Megható levéllel búcsúzott a csütörtökön, élete 48. évében elhunyt Benedek Tibortól egykori nagy ellenfele, a szerb Aleksandar Sapic.
A 42 éves klasszis Facebook-oldalán hozta nyilvánosságra gondolatait. Sapic azzal kezdi, hogy minden idők egyik legnagyobb vízilabdázója hunyt el, és sose fog tudni megbocsátani magának, amiért nem mondta el a leírtakat Benedek Tibornak. Sapic levelét a Nemzeti Sport online fordította.
“Tibor volt az egyetlen vízilabdázó, akire igazán felnéztem, akit imádtam és tiszteltem, aki az egyik legnagyobb motiváló erőm volt, hogy fanatikusan dolgozzak és szinte spártai életet éljek a pólós pályafutásom során” – fogalmazott Sapic, aki csaknem tizenöt éven keresztül játszott Benedek ellen, ráadásul mivel jobbkezes volt, ezért számtalan alkalommal kerültek egymással szemtől szembe.
A világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüst- és kétszeres bronzérmes Sapic kiemelte: 14 éves volt, amikor Benedek Tibor már sztárjátékosnak számított, onnantól kezdve figyelte a pályafutását, majd később, amikor a Becsej játékosa volt, Vincze Balázstól, a magyar válogatott akkori csapatkapitányától kért felvételeket azzal a hamis indokkal, hogy mennyire kedveli a magyar vízilabdát, ő azonban kizárólag Benedek játékára volt kíváncsi, és ebben az időszakban több mint 400 mérkőzését nézte meg.
“Lenyűgözött a kitartása, a munkája, az energiája, a fegyelmezettsége, az ereje és amilyen könnyedséggel űzte a sportágunkat” – fogalmazott Sapic.
Az egykori rivális leírta, később ellenfélként minél többször akart példaképével szembe kerülni, mert saját rátermettségét is bizonyítani akarta. Hozzátette, sokszor volt “faragatlan”, olykor átlépte a határokat is, Benedek azonban sohasem volt sportszerűtlen, inkább lenyugtatta őt, amiért volt, hogy el is szégyellte magát.
“Sosem voltunk közel egymáshoz, mert sosem játszottunk egy klubban, ezért is okozott nehézséget közelednem hozzá, hogy elmondjam mindezt, amit szerettem volna. Ezt sosem bocsátom meg magamnak” – írta Sapic, aki hozzátette, három évvel ezelőtt egy budapesti gálameccsen is szerette volna megosztani ezeket a gondolatokat Benedekkel – aki azzá a játékossá tette őt, aki -, de újfent feladta.
“Tibor, sosem tudod meg, mennyit jelentettél nekem, én viszont azt nem fogom elfelejteni, mennyit jelentettél nekünk. Az életmű, amit hátrahagytál, felejthetetlen marad sok-sok generációnak. Barátom, nyugodj békében! – ez a legkevesebb, amit mondhatok. Éveken át titkoltam mindenki előtt, hogy a vízilabdában, sőt, életemben te voltál az egyetlen, akire igazán felnéztem, és aki miatt az lettem, aki vagyok” – írja Sapic, akinek szobája dicsőségfalán – ahogy a közösségi oldalon a levél mellékleteként látható – ott lóg egy kép, amelyen éppen Benedekkel vívnak nagy csatát.
(MTI)
