Wandával csak Vízió a tévé aranykora?

A WandaVision formabontó módon újítja meg a Marvel rezüméjét, kalapot emelve az amerikai televíziózás előtt. Az ’50-es évektől napjainkig lépkedünk végig a tévézés évtizedein, miközben Wanda, a Skarlát Boszorkány ujjai köré tekeri (a tele)Víziót, minket és a valóságot.

Új szelek fújnak a Marvel háza táján, melyek a stúdió népszerű moziuniverzumát átültetik a filmszínházak szélesvásznairól a háztartások képernyőire. Kockázatos, de egyben egészen nyilvánvaló lépés: a streamingszolgáltatók kiélezett versenyében kihagyott ziccer lett volna nem segítségül hívni a szuperhősök illusztris szabadcsapatát. Tekintetbe véve a Bosszúállók kényelmetlenül túlnépesedett családját, a mozifilmekben már nem volt sem idő, sem alkalom az egyéni (vagy páros) sorsdrámák kibontására. Itt jön tehát a képbe a reneszánszát élő televíziós sorozatformátum. Igazából furcsa, hogy csak most, és nem előbb jutott el idáig a stúdió (persze ott vannak A S.H.I.E.L.D. ügynökei, a Carter ügynök vagy akár a Daredevil és társai, de jelen esetben a hangsúly a mozis Bosszúállók tévés debütálásán van): korábban is kaphattunk volna már egy Wanda-Vízió romkomot, amely beavat minket abba, hogy hogy a fenébe képes egymásba szeretni egy boszi és egy android.

Nos, ami késik, nem múlik: a mozifilmekben méltatlanul háttérbe szorított Wanda és Vízió páratlan párosa nyitja a sort, és egyben a Marvel negyedik fázisát, hiszen, ahogy azt már megszokhattuk, minden mindennel összefügg, tehát a sorozatos események is befolyásolják a moziuniverzumot és vice versa. A WandaVision pedig nemcsak tartalmában, hanem küllemében is formabontó: tisztelgés az amerikai televíziózás korszakai előtt. Minden epizód nagy tévés periódusokat idéz: egy-egy évtizedet ugrunk, na nem a sztoriban, hanem a megvalósításban és a külcsínben. Ez a merőben szokatlan megoldás pedig különös módon rájátszik a történetre.

Átlagos amerikai pár valamikor az ’50-es évekből – Dorothy és a bádogember, akarom mondani Wanda és Vízió (Elizabeth Olsen és Paul Bettany) Fotó: Disney+

Az első epizód az ’50-es évek amerikai szituációs komédiáit veszi alapul: a tévés (4:3) képarány, a fekete-fehér színvilág, a vizuális effektek, a zene és az aláfestő közönségreakciók külsőségei mellett a félreértésekből fakadó klasszikus helyzetkomikum, a tipikus karakterek és azok teátrális megnyilvánulásai mind-mind a tévé hőskorát elevenítik fel.

A sztori szerint Wanda és Vízió ifjú házaspárként költöznek be a csendes amerikai kertvárosba, és leghőbb vágyuk különleges képességeiket elrejtve beilleszkedni annak tipizált kisvárosi közösségébe. Míg Vízió a munkahelyén, addig Wanda a háztartásban próbál helyt állni, de hát normális embernek lenni, mi már csak tudjuk, hogy mennyire nehéz. A csacska helyzetek és a bájos humorral átszőtt szituációk mélyén azonban észrevehetően lappang valami, de hogy mi, arra csupán rejtélyes utalásokat kapunk.

A WandaVizionált legrosszabb anya és az ananász (Kathryn Hahn, Elizabeth Olsen és Paul Bettany) Fotó: Disney+

A Végjáték után járunk, Vízió halott (vagy mégsem?), de akkor mi ez az idejétmúlt kisvárosi idill, amelynek díszletei közé egyre-másra próbál betolakodni valami baljóslatú (talán a valóság)? Jac Schaeffer vezető író, aki közreműködött a várhatóan májusban érkező Fekete Özvegy eredetfilm sztorijában is, három képregényt vett alapul a sorozathoz: a Vízió és Skarlát Boszorkány klasszikusát, az izgalmas crossoverekkel eljátszogató Mutánsvilágot és a Tom King-féle Víziót. A WandaVision első két epizódja is számtalan Marveles utalással szolgál: például ott vannak a reklámbetétek, amelyek egyike H.Y.D.R.A. logóval ellátott órát reklámoz; márkája Wolfgang von Strücker báróra utal, aki annakidején felfedezte Wanda és testvére, Pietro különleges képességeit.

