Évek óta (legalábbis a pandémia előtt mindenképp kiemelt figyelmet kapott) a bulinegyed és a külföldi turisták (aminek kiemelt archetípusa a brit fiatalokból, gyakran legénybúcsúzó férfiakból álló társaság) témája: vajon fel kell-e áldozni a környéken lakók nyugalmát, a tisztaságot és a helyiek érdekeit a turisták valutájáért?
De nemcsak Budapesten jelentenek problémát a turisták. Barcelonától kezdve Santorinin át egészen Thailföldig, a turisták habzsolják az élvezeteket, mit sem törődve az ott élők nyugalmával és az épített vagy természetes környezettel. Egyre több helyen elégelik meg azonban ezt a viselkedést, most épp Olaszország próbál meg tenni a neveletlen látogatók ellen.
Turista vagy utazó?
A turista egy külön faj: mintha nyaraláskor a gondok mellett otthon hagyná a jó modorát és az érzékét, hogy odafigyeljen az embertársaira, és egyszerűen az a tény, hogy ő turista, mindenre feljogosítaná. Persze ez némileg túlzó általánosítás, de sajnálatos módon, megállja a helyét.
Nem véletlenül került például a látogatóktól több méterre, golyóálló üveg mögé a Mona Lisa – egy igazán kiábrándító élmény a tömegben szorongva messziről megcsodálni(?) a képet, ami a valóságban jóval kisebb, mint azt az ember az internetes fotók alapján várná. Leila Amineddoleh, az Amineddoleh & Associates LLC kulturális örökségre szakosodott ügyvédje szerint a Mona Lisa egy kisebb léptékű példa arra, hogy miként válik a művészet és a kulturális örökség kevésbé hozzáférhetővé vagy élvezhetővé, ha vandálok célba veszik tortával, festékszóróval vagy kövekkel, aminek a Mona Lisa már több mint száz éve ki van téve. Lassan pedig olyan látnivalók is erre a sorsra juthatnak, mint a római Colosseum.
A lelkes turisták és a vandálok hada közepette Olaszország hatalmas műemlékgyűjteménye egyszerre bizonyul áldásnak és átoknak. Idén nyáron ugyanis két turistát értek tetten, amint megrongálták Róma és Olaszország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontját -, ami rávilágít arra, hogy milyen nehéz a műemlékek védelme a tömegturizmus közepette.
„Azt hiszem, az embereket elkapja ez a fantázia Olaszországról, ami nem igazán pontos” – nyilatkozta a friss esetek kapcsán az Insidernek Amineddoleh. “Nem ugorhatsz a szökőkútba, mint a La Dolce Vita filmben, ezért a viselkedésért megbüntetnek.”
16 ezer dolláros romantikus gesztus
Júniusban egy bristoli fitneszedzőt, a 27 éves Ivan Dimitrovot videóztak le, amint romantikus gesztusként saját és szerelme nevét vési a Kolosszeum oldalába: “Ivan+Haley 23”. Dimitrov bocsánatkérő levelében arra hivatkozott, hogy nem realizálta, hogy az épület „öreg” volt.
Július 15-én az olasz hírügynökség, az ANSA tweetelt (x-szelt ?!) egy videót egy fiatal lányról, miközben egy N betűt vés a régi kőbe. A lányt ugyan név szerint nem azonosították, de a beszámolók szerint egy svájci tinédzserről van szó, aki a szüleivel utazott, és az idegenvezető rögzítette a tettét. Ha ez nem lenne elég, alig egy nappal később az ANSA egy harmadik vandalizmusról számolt be: a források szerint egy 17 éves német diákot egy tanár kíséretében kaptak rajta, amint az épület földszinti falába próbált nyomot hagyni.
Azonban nincs semmi újdonság abban, hogy az emberek szeretnek nyomot hagyni maguk után, a fákon és padokon túl olyan történelmi épületek falában többek között, mint a Colosseum. A The New York Times korábban arról számolt be, hogy vandalizmus miatt az olasz kormány 2020 után nagyobb büntetést szabott ki azokra, akiket kulturális műemlékek megrongálásán kaptak: az ANSA júniusban arról számolt be, hogy Dimitrov akár 16 ezer dolláros bírságra és öt év börtönre is számíthat, és a hírügynökség legutóbbi jelentése szerint a római ügyészség várhatóan vádemelést fog kérni ellene.
Özönlenek a turisták
Ugyan a pandémia előtti szintre még nem állt vissza a turizmus, 2022-ben 74,7 millió utazó látogatott el Olaszországba (2019-ben 96,2 millió volt, a következő két évben 38,9 és 40,9 millió, míg 2023 első három hónapjában 15 millióan turistát jegyeztek fel), és a szakértők szerint a járvány évei után még mindig megfigyelhető a “bosszúutazás” trendje, vagyis hogy a bezártságot követően az emberek minél többet akarnak utazni és minél jobban kihasználni ezeket az alkalmakat, Olaszország pedig népszerű úticél.
“Nem hiszem, hogy bárki is olyan élményt szeretne, amikor ellátogat egy történelmi helyre, hogy minden 40 méteren egy őr áll” – mondta Amineddoleh. “A kulturális örökséggel és a turizmussal foglalkozó emberek számára nagyon nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt, hogy megvalósuljon a tárgyak védelme, de közben az élmény is megmaradjon.” Amineddoleh elmondta, hogy a szakterületének képviselői nem szeretnék, ha a történelmi helyszíneken ilyen jellegű biztonsági intézkedéseket vezetnének be. “Azt akarjuk, hogy az emberek besétálhassanak és megtapasztalhassák ezeket a helyszíneket, és valóban kapcsolatba kerülhessenek velük, és megismerhessék a történelmet, és talán úgy érezhessék, hogy valamilyen módon egy másik helyre kerültek” – mondta Amineddoleh.
Santorini esete
Spanyolország és az idén nyáron erdőtüzektől sújtott Görögország is a leglátogatottabb desztinációk közé tartozik. Ahogy Barcelonában is egyre nagyobb feszültséget okoz az egész évben hömpölgyő emberhad, úgy Santorinit is már-már tönkreteszik a tökéletes Insta fotóra vadászó turisták. Ahogy arról korábban írtunk, az egyik probléma, hogy Santorini kétszer-háromszor olyan beépített, mint egy átlagos görög sziget. Néhány éve még csak két falu volt a szigeten, mára pedig a nagy részét már épületek borítják, öt-tíz éven belül pedig az egész sziget egy hatalmas metropolisszá olvadhat össze.
A korrupció is meghatározó szerepet játszik abban, hogy olyan területeket is beépítenek, amelyeket nem lehetne, mivel nincs semmilyen következménye a jogszabályok megsértésének. Ezen felül, bár úgy tűnik, hogy a helyi gazdaságnak jót tesz a turizmus, míg az erre épülő helyi üzletek virágoznak, addig a hagyományos helyi iparágak eltünedezőben vannak. Ezért volt, hogy a lezárásokat követően ünnepelve köszöntötték a szigeten leszálló repülőket és utasaikat.
A járvány valószínűleg tovább rontott a helyzeten, hiszen a kihívásokkal és egymást követő válságokkal teletűzdelt évek alatt az emberek egyre kevésbé akarnak magukon kívül másokkal is foglalkozni, pedig igencsak jót tenne – mindannyiunknak.
