Keserű a győzelem: bíróság előtt kell felelnie a Netflixnek A vezércsel történelemhamisítása miatt

A vezércsel körüli hype idején, tavaly januárban írtunk először Nona Gaprindasviliről, a világ első női sakkmesteréről, aki nemcsak a képernyőn, de a valóságban is térdre kényszerítette férfi ellenfeleit.

A Netflix azonban ezt a történelmi tényt átszínezve szőtte bele A vezércselbe, és bár név szerint említik a sorozat utolsó epizódjában a grúz sakkozót, az érdemeit jócskán lekicsinyítették. Gaprindasvili először csak nemtetszését fejezte ki a történelemhamisítás miatt, tavaly ősszel azonban már arról érkezett hír, hogy bepereli emiatt a Netflixet.

A napokban egy bíró megalapozottnak ítélte a sakkozó keresetét, így idén a Netflixnek bíróság előtt kell felelnie a megkérdőjelezhető forgatókönyvírói húzás miatt.

A vezércselben megismert Beth Harmon egy fiktív karakter, akit Walter Tevis hívott életre azonos című regénye lapjain 1983-ban. A történet az ’50-es években kezdődik, majd nyomon követhetjük, miként bontakozik ki egy árva kislány különleges tehetsége, és hogyan próbál felnőttként a különböző függőségei közepette, egyedül boldogulni az életnek nevezett játszmában. A sorozat fontos eleme, hogy egy női sakktehetségről van szó egy olyan korban, amikor a táblákat még a férfiak uralták.

A valóságban azonban akkor már elkezdték bontogatni szárnyaikat a női játékosok is, így Nona Gaprindasvili, akit már 1954-ben, tizenhárom évesen Batumiban felfedezett egy ismert grúz sakkedző, majd két évvel később az ország legjobb női játékosa lett. De persze egy fiktív sorozatról van szó, amibe kell a dráma, és hát kit érdekel a világ második vagy harmadik női sakkmestere? Úgyhogy a történet szerint Beth Harmon törte át a sakk üvegplafont, amivel nem is lett volna semmi baj egészen odáig, ha nem rángatták volna bele az egészbe Nona Gaprindasvilit. A sorozat záró epizódjában ugyanis név szerint megemlítik a sakkozót, de egyrészt orosz nemzetiségűként említik, valamint hozzáteszik, hogy ő sosem mérkőzött meg férfi sakkozókkal. Holott 1968-ra, amikor a sorozat ominózus jelenete játszódik, már 59 férfi ellenféllel nézett farkasszemet a sakktábla fölött.

A 11 Emmy-t és 2 Golden Globe-ot bezsebelő sorozatnak azért sem volt erre semmi oka, mert az alapjául szolgáló könyvben sem volt ilyen megjegyzés a sakkozóra: „Ott volt Nona Gaprindasvili, aki ugyan nem érte el a bajnokság szintjét, de egy olyan játékos, aki már sokszor találkozott ezekkel az orosz nagymesterekkel” – áll a könyvben.

Emiatt az ormótlan nagy ferdítés miatt perelte be tavaly szeptemberbe a Netflixet Nona Gaprindasvili, mivel szerinte az elért eredményeit kisebbítette ezáltal a streamingszolgáltatóból lett film- és sorozatgyártó.

A Netflix természetesen a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy fikcióról van szó, és ezáltal az amerikai alkotmány művészi szabadságra vonatkozó első kiegészítésének védelme alatt áll. Virginia A. Phillips amerikai szövetségi bíró azonban csütörtöki döntése szerint nem értett egyet az alperessel, szerinte ugyanis a fiktív művek sem mentesülnek a becsületsértési perek alól, ha valós embereket sértenek meg – számolt be róla a Variety. Döntésében Phillips kihangsúlyozta, hogy a sorozat a nemek közti egyenlőtlenségek letörését célozta, de ezzel a lépésükkel valós női eredményeket húztak át egyetlen tollvonással a fiktív Harmon érdemeinek felnagyítása érdekében.

Bár a sorozat készítői azt is felhozták, hogy a sorozatban egy felirat is egyértelműsítette, hogy egy fikcióról van szó, a bíró szerint ez nem volt elegendő ahhoz, hogy a nézőkben ne alakuljon ki az a téves kép, hogy Gaprindasvili valóban nem mérkőzött meg férfi sakkozókkal.