Így buktatod le saját magad 10 másodperc alatt – a hazugság anatómiája

Blöff, ferdítés, csúsztatás, füllentés, megtévesztés, kamu… Nem csak magára a hazugság tényére, de a valótlan állításának súlyára is széles kifejezéstár áll rendelkezésre – végzetes hazugság, kegyes hazugság vagy éppen csak egy kis csúsztatás, kiszínezés volt a történetben.

A hazugság hálójába könnyű belekerülni, ha nem figyelsz – egyes kutatások szerint ugyanis egy rövid, mindössze 10 perces beszélgetés során, egy átlagember körülbelül háromszor hazudik.

„A hazugság szokássá vált nem csak azt nem vesszük észre, hogy nekünk hazudnak, de sokszor azt sem, hogy mi nem állítunk teljesen valósat. Az emberek 91%-a ferdíti el a valóságot rendszeresen otthon és a munkahelyén is, 14%-uk pedig nem áll meg 200! hazugság alatt naponta. Ezeknek a hazugságoknak a háromnegyedére pedig soha nem derül fény.”

– mondta el nekünk Kugler Ádám viselkedéskutató.

A hazugság miértjére viszonylag egyszerű a válasz: többnek, jobbnak, értékesebbnek akarunk látszani. A rendszeres ferdítés pedig sokaknak már szinte megszokássá vált. A cél legtöbb esetben a saját önbecsülésen való javítás, a környezet pozitív visszacsatolásának az elnyerése, megfelelés a legtöbbször saját magunk felé támasztott irreális elvárásoknak.

A hazugságok leleplezésének legmegbízhatóbb eszköze a testbeszéd helyes értelmezése, de az is igaz, hogy ez igényel némi tapasztalatot. A testbeszéd viszont árulkodik, hiszen az agy tudatalatti része automatikusan, a kiejtett szavaktól függetlenül működik, így a gesztusok elárulják a valódi gondolatokat, érzelmeket.

A hazugság miértjére viszonylag egyszerű a válasz: többnek, jobbnak, értékesebbnek akarunk látszani.

A hazugságról árulkodó gesztusokról Kugler Ádám viselkedéskutató mesélt nekünk:

A hazugság kimondásakor a tudatalattiból érkező idegi energia olyan gesztusban nyilvánul meg, amely ellentmond az elhangzó szavaknak, így buktatod le saját magad pillanatok alatt. Nincs egyetlen egy olyan jel sem, amelynek az lenne a jelentése, hogy „Hazudok!”. Sem egy gesztus, sem egy arckifejezés, sem egy izomrángás! Csupán annak vannak látható jelei, ha a hazug ember fejében kavargó gondolatok és érzelmek nem egyeznek a száját elhagyó szavakkal. Ez a belső konfliktus pedig számtalan formában megmutatkozhat az ember testbeszédében, így könnyű beazonosítani.

A hazugságvadászatban ennek a belső viaskodásnak a külső jeleit keressük. A hazugok jellemzően arra törekednek, hogy azokon a területeken adjanak le hamis jelzéseket, amelyekre szerintük a többi ember figyelni fog, vagyis a szavaikra és az arckifejezésük kontrollálására fókuszálnak.

1.Szájrándulás

Az esetek többségében, amikor nem értünk egyet a hallottakkal, látottakkal, egy gondolattal, egy átélt érzéssel, vagy ha egyszerűen csak nem tetszik valami, akkor azt tudattalanul egy arckifejezés formájában közöljük a környezetünkkel. Ez az úgynevezett „NEM arc”! Ez az egyik leggyakoribb arckifejezés, amivel találkozhatsz. A „NEM arc” egy egyszerű kifli formájú szájrándulásból áll, jelentése az, hogy NEM! „Nem tetszik, nem értek egyet, nem hiszek neked, nem igaz, nem érdekel!” stb. Ez a kifli formájú szájrándulás nem csak a hallgatónál, de beszélőnél is megjelenhet méghozzá akkor, ha ő maga nem ért egyet a saját szavaival!

Ne keverd azonban össze ezt az arckifejezést a „Nem tudom!” vagy a „Fogalmam sincs!” arckifejezéssel, ahol a száj rándulása mellett a szemöldök is felszalad a homlokon.

2.A száj eltakarása

Amikor olyasmiről beszélünk, amiről tudjuk, hogy nem volna szabad, akkor az agyunk tudat alatt arra készteti a testünket, hogy „fojtsa belénk a szavakat” és erre a legtöbbször a kezünket utasítja. A száj eltakarása a legszínpadiasabb jelenségtől egészen a legészrevehetetlenebb gesztusig is terjedhet. Néha csak pár ujjunkkal takarjuk a szánkat, máskor pedig az összeszorított öklünkkel vagy a tenyerünkkel. A legtöbben álcázzák a száj eltakarását azzal, hogy például a tenyerükkel végig simítják az állukat, az egyik ujjukkal megvakarják az orruk szélét, esetleg még műköhögést is bevetnek.

Sokan a száj eltakarását egy az egyben a hazugsággal azonosítják, ami nagy hiba, hiszen ahogy már szó volt róla, nincs egyetlen egy olyan jelzés sem, amely egyenlő lenne a hazugsággal. A száj önkéntelen eltakarásának gesztusa annak a jele, hogy vagy olyan dologról beszélünk, amelyet nem szívesen emlegetünk, vagy olyanról, amelyről egyébként nem lenne szabad – hazugság, pletyka, szomorú élmény stb.

