A Vezércsel a valóságban: a grúz Nona Gaprindasvili, aki meghódította a sakkvilág csúcsát

Abban talán megegyezhetünk, ha nem is látta mindenki, de hallani biztosan mindenki hallott A vezércsel című Netflix sorozatról. Bár sokan kudarcra ítélték a Walter Tevis író 1983-as könyvéből készült produkciót, végül óriási siker lett, és nem csak a gyártó számára.

28 nap alatt 62 millióan ismerték meg és váltak Beth Harmon rajongóivá, aki újra menővé tette a sakkot, olyannyira, hogy megduplázódott a sakktábla eladások száma és ötszörösére emelkedett a Chess.com látogatóinak a száma. Bár Beth egy kitalált karakter, a valóságban is létezett abban az időben egy kiemelkedően sikeres női sakkozó.

Ő Nona Gaprindasvili

Amikor Beth Harmon A vezércsel csúcspontján végre eljut Moszkvába a sakk világbajnokságra, hogy összemérje tudását a rettegett szovjet ellenfelével, az egyik kommentátor megemlíti, hogy Oroszországban egyáltalán nem szokatlan egy női sakkozó, hiszen ott van Nona Gaprindasvili, aki a női világbajnok, ám sosem játszott férfi ellen. Ugyan Elizabeth Harmon egy fiktív személy, Nona Gaprindasvili hús-vér sakkozó, ráadásul a sorozatban elhangzottakkal ellentétben nagyon is játszott férfiak ellen.

Az észt Kerestől a szerb Gligorić-on át az amerikai Tarjanig „számos jelentős Nagymester ellen játszottam” – mondja a 79 éves Gaprindasvili, aki 37 évesen lett a világ első női Nagymestere. „Rengeteg emlékezetes meccset játszottam ellenük, és sok elismerést kaptam tőlük azokért a meccsekért. Tehát egyáltalán nem igaz, hogy nem játszottam férfiak ellen. Nem egy jelentős érzelmi tényező, hogy őszinte legyek, de ezzel a téves információval semmibe veszik az eredményeimet” – mondta a sakkozó a Calvert Journalnak adott interjújában. Érthető módon az alkotók szerint szükség volt erre, hogy Beth különlegességét hangsúlyozzák mint az első nő, aki férfiak ellenfele tud lenni a sakkban, mégis elég nagy tiszteletlenséget sikerült ezzel elkövetni.

Nona Gaprindasvili a grúz Zugdidi városában született a Fekete-tengertől nem messze 1941-ben. A szüleivel, és négy idősebb, illetve egy fiatalabb fiú testvérével együtt nőtt fel. Ahogy elmondta, nagyon aktív család voltak, a focitól a röplabdán át a pingpongig és biliárdig mindenféle sportot űztek, és rendszeresen versenyeket rendeztek egymás között a családi házuk kis kertjében, ami vonzotta a szomszédokat. Talán ez lehetett az oka, hogy Nona már fiatalon rákapott a győzelem ízére, és folyamatosan kereste erre a lehetőségeket. A legjobban pedig a sakkban tudta kiélni a győzelemre való éhségét. A testvérei tanították meg játszani, így Nona a kezdetektől férfiak ellen játszott. A családtagjai mellett a környéken lakó fiúk voltak a legyőzendő ellenfelei.

Batumi, 1954

1954-ben már Zugdidi város csapatában indult a Batumiban rendezett grúz bajnokságon – pedig nem is jelentkezett erre. Amikor a kizárólag fiúkból álló csapat tudomást szerzett róla, hogy milyen kiemelkedő játékos Nona, a testvére helyett őt hívták meg, aki akkoriban épp az egyetemi felvételijére készült, így nem volt ideje a versenyre.

