A filmes időszámítás szerint az új év majd csak egy hónap múlva kezdődik, hiszen február 9-én hirdetik ki az előző év legjobb alkotásait az Oscar-díjátadón. Több aranyszobor esélyes alkotás premierje is váratott magára még itthon, így a január sűrű lesz azoknak, akik minden jelöltet moziban szeretnének látni.
A vegán menüvel újító, január 5-én tartott Golden Globe eredményei haloványan előrevetítik, mire lehet számítani az Oscaron, de idén nagyon erős a mezőny minden kategóriában, így lehet majd izgulni a kedvencekért. Addig is lássuk, mire érdemes beülni januárban a mozikba!
Botrány – január 9.
Három zseniális színésznő és három bátor riporternő. A #Metoo korában sorra hullanak le a leplek a médiavilágban vezető pozícióit betöltő ragadozókról, akik hatalmuk tudatában úgy tekintettek más emberekre, mint az élvezetüket szolgáló tárgyakra. A megalázó megjegyzések, szexuális utalások és tisztességtelen ajánlatok kultúrája jellemezte a FOX csatornát is hosszú éveken át, mialatt Roger Alies vezérigazgató gátlástalanul és következmények nélkül basáskodott a női kollégák fölött, egészen addig, amíg Gretchen Carlson (Nicole Kidman) a nyilvánossághoz nem fordult, hogy megállítsa őt. Történetével eleinte egyedül maradt, azonban később az ismert tévés Megyn Kelly (Charlize Theron) és az újonc Kayla Popisil (Margot Robbie) is őszintén vallott saját tapasztalatairól.
A megtörtént eseményeket feldolgozó alkotást pozitívan fogadta a kritika, Charlize Theront és Margot Robbie pedig jelölést is kapott alakításáért a Golden Globe-on, előbbi a legjobb női főszereplő (dráma), utóbbi a legjobb női mellékszereplő kategóriájában.
Judy – január 16.
Két éve a Bohém rapszódia kapott hideget-meleget az inkább dalolászós, kevésbé őszinte Freddie Mercury életrajzért, de ez a vegyes fogadtatás nem riasztott el más alkotókat, hogy zenészek életét vigyék filmvászonra. 2019-ben jelent meg a Roketman, Taron Egerton főszereplésével pedig egy tudatmódosító szerekkel átitatott, slágerekkel tarkított életút bontakozik ki a nézők előtt, ami hitelesen mutatta be egy kreatív ember privát harcait és démonait. Hasonló témákat boncolgat a Judy Garland énekes-színésznő életének utolsó évét feldolgozó Judy, amit az End of the Rainbow Broadway darabból adaptáltak filmre.
Miközben látjuk, miként próbál a neurózisai és függőségei között lavírozva pénzt keresni, és estéről-estére a színpadra állni a felnőtt Judy, akit a közönség és a szereplés éltet, flashbackek formájában látjuk a Dorothy szerepére készülő zsenge tinilányt, akit gyógyszerekkel tömnek és folyamatosan dolgoztatnak. Legszívesebben megfognánk és kimenekítenénk az ártatlan, kicsit tudatlan, de nagyon is ambiciózus Judy-t a stúdiót vezető Louis B. Mayer karmai közül, aki miközben karriert, hírnevet és sikert adott neki, egy életre megnyomorította a lelkét. Tanulságos mese a csillogás másik arcáról egy letűnt korból szívbemarkoló dalbetétekkel fokozva a drámai hatást.
1917 – január 23.
Korábban már írtunk róla, hogy milyen felkavaró az első világháború idején játszódó 1917 előzetese, és úgy tűnik, a végeredmény is kellően megrázóra sikeredett, ugyanis január 5-én a jelölést díjra váltotta a film a Golden Globe-on a legjobb drámai alkotás kategóriájában. Sam Mandes Oscar-díjas rendező filmje olyan versenytársakat utasított maga mögé, mint Scorsese három és fél órás opusza, Az ír, a Joker (amiért Joaquim Phoenix elnyerte a legjobb férfi főszereplő díját), a Scarlett Johansson és Adam Driver tolmácsolásában elmesélt Házassági történet, valamint A két pápa.