Hiba a mátrixban? (Elizabeth Olsen) Fotó: Disney+

A második epizód a ’60-as éveket idézi: az animációs nyitány (mint a Jeannie, a háziszellemnél), a kilépés a zárt terekből vagy a figurák színpadiasságának elhagyása a műfaj fejlődésével járt együtt, és a humor terén is változásokat eszközölt. Ebben a részben főhőseink valódi kilétének elrejtéséből fakadnak szórakoztató pillanatok, miközben a törékeny világukat veszélyeztető baljós jelek egyre szaporodnak. Ezt a világot egyértelműen Wanda uralja, bár nem minden szegletét. Az epizód a végére színekbe borul, jelezve, hogy a ’70-es évek hajnala virrad fel, hogy a sorozat A hihetetlen család sitcom verziójával folytatódjon.

Drágám, színesebb lett a világ! Azt hiszem, beköszöntött a ’70-es évek! (Paul Bettany és Elizabeth Olsen) Fotó: Disney+

Elizabeth Olsen (a ’90-es években közkedvelt Olsen-ikrek hugicája) és Paul Bettany szinte lubickolnak a szerepeikben, és végre megmutathatják, milyen jól működik köztük a kémia. Teátrális gesztusaik sem hatnak hatásvadásznak, és jól reflektálnak a valódi közönségre, akik előtt a jeleneteket felvették. A stábból kiemelkedik még Kathryn Hahn Agnese a minden-lében-kanál szomszédasszony szerepében, aki a 2016-os Rossz anyák triumvirátusának legimádnivalóbb tagja.

A 9 részes sorozat epizódonként 25 millió dollárból készült, lepipálva az eddig csúcstartó The Pacific – A hős alakulatot a maga közel 22 milliójával. Az első két epizód részenként nem haladta meg a 30 perces játékidőt, így kérdésként fölmerülhet, hogy mi a bánat kerülhetett ilyen sokba egy olyan műfajnál, amely pont az olcsóságáról ismert (vajon a színészgázsik a büdzsé hányad részét emészthették fel?). Az epizódpremierek péntekenként érkeznek, és lefedik január felét és a február egészét.

Azok a csodálatos ’80-as évek! Majd a 4. epizódban… vagy dimenzióban? (Paul Bettany, Kathryn Hahn és Elizabeth Olsen) Fotó: Disney+

A Truman-showt és a Pleasantville-t megidéző WandaVision nosztalgikus stílusmixe frissnek és újszerűnek hat. Ráfért már ez a vérfrissítés a Marvelre, ami a formátumváltással kapóra is jött. A Disney decemberi bejelentése nyomán özönleni fognak a Marvel-történetek: a WandaVisiont két hét szünet után követi a hagyományosabb stílusú A Sólyom és a Tél Katonája (Anthony Mackie kellőképp bemelegített a konkurens streamingszolgáltató Halálos harcmezején), amit a képernyőn Loki időutazása, szélesvásznon pedig a Fekete Özvegy eredetfilmje kísér. Július elején, ha a koronavírus is úgy akarja, a Sang-Chi és a tíz gyűrű legendája helyreállítja a Mandarin Vasember 3. részével összezúzott renoméját, novemberben pedig új dimenziót lopnak a köztudatba az Örökkévalók, mielőtt Sólyomszem kiképezné az utánpótlást a Hawkeye-ban. A tavalyi kényszerű szünet után idén Marvel-dömping várható, és ha továbbra is a WandaVisionhöz hasonlóan eredeti, kreatív és formabontó produkciók születnek, akkor a rajongók nyelvük elismerő csettintésével billenthetik helyre multiverzumuk egyensúlyát.

Bányász Attila

 

 

Hirdetés

Hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on linkedin
Share on whatsapp
Share on email
Share on print