Batumiban fedezte fel Gaprindasvilit az ismert grúz sakk edző, aki meggyőzte a szüleit, hogy Tbiliszibe költözzenek, ahol a lányuk a főváros előkelő sakk iskoláiban képezheti tovább magát. Két évvel később Gaprindasvili már az ország legjobb női sakkozója lett – majd még három alkalommal, 1959-ben, 1960-ban és 1961-ben.

Az ország még híján volt világbajnok sakkozóknak, a sakkmérkőzések hatalmas tömegeket vonzottak minden városban. „Mindenki szerette a sakkot. Ez volt a játék, ami összehozott minket. Ebédszünetben gyakran láttál embereket sakkozni.”

Moszkva, 1962

Gaprindasvili 21 évesen vált női sakk világbajnokká, miután fölényesen legyőzte a kétszeres bajnok orosz Elizaveta Bykovát. Óriási esemény volt ez a grúzok számára, és hatalmas tömegek gyűltek össze országszerte, hogy láthassák Nona vonatát áthaladni az állomásokon.

Moszkvai győzelme az egész világ figyelmét ráirányította, és egy évvel később meghívták az exkluzív sakk bajnokságra Hastingsbe, ahol a világ top játékosai voltak jelen: Capablanca, Alekhine, Spassky és Botvinnik. Mindössze a második nő volt, aki részt vett a bajnokságon, és az első, aki meg is nyerte, így a Daily Mirror cikkének szavaival élve Gaprindasvili „sakk-mattot adott a sakk világnak.”

Miután ismét meghívták Hastings-be – ezúttal a fő bajnokságban vett részt – Nona Mikhail Tal ellen is játszhatott. Összességében az ötödik helyet szerezte meg, legyőzte az összes brit játékost, Keressel pedig döntetlen lett a párharcuk végeredménye.

Lone Pine, 1977

Az agresszív stílusáról ismert Gaprindasvilit főként taktikussága és az ügyes kombinációkra való éles szeme miatt dícsérték. Az 1974-es düsseldorfi játszmájában a német mester Rudolf Servaty ellen feláldozta mindkét bástyáját a sakk-matt érdekében. A sakkozó kedvenc mérkőzéseit azonban az 1977-es Lone Pine tornán játszotta.

Az egyetlen női meghívott volt abban az évben, amikor tovább emelték a követelményeket, hogy még nehezebben lehessen bekerülni a versenybe. Végül megosztott első helyet ért el az argentin Panno, az orosz Balashov és a szerb Sahovic nagymesterekkel.

„A mai napig lenyűgöz az ott játszott mérkőzések színvonala, mert ezek nem voltak előkészítve otthon, a lépések spontának voltak” – emlékezett vissza Gaprindasvili az interjúban. Gaprindasvili sok dicséretet kapott a „kiemelkedő végjátékáért”, ahogy a New York Times cikke fogalmazott a Tarjan elleni játszmája kapcsán. Az itteni teljesítményei is hozzájárultak ahhoz, hogy 1978-ban először nőként megszerezte a nagymesteri címet. A sikernek azonban a sakkban is nagy ára van.

Tbiliszi, 1978

Gyakran az a tény, hogy egy egész nemzetért kell játszani túl nagy súlynak bizonyult. Amikor 1969-ben az orosz – később izraeli – Alla Kushnir ellen játszott a négy mérkőzésből megnyerte a kettő moszkvait, de hazai pályán kétszer is kikapott. Gaprindasvili emlékei szerint, amikor hazatért Moszkvából a gratulációk mellett olyan kérdéseket tettek fel neki, hogy miért olyan kis különbséggel nyert csak.

A vezércselben a fiatal Harmon drog- és alkohol problémákkal küzdött, és nem kell hozzá öngyilkos anya, árvaház és más démonok, hogy a profi sakk komolyan igénybe vegye az embert. „Fizikailag és pszichésen is erősnek kell lenned, és törekedned kell a kiválóságra.”

Gaprindasvili számára az egyensúlyt más aktivitások jelentették. „Ha stresszesnek éreztem magam, átváltottam egy másik sportra, zenét hallgattam vagy olvastam. Imádok olvasni” – meséli az egykori játékos, akinek az egyensúly megtalálása épp olyan könnyen jött, mint a sakk. „80 éves vagyok, rengeteg mérkőzést játszottam, és egyetlen alkalomra sem emlékszem, amikor problémát jelentett volna az alvás, nem volt olyan szituáció, hogy antidepresszánsra vagy altatóra lett volna szükségem.” Legfőképp azonban a játék szépsége iránti szenvedély motiválta, hogy kitartson, nem pedig a győzelmek hajkurászása. „A vereségeket is értékelem” – mondta.

Bad Liebenzell, 1995

Gaprindasvili 1978-ban veszítette el a címét a 17 éves, szintén grúz Maia Chiburdanidze-vel szemben, aki aztán 13 évig birtokolta azt, és egészen 2010-ig a legfiatalabb női világbajnok is volt. Az esemény fordulópontot jelentett a grúz sakkban, hiszen már nem Gaprindasvili volt az egyetlen sztár, más nők is megjelentek a nemzetközi versenyeken.

1962 és 1991 között négy alkalommal – 1975, 1978, 1981 és 1988 – is két grúz versenyző mérkőzött meg egymással a női világbajnok címéért, Gaprindasvili mellett Chiburdanidze, Nana Alexandria és Nana Ioseliani. Miként vált ilyen meghatározó tényezővé a sakkban egy ilyen kis ország? Gaprindasvili szerint a „napos időnek és a jó bornak” köszönhető ez. 1995-ben aztán a szenior női világbajnokságon aratott győzelmet Gaprindasvili – csak ekkor már nem szovjet színekben indult, hanem Grúziát képviselte.

A válasz azonban ennél sokkal mélyebben gyökerezik: a 12. századtól kezdve tradíció volt, hogy a grúz menyasszonyok sakktáblát és Shota Rustaveli verseit kapják nászajándékba. Most pedig film is készült Grúzia női sakkozóiról Glory to the Queen címmel, amit szeptemberben mutattak be.

Bukarest, 2019

A film rendezői, Tatia Skhirtladze és Anna Khazaradze szerint Gaprindasvili még így is kiemelkedett társai közül. Skhirtladze magabiztosnak, erősnek, élettel telinek írja le a sakkozót: „Nona megállíthatatlan. Esélytelen, hogy ne kerülj a befolyása alá. Míg más játékosok idegesek voltak és készültek a mérkőzésekre, ő inkább focit nézett a tornák előtti estéken. Ráadásul a nagy négyesből Gaprindasvili az egyetlen, aki a mai napig versenyeken sakkozik.”

Több mint 50 évvel az első címe után, Gaprindasvili öröksége még mindig íródik. A hatszoros szenior női világbajnokról – utoljára 2019-ben nyerte el ezt a címet Bukarestben – nevezték el a legfőbb sakk palotát Tbilisziben. Emellett létezik a Nona Gaprindasvili Cup is, amit a FIDE ítél oda. A különlegessége, hogy az az ország kapja, amelyik a legtöbb pontot szerzi összesen, a női és férfi játékosok eredményeit figyelembe véve.

Grúziát ma Nana Dzagnidze – akit Nana Alexandria sakk legenda után neveztek el – képviseli a világ élmezőnyében, jelenleg a kilencedik nő a ranglistán.

Eközben Gaprindasvili reméli, hogy A vezércsel tovább népszerűsíti a sakkot. „A legfontosabb, hogy annyira elkötelezett legyél, amennyire csak lehet, és ne hátrálj meg a nehézségek miatt, mivel ez egy komplex játék. Sok figyelemre van szükség.” – tanácsolja azoknak, akik most vágnak bele. Most csak a pandémia állította meg Gaprindasvilit a játékban, de amint vége, tervezi, hogy ismét versenyezni fog: „Végtére is, a sakk az, ami energiával tölti meg az életem.”