Tavaly októberben már beszámoltunk róla, hogy a Genfi Nemzetközi filmfesztiválon debütál az HBO új magyar sorozata, A besúgó. Már akkor tudni lehetett, hogy az Aranyélet után ismét a magyar valóság egy szeletébe kapunk betekintést, de ezúttal nem a jelenben játszódik a történet, hanem visszautazunk az időben, egészen 1985-ig, az államszocializmus rendszerébe.
A fiatal színészek mellett köszönthetjük Thuróczy Szabolcsot is Szentgyörgyi Bálint író-rendező filmjében, ami tavasszal érkezik az HBO Maxra. Napokkal ezelőtt jelentették be, hogy március 8-án indul az HBO Max Magyarországon, és ennek örömére meg is jelent a tavaly november 7-én Genfben debütált, A besúgó című nyolcrészes sorozat előzetese. Premier még nincs, de annyit tudni lehet, hogy az HBO Max-on tavasszal nézhetjük majd meg a szériát.
A történet alapfelállása egy máig aktuális kérdésen alapul: ki volt ügynök az előző rendszerben és miről jelentett.
A besúgó főhőse Geri egyetemre költözik fel Budapestre, ám az egyetemi karrierje már a vonaton megpecsételődik, amikor az Állambiztonság egyik embere ül vele szemben. Geri számára nem kérdés, hogy vállalnia kell a besúgó szerepét, beteg öccsét ugyanis csak az állam által biztosított gyógyszer tartja életben. A kollégiumban aztán egy csapat demokratikus ellenzéki fiatalhoz kell csatlakoznia, akik tüntetéseket szerveznek a kommunista rendszer ellen. A csoportot Száva Zsolt vezeti, egyúttal ő lesz Geri legjobb barátja is, miközben sejtelme sincs az ő egyéb elfoglaltságairól.
“Alapvető alkotói missziómnak tekintem hazám történetének átélhetővé tételét egy nyugat-európai közönség számára. Így hatalmas büszkeséggel és várakozással tölt el, A besúgó genfi debütálása” – fogalmazott a 28 éves Szentgyörgyi Bálint, aki íróként és rendezőként is jegyzi a sorozatot.
Sokan vannak, akik megélték ezt a korszakot, mások csak a történelemkönyvekből, filmekből, családi elbeszélésekből ismerik, de mindannyiunk életére a mai napig hatással van az egykori rendszer és annak minden hozadéka. A besúgói rendszerrel viszont mindezidáig nem tudott mit kezdeni a nemzet, nem dolgozta fel ezt a traumát, és akárcsak az egyes ember életében, ezek a sérülések továbbra is kísértenek. Az ilyen és hasonló munkák azonban talán kicsivel közelebb visznek minket ahhoz, hogy szembenézzünk saját múltunkkal, hogy aztán a jövőbe tudjunk tekinteni.
