Minden idők legjobbja akart lenni.
Ismét egy legenda távozott. Az egész világot sokkolta a tragédia, amelyben Kobe Bryant nyolcadmagával – köztük 13 éves lányával, Gianna Mariával – vasárnap életét vesztette. Nincsenek szavak.
Az ötszörös NBA-bajnok, tizennyolcszoros All-Star, kétszeres olimpiai bajnok, aki 18 évesen az NBA valaha volt legfiatalabb játékosa volt és a világ egyik legjobb kosárlabdázója, Kobe Bryant 41 éves korában, január 26-án, vasárnap reggel egy hegynek ütközött helikopterével. A tragikus hirtelenséggel elhunyt sportoló valódi legenda volt, példakép és egy bonyolult személyiség.
17 évesen az egyik első újságírói kérdésre válaszolva csak annyit felelt: “minden idők legjobbja akarok lenni.” Ez volt az a mindennél erősebb motiváció, ami aztán egész életében végigkísérte.
Sokan öntelt, arrogáns, önző embernek tartották, miközben egy végletekig elhivatott, magabiztos játékos volt, aki előtt végig ugyanaz a cél lebegett, amit 17 évesen megfogalmazott. Kosarascsaládból származott. Tehetséges volt. Minden adottsággal rendelkezett ahhoz, hogy valóban minden idők legjobbja legyen. Viszont egyik sem ért volna semmit Kobe Bryant számára, ha nem lett volna meg benne az a kosárlabda és a cél iránti alázat, amelynek az egész életét alárendelte. Utolsó útján is éppen edzésre tartottak.
Voltak kilengései. Voltak botlásai. Voltak körülötte botrányok. De halhatatlan nem a pályafutása alatt megszerzett 33 643 ponttal lett, amellyel jelenleg az örökranglista negyedik helyén áll és nem is azzal, hogy az NBA történetében először visszavonulásakor a Los Angeles Lakers mindkét mezszámát – az eleinte használt 8-ast, majd a későbbi 24-est is – visszavonultatta, hanem a pályán bizonyított példamutatásával.
Munkamoráljára, elhivatottságára talán az egyik legszemléletesebb példa a 2012-es londoni olimpiára készülő amerikai válogatott erőnléti edzőjének története:
[su_note note_color=”#eeeeee”]
“… Éjjel 3:30 volt. Az ágyamban feküdtem, lassan kezdett minden elhomályosulni, amikor megcsörrent a mobilom. Idegesen vettem föl.
– Hello Rob, Remélem nem zavarlak?!
– Mi újság Kobe?
– Csak arra gondoltam, hogy segíthetnél nekem edzeni, ennyi az egész.
– Ránéztem az órámra. Hajnali 4:15 volt.
– Persze, találkozzunk a teremben.
Kb. 20 percbe telt, amíg a cipőmbe ugrottam és elhagytam a hotelt. Mire odaértem és kinyitottam a nagytermet, megláttam Kobe-t a parketten. Egyedül. Úgy izzadt a melegítő pólójában, mintha a medencéből szállt volna ki. Még hajnali 5 óra sem volt.
Csináltunk néhány kondicionáló feladatot a következő 75 percben. Aztán mentünk a konditerembe, ahol 45 percig nyomta az erősítőprogramot. Aztán elköszöntünk és ő ment vissza dobni. Visszaértem a hotelbe és összeestem.
Délelőtt 11-re kellett a teremben lennem. Álmosan, gyűrötten ébredtem, ahogyan az lenni szokott az alváshiány miatt. Hála Kobe-nak. Bekaptam egy kiflit és mentem a terembe.
A következőkre élesen emlékszem. Minden válogatott játékos ott volt. Szuper hangulatban. LeBron Carmeloval beszélgetett, Coach K. Kevin Durantnak magyarázott valamit.
A másik oldalon Kobe… egyedül dobott. Odamentem hozzá és hátba veregettem.
– Jó volt ma edzeni!
– Hogyan?
– A kondi edzés… – mondtam.
– Nagyon köszönöm, hálás vagyok Rob.
– Na és mikor fejezted be?
– Mit?- kérdezte Kobe.
– A dobálást. Mikor mentél el?
– Ja! Épp most. Be akartam dobni 800-t és ez mostanra sikerült.
Manapság nem akarnak a játékosok dolgozni azért, hogy jobbak legyenek. Fontosabbnak tartják, hogy megosszák egy közösségi hálón, milyen jók is ők. Kobe munkamorálja azt definiálja, miért is ő minden idők egyik legnagyszerűbb játékosa. Úgy vélem, minden kosarasnak el kellene olvasnia ezt a történetet, hogy eszükbe jusson, amikor legközelebb Tweetelni akarnak magukról, mennyit tesznek azért, hogy jobbak legyenek. Persze ez csak egy gondolat…”
[/su_note]
Kitartás, alázat és a kőkemény munka, amit a sikerhez vezető úton nem lehet megspórolni. Kobe Bryant története és ellentmondást nem tűrő győzni akarása milliókat inspirált – mindenkit a saját pályáján. Így lett nem csak játékos legenda, de halhatatlan példakép is.