Aki szereti a természet közelségét, az tudja, hogy mennyire nagyszerű dolog új helyeket, utakat, ösvényeket, kilátókat, útvonalakat felfedezni – a kirándulás végén pedig egy remek hangulatú kis vendéglőbe betérni.
Ahol télen ropog a kandalló miközben a gulyáslevest kóstolgatjuk, nyáron pedig a bodzaszörp elmondhatatlan jó íze vonzza az arra járókat. „Erdő mélyén, bokor alján elrejtőzve bólogat: hogy könnyebben rátaláljunk, illatával hívogat” – tartja a közmondás is. A most következő éttermeket talán a fenti mondat írja le legjobban. Kirándulj családdal, barátokkal vagy éppen a pároddal, ezeken a helyeken megpihenve joggal érezheted majd, hogy hátra hagytad a valóságot. Sajátos hangulat, isteni dödölle illat, a természet csalogató közelsége és nem utolsó sorban a felejthetetlen ízek. Ami pedig minden helyre igaz: egytől egyig igazi vendégszeretet fogad és ahogy szokták mondani, itt a szív és a szeretet is bele van sütve az ételbe.
Pajta – Őriszentpéter
Mind nevében, mind kialakításában különleges, nem véletlen, hogy a Pajtába belépve először önkéntelenül is felkiáltottam: “Úristen, mennyire jó ez a hely!”. A Pajta egyszerre modern, mégis sikerült megőrizni mindazt a melegséget, amitől az Őrség meghitt romantikájához méltó módon ad lehetőséget a vendégek számára a lelassulásra. Valódi ízorgiára kell számítani, ahol tökéletes formában keveredik a modern és a hagyományos ízvilág, érdemes viszont időben asztalt foglalni. Jó idő esetén helyi termelők alapanyagaiból összeállított piknikkosárral lehet romantikázni a kertben, de gyerekbarát étterem lévén, családi programnak is tökéletes választás. A Pajta minden évszakban csodálatos az elhelyezkedésnek és a hatalmas üvegfelületeinek köszönhetően, joggal mondhatom, hogy abszolút szeretemhely lett nekem.
Bableves csárda – Alsótold, Bableves puszta
Nevéhez méltóan az ország legjobb bableveseit ők csinálják. Többször jártam már itt, mindig magával ragad a csárda hangulata. A címhez illően tényleg mesekönyvbe illő a hely miliője: kandalló díszíti bent a teret, amely télen nem csak dísz hanem valóság is egyben. Nincs annál jobb, mint mikor egy téli kirándulás után meg lehet pihenni egy olyan vendéglőben, ahol a háttérben ropog tűz és közben az ország legjobb bablevesét eszed – a csárdában nyolcféle közül is választsz, melyek a mai napig töretlenül hódítanak. A csárda a Cserhát déli részén, Alsótold határában a Bableves pusztában található, az Országos Kéktúra útvonal mentén, így kellemes pihenést, felüdülést nyújt a túrázóknak is. A tulajdonos Franka József tulajdonos mesterpincér és zenész, 20 éve üzemelteti az éttermet, állítása szerint a Bableves Csárda már az 1920-as években is működött. “Akkoriban szekéren vagy lovas kocsin járták a vidéket az emberek és kellett egy hely, ahol megpihenhettek. Az erdő helyén akkoriban szőlős állt, s az ottani emberek azt a bort adták el, amit abból megtermeltek. Közben főztek egy bablevest és lehetett enni egy tál ételt is annak, aki éhes volt”.
Kemencés porta – Hollókő
Hollókő önmagában egy csodahely, imádok ide visszatérni. A térség hangulata egyszerűen magával ragadó. Az egyetlen falu Magyarországon, amely szerepel az UNESCO világörökség listáján, ezáltal világszerte ismert. A Budapesttől egy órányi autóútra fekvő Hollókő határához közeledve már messziről látszik a domb tetején magasodó vár és a nagy fekete holló szobra, a Kossuth utcában sorakozó jellegzetes fehérre meszelt, tornácos, palóc parasztházak képe pedig örök emlék marad.
A kemencés porta egy 80 férőhelyes, büfé jellegű kis étterem Hollókő ófalujában. Az ételek között megtalálhatóak az igazi palóc konyha ízei valamint a hagyományos magyar konyha különlegességei is. Személy szerint nagy élmény volt, mikor megkóstolhattam a házilag készített kemencében sült kenyérben tálalt gulyáslevest. Emellett sajátkészítésű hamburgert is csinálnak, valamint helyben sütött pékáruval is kényeztethetjük magunkat. Igazi ékszerdoboz egy csodálatos helyen!
