

Ahol drámai változást látni, az a szerva, a tenyeres- és a fonákütés hatékonysága. A nagysebességű kamerák és a számítógépek minden egyes ütésnél a sebesség és a helyezés alapján pontozást generálnak – extra pont jár azért, ha valaki nagyon gyakran érintette a vonalakat vagy nagyon közel került hozzájuk. Az elmúlt év átlagában Alcaraz minden egyes kategóriában az élmezőny közelében volt.

Egy egytől tízig terjedő skálán Alcaraz szervafogadása átlagosan 7,6 volt, ami egy teljes ponttal jobb, mint az átlag, és összességében az ötödik helyen állt ezzel. Wimbledon óta 7,0-ra esett vissza, ami még mindig jobb, mint a legtöbbeké, de összességében csak a 13. helyre elég.

A fonákja, amely az elmúlt évben átlagosan 8,0 pontos volt, ami a hatodik helyet jelentette, Wimbledon óta 7,6-ra esett vissza – ez a 15. hely. Halálos tenyerese pedig, amelytől sok játékos tart, az egyik legdrámaibb visszaesést mutatja: 8,8-ról 8,1-re esett vissza, és a második legjobb helyről a 15-re zuhant.

Mindezek a romló tendenciák még inkább jelen voltak a Paul, Dimitrov, Safiullin és Jarry elleni mérkőzései során. Alcaraz nagy népszerűségre tett szert a nézők körében azzal a képességével, hogy gyakran védekező helyzetből, látszólag elveszett labdameneteket varázslatos módon meg tud fordítani, és pontot szerezni belőlük. Ezt steal score-nak, azaz lopott pontnak nevezik. A wimbledoni bajnoki címe óta átlagosan 37 százalékos a steal score-ja – de a négy meglepő vereség alkalmával ez az arány 30 százalék volt.

Látszik, hogy míg az adatok kimutatható, de látszólag csekély csökkenést mutatnak, a pályán mindez komoly visszaesésként csapódik le. Kíváncsian várjuk, vajon Alcaraznak mikor és hogyan sikerül visszatérnie Wimbledon előtti önmagához.

(Kiemelt kép: Victor Joly / DPPI)

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj elsőként az újdonságokról!

Címkék: