Hosszú hétvége? Irány a Portoroz-Piran-Trieszt kalandtúra!

2020 első hosszú hétvégéjére még egészen április közepéig ugyan várni kell, akkor viszont négy egymást követő napon is élvezhetjük majd a pihenés adta nyugalmat és a kikapcsolódást.

Sokan szerintem már tudjátok is mi lesz az első tavaszi feltöltődés helyszíne és programja. Elárulom, már nekem is megvan… A vidéki levegő, a szomszédos országok izgalmas látványosságainak felfedezése, egy új város felfedezése – a feltöltődés mindenki számára mást jelent. Az év első hosszú hétvégéjére egy olyan kalandtúrát hoztam, melynél azt gondolom, nehezebb tartalmasabb programot összeállítani és amely egy kicsit mindhármat ötvözi.

A Portoroz-Piran-Trieszt kirándulás autóval könnyen teljesíthető, akár kisgyermekes családok számára is. Ezt az utat például egy kedves barátommal, az ő feleségével és tündéri kislányukkal tettem meg.

Tervezéskor az egyik első szempont az volt, hogy olyan helyre menjünk, ahol nagy valószínűséggel minimum 15 fok van és kellemesen süt végig a nap, ugyanis a programokat is a jó időhöz akartuk igazítani. Első gondolatunk valahol egy, az osztrák hegyvidék között meghúzódó bájos kis alpesi falucska lett volna, azonban márciusban és áprilisban itt még nem csak az éjszakák hidegek, de nagy valószínűséggel a nappalok is, továbbá nagy esélye volt annak is, hogy a szikrázó tavaszi napsütés helyett szitáló eső üdvözöl majd minket.

Így hát rögtön eszembe is jutott egy régi kirándulás, melynek alkalmával rögtön beleszerettem két városba is: Szlovénia két páratlan ékszerdobozába Portorozba és Piranba. Mediterrán típusú, olasz hangulatú kikötővárosok szűk utcákkal, jobbnál jobb éttermekkel, tengerparti sétányokkal, csodás történelemmel.

Az út megtervezésekor úgy gondoltuk, hogy péntek kora reggeli indulással és vasárnap esti hazaérkezéssel számolunk. Pontosan megterveztük, hogy Portorozban foglalunk szállást, szombaton Piranban kirándulunk és hazafelé Olaszország egyik ikonikus kikötővárosától pár kilométerre fekvő, festői Miramare kastélyban teszünk látogatást. Úgy gondolom ennél tartalmasabb három napot nehéz összeállítani!

Portoroz

Ezúttal a szállás kiválasztásakor fő szempont volt, hogy apartmant válasszunk. Talán a véletlen hozta így – vagy más, ezt már nem fogjuk megtudni -, de sikerült egy olyan apartmant találni, ami ismét szerelem volt első látásra! Egy család által üzemeltetett, prémium minőségű komplexumot kell elképzelni, mely páratlan panorámával rendelkezik. Hihetetlen vendégszeretet, tisztaság és meghittség övezi minden négyzetméterét. A Villa Bellevue apartman Portoroz hegyoldalában helyezkedik el, amely csupán 200 méterre található a város központjától és 300 méterre a tengerparttól.

Mediterrán derű, vibráló atmoszféra amely leginkább jellemzi az Isztria-félsziget északnyugati részén, a Pirani-öbölben található Portoroz városát. Neve olaszul Portorose, ami azt jelenti: rózsák kikötője, és ha ellátogatsz ebbe a gyönyörű romantikus városkába, érezni fogod a levegőben terjedő csodálatos illatot. Portorož már a 13. században is ismert üdülőhely volt, az itteni Szent Lőrinc kolostor szerzetesei tengervízzel és sós iszappal kezelték a különféle betegségeket. A 3000 lakosú Portorožt sokan a francia Riviérához hasonlítják gyönyörű sétányai, modern hotelkomplexumai, hófehér jachtjai miatt, éttermei pedig gazdag kínálatot nyújtanak a tradicionális és nemzetközi ételekből. Többször voltam már itt és mindig azt tapasztaltam, hogy páratlan a vendégszeretet, nem csak az éttermekben, de a legkisebb sarki zöldségesben is. Kifejezetten öröm azt látni, hogy a reggeli tengerparti futásnál a futók köszönnek és mosolyognak egymásra. Az éttermek is abszolút normális árakon kínálják a különféle specialitásokat.

Út: 570 km
Idő: 5 óra 40 perc

Piran

Az út során másodszor is szerelembe estem! 16 évvel ezelőtt jártam itt először, de már akkor tudtam hogy ez egy különleges hely. Nem biztos, hogy rögtön meg tudod majd fogalmazni, hogy miért, de egyszerűen ennek a helynek van egy varázsa, egy lüktetése! Különlegessége, hogy pont Portoroz mellett fekszik és a tengerparti sétányon akár át is sétálhat az ember. Itt imádok reggelente edzeni is, mesébe illő látvány a napfelkeltére futni a tengerpart mellett! Igazi kikötőváros, mely már kora reggel éledezik a halászoktól. A településről származó legkorábbi feljegyzést egy ismeretlen ravennai pap tette egy 7. századi világtérképen. Az ábrázoláson is szereplő település neve valószínűleg a görög „pürranosz” szóból származik, ami azt jelenti, „piros”, mert a vöröses kövek meglehetősen gyakoriak a város környéken. Piran igazi virágzása a 19. század végén kezdődött, ebben az időszakban töltötték fel a belső kikötőt, ma itt található a Tartini tér. Nevét Giuseppe Tartiniről, a híres hegedűművészről kapta, aki a város szülötte volt. A tér egyik legfontosabb látnivalója a városháza. Az eredeti városháza a 13. században épült gótikus stílusban a kikötő közelében, azonban ezt a tér létrehozásakor elbontották. A ma is látható neoreneszánsz épület csak 1877-ben készült el. A Tartini térről bármerre visz az utunk, a zegzugos, romantikus sikátorokon áthaladva egymást váltják az éttermek és a látnivalók. Nem érdemes kihagyni a parti sétány csúcsában található világítótornyot, illetve a sziklákba faragott alakokat, arcokat.

Építészetén a velencei stílus mély nyomot hagyott, mint ahogy más isztriai kisvárosokon is. Piranra a szűk utcácskák jellemzők, a középkori építészeti megoldások, magas toronnyal ellátott templomok, tágas terek, közvetlen tengerparti sétányok. Egy városfal veszi körül, s ennek okán a település tagja a Fallal védett Európai Városok Szövetségének. Tulajdonképpen az egész város örökségvédelem alatt áll. Az itt élő emberek a turizmusból tartják fenn magukat. Sok eseményt rendeznek a városban, a hírességekről elnevezett épületekben, templomokban. Ellátogathatunk a város védőszentjéről elnevezett Szent György-templomba és a várba is. A templomot eredetileg 1272-ben építették, a 16. században azonban súlyosan megsérült. Mai alakját 1818-ban nyerte el, amikor másodszorra is teljesen átépítették. A Szent György-templom tornya a legmagasabb, innen fantasztikus kilátás nyílik a városra, a tengerre és a környékre egészen a horvát és olasz tengerpartig. Személy szerint nekem ez a kedvenc helyem itt Piranban. Tavaly nyáron is voltam itt. Egy Malvázija pohár fehér bort kortyolgatva itt sétálva valahogy minden más és szép…. Fontos információ, hogy Piranba nem igen lehet autóval behajtani. A kis városka előtt felépítettek egy pár emeletes parkoló házat, melyben általában egy-egy helyet mindig lehet találni. Piranról azt is tudnod kell egyébként, hogy évszázadokkal ezelőtt a só lepárlás fővárosa volt a térségben. A pirani só messze földön ismertté vált, amikor a só szüret elkezdődött, Piran lakossága felszívódott a városkából, s mindenki kiköltözött a településtől 10-15 kilométerre lévő sólepárló területre dolgozni, ezt a ma is működő területet Slecovje Salina Nature Park néven találhatod meg a térképeken, Portorož után a horvát határ felé haladva öt perc alatt jutsz ide autóval. Már nagyon kevés hely van a világon, ahol őrzik a hagyományokat és a 14. századi módszerekkel termelik a sót, ez a szlovén nemzeti park ilyen. Az itt szüretelt pirani só árában vetekszik a népszerű, a luxuséttermek által favorizált rózsaszínű Himalája sóval. A sólepárló látogatható, érdemes megtekinteni.

Trieszt – Miramare kastély

Vasárnap reggel. Hazafelé vezető út, de most kivételesen úgyanúgy vártam ezt a napot, mint az azt megelőzőeket. Ugyanis egy olyan helyre mentünk ahol még korábban nem jártam. Triesztben már voltam és a varázsa, mint szinte minden olasz városnak ennek is nagyon megvan, de a Miramare-kastély még inkább a fejemben volt. Trieszt egyébként Portoroztól mindössze körülbelül 30-40 percnyi autóútra van. Mindig is imádtam az érzést, hogy reggel Szlovéniában kávézom, 40 perccel később pedig már Olaszországban eszem egy Krapfen alle Crema-t ami nem más mint vaníliás krémmel (crema pasticcera) töltött fánk fajta.

Triesztbe az észak-olasz kikötővárosba – közelségéből adódóan – még egy nap erejéig is leruccanhat az ember, bár ez a megoldás kétségtelenül fárasztó, de a látványért és a hangulatért, a tengerért talán így is megéri. A Trieszti-öböl mellett sétálgatva már messziről látom tündökölni az isztriai fehér márványból épített Miramare-kastélyt, melyet Habsburg Miksa és felesége Sarolta építtetett. A 19. századi romantikus kastély történelme igen sokszínű, pl. 1864-ben Miksa itt fogadta a mexikói küldöttséget, mely felkérte őt, hogy országuk császára legyen. A kastélyban megtekinthetőek Miksa lakószobái, melyek hajókabinokra hasonlítanak, de van egy olyan tárlat is, amely a kastély történelmét mutatja be. Minden szoba az eredeti, 19. századból származó díszekkel, tárgyakkal van berendezve. Erzsébet királyné, azaz Sisi is gyakran látogatott ebbe a kastélyba. Autóval könnyen megközelíthető, viszont parkolóhelyet nem könnyű találni, kell hozzá némi leleményesség. A parkolótól kellemes tengerparti sétányon vezet az út a kastélyhoz. Sisi trieszti tartózkodása idején a város kapui előtti Miramare-kastélyban (Schloss Miramare) lakott – egy sziklaszirtre épült álomkastélyban.

A kastély fehér mészkő-homlokzatos, több mint 20 szobából álló, romantikus stílusú, különösen jó állapotban lévő hely ma is. Csodálatos kilátás nyílik innen az öbölre és azon túl az Adriai-tengerre. A kastélyból kilépve pedig egy 22 hektáros park tárul elénk, melyet maga Miksa tervezett. A kopár kőszirtet, melyre az egész komplexum épült, számos trópusi növénnyel telepítették be. Miksát a tudományok közül különösen a botanika vonzotta, és miután ide költözött a Miramare kastélyba, már csak élete nagy álmával foglalkozott: Brazília trópusi őserdőibe szervezett botanikai expedíciót. Ma a parkban több ezer növény faj (köztük különleges ritkaságok is) található, virágok, cserjék és ősfák. Van a parknak szinte vonalzóval tervezett, geometrikus minták alapján épült, panoráma teraszokkal tarkított része is, de ugyanúgy fel lehet lelni a szinte elvadult, buja növényzettel borított arcát is. A növényzet között kis mesterséges tavak bújnak meg, egyik a hattyúknak, másik a lótuszvirágoknak, megint egy másik a kiskacsáknak. Ez a park nekem maga volt a csoda!

A Miramare kastély egész évben, minden nap 9 és 19 óra között van nyitva. (A kasszát 18:30-kor zárják.) Téli szünet december 25-től január 1-ig.

Nem maradt más, mint egy kellemes ebéd után a hazafelé indulás, mely Budapestig nagyjából 5 órát jelent. Gazdag élményeket és jó kirándulást kívánok Mindenkinek!