Az 1917 két fiatal katona sorsát követi nyomon, akiket egy lehetetlennek tűnő küldetéssel bíznak meg – egy nap alatt kell az ellenséges német vonalakon átjutniuk és kézbesíteniük egy üzenetet. A küldetés sikerén 1600 katona élete múlik. Operatőrként Roger Deakins csatlakozott a produkcióhoz, akivel a rendező meg tudta valósítani ambiciózus elképzelését, hogy megszakítás nélküli snittekkel tegyék még drámaibbá, a nézők számára még valóságszerűbbé az első világháború csatatereink borzalmait.
Jojo Nyuszi – január 23.
Teljesen abszurd és maximálisan őrült, Taika Waititi rendező új filmje, a Jojo Nyuszi szürreális humorral fűszerezve törli az arcunkba, hogy a nacionalista gondolkodás mennyire romboló és nos, ostoba. A rendező egy interjúban el is mondta, csalódott, amiért csinálnia kellett egy filmet, hogy emlékeztesse az embereket arra, hogy a nácik rosszak. Mindezt teszi úgy, hogy a film főszereplője egy 12 éves magányos német kisfiú, Jojo, akinek képzeletbeli barátja Adolf Hitler. Jojo náci világát alapjaiban forgatja fel, amikor rájön, hogy anyja (Scarlett Johansson) egy zsidó lányt bújtat a lakásukban. Történelem és fikció határmezsgyéjén egyensúlyozva a Jojo Nyuszi a Golden Globe jelölés mellett az Oscarért is versenybe száll, tehát biztosra vehetjük, hogy nemcsak egy agyament trollkodásról van szó, hanem a film magas koncentrációban tartalmat igazságot a múltról és a jelenről egyaránt.
Kisasszonyok – január 30.
Női sorsok a 19. században 21. századi áthallásokkal. Greta Gerwig rendező Louisa May Alcott négy March nővérjének történetét elevenítette fel (1994-ben már készült film a regényből, Winona Ryder, Kristen Dunst, Claire Danes és Trini Alvadaro főszereplésével), akik az amerikai polgárháború idején próbáltak a maguk módján boldogulni, de a téma örökérvényűségének köszönhetően 2020-ban is van létjogosultsága az alkotásnak. A négy lány négy teljesen eltérő karakter, így a vágyaik és céljaik is teljesen mások – egyikük festő akar lenni, míg a másik írni szeretne, de közös bennük, hogy mindannyian a boldogságot keresik. A négyből két March lányt stílusosan a szó pozittv értelmében vett feminista színésznő ikonok személyesítik meg, akik a vásznon kívül is a céltudatosságukról és eszükről ismertek, ők Emma Wattson és Saoirse Ronan.
Úriemberek – január 30.
Már nagyon vártuk, hogy Guy Ritchie bevallja magának azt, amit az egész világ tud, mégpedig, hogy ő a legjobban gengszterfilmekhez ért, és mindenkinek jobb, ha megmarad a kaptafánál. Legújabb alkotása, az Úriemberek is ígéretesnek mutatkozik. Valahol a Blöff hangulatára számítunk, csak eggyel magasabb szinten, piti bűnözők helyett nagystílű gengszterekkel, akik bármilyen drága öltönyben is lövöldöznek egymásra, végül mégis kétbalkezes rosszfiúk, akik igyekeznek túljárni egymás eszén. Matthew McConaughey alakítja a bonyodalmak epicentrumát adó Mickey Pearsont, mellé pedig olyan színészeket gyűjtött Ritchie a visszatéréséhez, mint a korsodó Hugh Grant, valamint a melegítőbe bújt Colin Farrell, továbbá Charlie Hunnam és Jeremy Strong.
