Vannak filmek, amelyekben a helyszín önálló szereplője lesz a filmnek, annyira magával ragadó és ikonikus. Az Olaszországban forgatott filmek esetében ez szinte elkerülhetetlen, és ez alól az új Ferrari-film sem kivétel. Az autóversenyek világát bemutató film azonban nem Róma történelmi színhelyeit, de nem is az olasz tengerparti városok dolce vita hangulatát mutatja be, hanem egy eddig talán kevéssé felfedezett várost, Modenát állítja a középpontba.
Nemrég jelent meg Adam Driver és Penelope Cruz főszereplésével Michael Mann rendező Enzo Ferrari, az ikonikus olasz autógyártó alapítójának viharos életét feldolgozó filmje. Az 1957-ben, az olaszországi Mille Miglia verseny előtt játszódó alkotásban a pályán zajló feszült eseményeket az otthoni családi dráma keretezi, ahogy Enzo és felesége, Laura fiuk elvesztését gyászolják, mindeközben Enzo kettős életet élve egy másik nőtől született gyermek apjaként is próbál helyt állni. Mann filmje az augusztusi Velencei Filmfesztiválon tartott premier után az ünnepi időszakban érkezett meg a mozikba, épp időben az Oscar-hajrára.
Bár az életrajzi filmek hiába törekednek a pontosságra, a mozgókép mégiscsak az illúzióra épül, és ha helyszínről van szó, a filmesek előszeretettel választják az olcsóbb megoldást a forgatáshoz – nem véletlenül volt Budapest annyi városnak dublőre a vásznon. Ebben az esetben Mann azonban ragaszkodott az autentikus lokációhoz, és a filmet a Ferrari hazájában, Modenában forgatták.
Az olaszországi Emilia-Romagna szívében fekvő Modena szerves része a Ferrari történetének. Enzo a kisvárosban született, és ott épített műhelyt, amikor az egykori autóversenyző saját négykerekűeket kezdett gyártani. Az 1950-es évekre a Ferrari a közeli Maranello városába terjeszkedett, Modena pedig maga az olasz motorsport szíve, ahol a Maserati is otthonra lelt. De miközben autóival körbejárta Olaszországot, majd később a világot, Enzo nem szívesen távolodott el Modenától.
Az érdeklődésen túl a 80 éves Mannt személyes kapcsolat is fűzi a Ferrarihoz.
A Szemtől szemben és Az utolsó mohikán chicagói születésű rendezője már évek óta fontolgatta, hogy filmet készít az alapítóról, és Piero Ferrarit, a vállalat jelenlegi alelnökét évtizedek óta barátjának nevezi (a fiatal Piero is felbukkan a filmben és fontos szerep jut neki).
Azt is ki kell emelni, hogy Modena még mindig tele van olyan emberekkel, akik a Ferrarinak dolgoznak és szeretik azt. „A gyárban dolgozó emberek közül sokan már két generáció óta ott dolgoznak. Nagyon erős az autóversenyzői dialektus” – mondta Mann.
„Amikor ott vagy, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy mit jelent a Ferrari nemcsak az országnak, hanem különösen annak a helynek” – mondta Adam Driver a CNN-nek. „Van egy olyan otthonossági elem és hozzáállás Modenában, amit nem hiszem, hogy bárhol máshol el tudtunk volna kapni a forgatás során.”
A produkció Michael Schumacher és Niki Lauda egykori Ferrari Forma-1-es főszerelőit szerződtette a filmben játszott kisebb szerepekre, emellett a Ferrari Classiche restaurációs részlegétől szereztek motorblokkokat. A filmben szerepel az a fodrászüzlet, amelyet Enzo naponta látogatott, és amelynek második generációs tulajdonosa a filmben a saját apját alakítja, miközben Drivert borotválja.
„Csodálatos módon nagyon, nagyon helyi volt a forgatás” – mondta Mann. „Megértetted az éleseszűséget, ezt a fajta keménykezű hozzáállást, ami nem különbözik túlságosan a belvárosi Chicagótól, ahol én felnőttem.”
És hogy segített-e Drivernek – aki nem először játszik híres olaszt – jobban beleélni magát a karakter bőrébe, miután ugyanazokat az utcákat rótta, mint Enzo és talán ugyanazokon a helyeken is evett? És vajon a modenai lakosok – akik nem hátráltak meg a kamerák elől – elmondták, ők mit tudnak Enzóról? “Igen és igen” – vágta rá gyorsan a színész.
Cruz számára Modena nyugtalanítóbb képet nyújtott.
A színésznő alakítja Laurát, Ferrari feleségét és egyenrangú partnerét a cégben. Az filmbeli események idején az asszony mélyen gyászol, miután elvesztették fiúkat, Dinót izomsorvadás következtében, ráadásul ekkor szerzett tudomást férje hűtlenségéről, miközben próbálja vagyonát menteni, mivel a vállalatot a csőd fenyegeti.
„Nem sok információ volt róla” – mondta Cruz. „Egy kis időt töltöttem Modenában Michaellel és Adammel, és Michael sok olyan helyre elvitt, ahol ő is töltötte az idejét. Egyszerűen nem tetszett az emberek reakciója. Egyszerűen el akarták utasítani őt, és azt mondták, hogy nehéz eset, boszorkány volt. Senki sem beszélt arról a fájdalomról, amin ez a nő keresztülment, hogy 20 éves korában egy betegség miatt elveszítette a gyermekét” – tette hozzá.
A filmben Laura ereje magával ragadó. Cruz hangot ad a gyászának, többek között a Ferrari család mauzóleumában (ahol ma Enzo is nyugszik) forgatott jelenetekben. A Ferrari az autóversenyzés történelmi pillanatai mellett Laura és Enzo bonyolult és végül egy életre szóló kapcsolatát is mélységeiben vázolja fel. A rendező elmondta, hogy ő és Cruz találkozott Laura orvosával, aki megmutatta nekik a korábban soha nem látott szerelmes leveleket, amelyeket Enzo az 1978-ban bekövetkezett halála előtt két évvel írt az akkor már elhidegült feleségének.
A nő halála után Enzo a nevére vette törvénytelen fiát, Pierót, akinek édesanyja a Shailene Woodley által alakított Lina Lardi. Woodley találkozott a most 70-es évei végén járó Pieróval, hogy beszélgessenek az édesanyjáról. “A legmeghatóbb számomra nem a történetek voltak, amiket megosztott, hanem az, ahogyan könnyezett közben” – mondta. “Az, hogy az édesanyja ennyire védelmezte őt, és képes volt stabilitást biztosítani, annak ellenére, hogy a gyermekkora káoszos volt, csodálatos dolog” – tette hozzá.
Mann elmondása szerint a kutatásai során olyan mélyre ásott, hogy még azt is megtudta Lardi unokahúgától, hogyan készíti el a nagynénje az ételt, és Woodley ezt imitálta a kamera előtt. “Annyira belebonyolódtunk mindenbe” – mondta. “Annyira valósághű, hogy egyfajta csodálatos szerves ozmózis szivárog beléd. …. Elkezdesz igazán hinni abban, hogy ott vagy ebben a világban, 1957-ben. Ez hozza létre azt a spontaneitást és teljesítményt, amit szerintem a közönség nagyon is érez. Elhiszik, hogy ez igaz, hogy ez megtörténik, és képesek beleélni magukat – ami számomra a végső cél”.”
