„Csak azt teszem, amire legtöbb férfi vágyik, de nincs bátorsága hozzá!“

Film készült korunk egyik legprovokatívabb államférfija, cégmágnása és életművészének életéről, Silvio Berlusconiról. Silvio és a többiek (Loro, 2018) filmajánló.

Az ellenállhatatlan

A fenti mondat egy korábbi interjúban hangzott el, a sokak által istenitett és talán ugyanekkora tábor szerint maffiózónak tartott Silvio Berlusconitol. Erről az ellentmondásos személyiségről készített filmet Paolo Sorrentino, főszerepben Toni Servilloval , újra összeállt tehát a legendás „A nagy szépség“ c. film rendezője és főszereplője. Sorrentino és Servillo közt érezhető a kémia, rendkívül inspiráló amit újra tető alá hoztak. Sokadik közös filmjük, talán ők lesznek az európai Scorsese-Deniro, vagy a magyar Bereményi-Eperjes. Egy biztos, úgy kellenek a közös filmjeik mint egy igényes férfinak az elegáns ing egy fontos randevún.

A film eredeti címe ‚Loro‘ ami azt jelenti ‚ők‘ de egy szójátékot is rejt a cím, a „l’oro“ olaszul aranyat jelent. Hamar kiderül, Sorrentino kendőzetlenül mutatja be azt a világot ami a körbeveszi Berlusconit és az olasz politikai elitet. Nők, nők, nők és még néhány táncoslány, színésznő, meg még néhány nő. Valamint orgiák, ahol bárányok, körhinták, trambulin, olasz kézmüves fagylalt – Berlusconi imádja nézni a nőket fagylalt nyalás közben – és persze apró, színes kis pirulák, porok és egyéb szerek amik színesítik boldogságot hajszoló hőseink minennapjait.

Berlusconi ellenálhatalan, egy erős férfi, aki nem válogat az eszközök között. Csalás, megvesztegetés, ármánykodás és persze személyes vonzerejének köszönhetően hengerel, nincs aki nemet mondjon neki. A nők valóban felnéznek rá – Sorrentino interpretációja egyértelműen ez – hiszen ami kell azt megszerzi és ennek valóban lehet egy férfias olvasata.

A nárcisztikus

A férfi erő mellett azonban megjelenik az érem másik oldala is. Az elveszett, elhanyagolt gyermek aki figyelmet követel és ha kell szép szóval ha kell erőszakkal elveszi ami „neki jár“. Kétségtelen egy ekkora birodalomhoz és ilyen erős politika befolyáshoz amit Berlusconi összeácsolt, nagyon éles, gyors, konspiratív elme szükséges. Olyan zsenialitás ami átlátja a rendszer minden pontját és össze tudja kötni a megfelelő szálakat ahhoz, hogy saját érdekei érvényesüljenek. Ez az elme azonban sérült, egy nárcisztikus személyiséget rejt. Miközben saját érdekeit tűzön-vizen át viszi, maga körül mindenkit eszközként használva, súlyos sebeket ejt környezetén. A film nagy dialógja és monológja egyben Berlusconi és felesége vitája 40 év házzasság után, amikor feleségénél betelik a pohár. Itt tudjuk meg, hogy látja Berlusconit az a személy aki a legjobban ismeri, a felesége. A legőszintébb és vélhetően legigazabb szavak csattanak itt el Berlusconiról.

Korunk férfija?

Minden kor és politikai szféra kitermelte nagyjait, erős férfiait. Kezdve Nagy Sándortól, Napoleonon át Churchillig, egészen a diktátorokig. Berlusconi nem diktátor, csak jól ismerte és fortélyosan használta a rendszert. Többször vádolták meg, el is ítélték, börtönbe sosem kellett vonulnia.

Míg A nagy szépségben Sorrentino elkalauzol minket az emberiség melankólikus mútjától a tétova jelenén át a porladó jövőig, addig a Silvio és a többiek csak a jelent veszi górcső alá. Ami éppoly színes, szenvedélyes, izgalmas, mint amilyen felszínes, íjesztő és hiábavaló. Olyan mint Berlsuconi hatalmas kertjében lévő körhinta. Amíg pörög a kerék minden szép és jó, csak egyszer minden menet végetér és ami utána jön abban nem mindig van köszönet.

Sokat fogunk még beszélni a filmről és Berlsuconi megítéléséről, de az nem kérdés, hogy a róla készült filmre minden moziszerető embernek érdemes jegyet váltania.

(A film a Moziünnep alatt premier előtt volt látható, hivatalosan december 20-tól érhető el a hazai mozikban.)

7/10