Erzsébet büfé – Budakeszi
Az Erzsébet büfé a Hidegvölgyi erdészlak parkolójában található. A parkolótól a zöld háromszög-jelzés a Tarnai pihenőn vezet keresztül a két és fél kilométerre található Csergezán Pál-kilátóhoz, ahonnan teljes körpanoráma nyílik a Budai-hegységre és a Zsámbéki-medencére. A kilátó új, lenyűgözően szép formavilággal, mely 559 méter magas fekszik. A Páty, Nagykovácsi és Telki hármas határán emelkedő kilátó felső szintje 18 méter magas. A 100 lépcsőfokon elérhető magasságból egyedülálló körpanoráma tárul a látogatók szeme elé tiszta időben a főváros 100 kilométeres környezetét is belátni.
A büfé hétvégente meleg étellel várja az idelátogatókat, melyet helyben is lehet fogyasztani, de elvitelre is szívesen csomagolnak. Jómagam sokszor jártam már itt mikor erre futok vagy kirándulok és bizton állíthatom, hogy tényleg egy igazi kincs, a minőségét is jól mutatja, hogy a büfé parkoló része már 11 órakor dugig van. A főszakács kavargatja a kinti bográcsban készült ételt, az illatok átjárják a teret, s mikor kisétáltad vagy kifutottad magad, nagyon jól tudnak esni a fatányéron érkező magyaros ízek.
A büfé parkolójából érdemes elindulni a Sisakvirág tanösvényen is, ami a Budai Tájvédelmi Körzet egy sokak által használt turista útjára épült. Hossza 9,5 km, a szintkülönbség 420 méter.
Őrségi Ízek Portája – Szalafő
Talán az egyetlen tájegység hazánkban, amelynek elnevezését nem földrajzi elhelyezkedése, hanem a saját történelme adja. Az Őrség azonban nemcsak történeti, hanem néprajzi fogalom is. A vallási közösség, hasonló szokások, építkezési mód és nem utolsó sorban a kistájhoz való tartozás tudata tömöríti egységgé a falvakat Kondorfától Velemérig, Magyarszombatfától Iváncig, Kercaszomortól Szőcéig. Az Őrség nevének önmagában is nagy a turisztikai vonzereje. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az „Őrség kapuja” elnevezés turisztikai közhellyé válása. A környező települések előszeretettel adományozzák önmaguknak ezt a titulust, különböző jelzőkkel megtoldva. Ha már kapunak lenni ilyen becses dolog, akkor bizonyára azon áthaladva is élmények várják az utazókat.
A jellegzetes őrségi ételek, táplálkozási szokások az itteni életmód következtében alakultak ki. Az eldugott kis községekben élő, főleg állattenyésztéssel foglalkozó lakosságnak teljes önellátásra kellett berendezkednie. A népi ételek némelyikét viszontlátjuk ma is a helyi éttermek étlapjain: hajdina málé, kukorica gánica, vargánya pörkölt, szilvalekváros kalács, tökmagos pogácsa… Jól esik ízlelgetni ezeket a szavakat, de szerencsére meg is kóstolhatjuk a régi ételeket az Őrség vendéglőiben, mint például az Őrségi Ízek portáján is.
Véleményem szerint az ízek tökéletes összhangja találkozik itt szó szerint. Az úgynevezett lakásétterem az Őrség szívében, Szalafő-Papszeren a Horváth család vendégszeretetével várja az ide érkezőket. Az őrségi ízek bemutatására kistermelőként vállalkoztak és ezért a családi vállalkozást kibővítették és megnyitották az Őrségi Ízek Portáját, mely egy falusi vendégasztal és lakáséttermi szolgáltatás a szó legnemesebb értelmében. Amennyiben az Őrségben kirándulsz ide mindenképp el kell jönni, személy szerint nagyon megfogott az egész hely hangulata és a család filozófiája: „tisztesség, vendégszeretet mindenekelőtt”. A hagyományos éttermek kínálatán túl, a tájegységre jellemző autentikus házias ételekkel is lehet találkozni, ami igazi falusi hangulattal párosul. Legutóbb olyan különlegességeken ragadt meg a szemem, mint a tejfölös hajdinás vargányaleves és a tökös-mákos vagy a kerekrépás rétes.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