3.Az arc megérintése

Az arcunk röpke megérintése a száj eltakarásának egy verziója. Ahogy öregszünk, úgy tudjuk egyre jobban kontrollálni a saját tudatalatti tevékenységeinket, így a testbeszédünket is. Ennek az egyik legjobb és leggyakoribb példája az arc megérintése. A hazug szavak kimondása előtt a kezünk elindul, hogy arra a pár szó erejére eltakarja a szánkat, de önkontrollal az utolsó pillanatban eltérítjük és lesz belőle egy orrérintés, egy szem sarkának megnyomása, vagy a száj környékének megérintése. Ha csupán egy apró érintésről van szó (és nem vakarásról vagy dörzsölésről) a szem, az orr, vagy a száj környékén, az nagyon nagy valószínűséggel a száj eltakarásának szándékára, így pedig hazugságra utal, hiszen egyetlen gyengéd érintéssel semmiféle viszketés nem enyhíthető.

Mi történik, amikor viszket az arcunk?

A chicagói Szaglás- és Ízleléskutató Alapítvány munkatársai kiderítették, hogy amikor már azon gondolkodunk, hogy hazudni fogunk (vagy olyat állítunk, amiben egyáltalán nem vagyunk biztosak), akkor az idegesség hatására kicsit megemelkedik a vérnyomásunk, ennek következtében pedig elsőnek az arc és a nyak bőre kezd el viszketni, mert ezek a legvékonyabb bőrfelületek az emberi testen. Ez a viszketés gyengén irritáló, így maximum 1-2 könnyed dörzsölő mozdulattal enyhíthető. A kutatók arra is rájöttek, hogy messze az orrunk válik a legérzékenyebbé, ha hazudunk.

4. A szem eltakarása

Ha a szem eltakarásának gesztusa beszélni tudna, akkor azt mondaná, hogy „Nem akarom látni a rosszat!”. Ha valami olyat látunk, ami nem tetszik, például egy balesetet vagy egy félelmetes jelenetet egy filmben, akkor ösztönösen eltakarjuk a szemünket. Nem akarjuk látni, mert nem tetszik, amit látunk. Ha olyanok társaságában vagyunk, akiket a legszívesebben a hátunk közepére se kívánnánk, akkor próbáljuk nem láthatóvá tenni őket és hosszasan dörzsöljük a szemeinket, vagy elnyújtjuk, lassítjuk a pislogásunkat, hogy minél tovább tartsuk csukva a szemeinket.

Az embereknél akkor is megfigyelhető ez a sokat eláruló gesztus, ha valótlant állítanak, tudat alatt ezzel kifejezve, hogy nem akarják látni a saját „rosszaságukat”. Ha valaki hazudik, akkor beszéd közben feltűnően többet takarja vagy tartja csukva a szemeit, mint általában szokta. A szem eltakarásának gesztusa számtalan formában megjelenhet, például szemdörzsölés, szem környékének masszírozása, elnyújtott pislogás, a szem pilláinak csipkedése, smink igazítás vagy az arc végigsimítása formájában.

5.Fülmarkolás

A fülmarkolás a száj és a szem eltakarásához hasonlóan a rossz, nem kívánatos dolgok kizárására irányuló manipuláló gesztus. Ha valaki beszéd közben a fülére vagy a füle köré teszi a kezét, esetleg a fülcimpáját húzogatja, azzal szimbolikusan próbálja „nem meghallani” a saját „rosszaságát”, ami a legtöbb esetben hazugságra utal. Ha a hallgatón látjuk ugyanezt, az azt jelenti, hogy nem tetszik neki, amit a beszélő mond vagy jelzi, hogy már eleget hallott és nem kíváncsi a folytatásra.

Ha valakinek szokása, hogy folyamatosan babrál a fülével, akkor nála ezt a gesztust ki kell zárni az értékelésből. (Igaz ez az összes többi gesztusra is!) A körülmények mindig a segítségedre lesznek, hogy tisztád, melyik esetről is van szó!

6.Tarkómasszírozás és nyakvakarás

Mind a két gesztus a bizonytalanság jele! Ha sarokba szorítva érezzük magunkat, mert mondjuk kérdőre vonnak minket, akkor a nyakunk és a hátunk apró izmai összerándulnak, emiatt bizsereg a tarkónk, ha harag vagy félelem fog el bennünket és ezért érzünk késztetést arra, hogy megdörzsöljük vagy megmasszírozzuk.
Ha valakit félelemmel vagy aggodalommal tölt el az a dolog vagy téma, amit szóba hozunk, akkor reagál ezzel a mozdulattal, aminek a jelentése „Nem tetszik, hogy szóba hoztad a témát. Nem tetszik, hogy ezt kell válaszolnom rá.”, vagyis ez egy megtévesztésre utaló jel.

A tarkómasszírozáshoz hasonlóan a nyakvakarás is a bizonytalanság jele. Bizonytalanok vagyunk önmagunkban, az érzéseinkben, a szavainkban és persze mások mondandójában is. A nyakunk az egyik legsebezhetőbb pontunk, így bizonytalan helyzetekben ösztönösen oda vagy annak irányába kapjuk a kezeinket, hogy védelmezzük. Az a nő, aki különösen feszélyezve érzi magát, akár teljes tenyerével eltakarva is védheti a nyakát. Minél nagyobb felületen takarjuk, annál nagyobb a bizonytalanságunk és a frusztráltságunk.

Még több cikk és érdekesség Kugler Ádám viselkedéskutatótól az Innerside magazin oldalán.