Az 5 legextrémebb színészi átalakulás, ami nemcsak a maszkmesterek érdeme

Azt szokták mondani, hogy egy igazán átütő színészi alakításhoz nincs szükség látványos effektekre vagy különleges maszkokra. Néha azonban éppen ezek a külső eszközök segítik a művészt abban, hogy egyedülálló hitelességgel keltsen életre egy karaktert.

Egy színészi alakítás akkor a leghatásosabb, ha a színész teljesen „elveszik” a szerepben. Ehhez legtöbbször egy jól megírt forgatókönyv, egy kiváló rendező és a karakterrel való tökéletes azonosulás szükséges. Azonban vannak olyan különleges helyzetek, amikor a fizikai transzformáció elkerülhetetlen: például egy történelmi figura megformálásakor vagy egy rendkívüli külsővel rendelkező karakter eljátszásakor.

Hollywood kifejezetten kedveli – és rendszerint díjazza is – az ilyen átalakulásokat. Nem egyszer fordult elő, hogy a maszkmesterek és a színészek közösen emeltek egy produkciót művészi magasságokba.

Felmerül a kérdés: a maszkmesterek és a technikai bravúrok varázsolnak el minket, vagy a színész tehetsége képes áttörni a smink rétegeit? A válasz talán mindkettőben rejlik.

Az elmúlt évtizedekben számos példa született arra, amikor a fizikai átalakulás kulcsszerepet játszott egy alakítás sikerében. Azonban a legemlékezetesebb karaktereket nem a maszk tette naggyá, hanem az a páratlan művészi elkötelezettség és tehetség, amely a felszín alatt működött.

Most azokat a rendhagyó, felejthetetlen alakításokat idézzük fel, ahol a fizikai átváltozás ugyan fontos szerepet játszott, de a siker igazi kulcsa a színészi elhivatottság és tehetség volt. Ezek az alakítások nemcsak a karakterekkel, hanem a nézőkkel is mély kapcsolatot teremtettek – olyan élményt adva, amelyet nehéz elfelejteni.

Ezért emlékeztet minket minden nagy átalakulás arra, hogy a művészet igazi varázsa mindig a színész játékában rejlik – még akkor is, ha tonnányi smink és álarc mögé rejtőzik.

A Pingvin – Colin Farrell (a 2022-es Batman-film és a 2024-es Pingvin-tévésorozat)

Sokak számára Danny DeVito marad az egyetlen és örök mozgóképes Pingvinember, ám Batman emblematikus ősellenségét seregnyi más színész is eljátszotta már. 2022-ben, amikor a mozik bemutatták Matt Reeves első saját Batman-filmjét, mindenki árgus szemekkel figyelte, mikor sejlik fel az ezüstvásznon a Colin Farrell alakította Pingvin, aki – DeVito torz lelkületű, bizarr meselényével ellentétben –  rosszarcú, közönséges, minden ízében taszító gengszterként parádézott. Farrell jellegzetes grimaszaival, barázdált arcával, imádnivalóan tenyérbemászó stílusával hamisítatlan kultfigurát teremtett, nem csoda hát, ha a mellékhős 2024-ben saját tévésorozatot is kapott. A 48 éves ír színész másodszor is hatalmas elánnal vetette bele magát a munkába, ami a végeredményen is tükröződik. Önfeledt, szertelen lubickolás, amit láthatunk tőle: produkciója valóságos színészi mesterkurzussal ér fel, ráadásul tökéletesen felismerhetetlen a zseniális maszk alatt.

Virginia Woolf  – Nicole Kidman (Stephen Daldry: Az órák, 2022)

Virginia Woolf a 20. századi világirodalom gigásza volt. A tudatfolyam-próza és a lélektani regény nagymesterét 2002-ben az ausztrál származású Nicole Kidman játszotta el, méghozzá Stephen Daldry egyedi elbeszélőtechnikával készült angol-amerikai drámájában, Az órákban. A színésznő – aki frenetikus alakításért Oscar-díjat is kapott – a filmben orrprotézist viselt, a haját pedig barnára festették, és ez a két változtatás elegendő is volt ahhoz, hogy már első feltűnésével sokkolja a nézközönséget. Kidman alakításának sikere azonban nem a sminkeseknek, hanem a világsztár hihetetlen jellemfestő képességének és odaadásának köszönhető.

Bobby Sands – Michael Fassbender (Steve McQueen: Éhség, 2008)

Az ír-német származású Michael Fassbender 2008-ban játszotta el karrierje egyik legütősebb szerepét. Steve McQueen Éhség című történelmi drámájában Bobby Sands karakterét alakította, aki az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagjaként a Belfast közelében található Maze fegyházban raboskodik. A férfi irányításával az elítéltek megtagadják az egyenruha viselését, és követelni kezdik a politikai foglyokhoz méltó bánásmódot. A konfliktus 1981-ben éhségsztrájkká fajul, aminek Sands a valóságban is „áldozatává” vált. Fassbender, hogy valóban hitelesen jeleníthesse meg hőse ijesztő önsanyargatását, 10 hét leforgása alatt csaknem 20 kilótól szabadult meg. Metamorfózisa ma, 16 évvel az Éhség bemutatója után is megdöbbentő.

John Merrick – John Hurt (David Lynch: Az elefántember, 1980)

Az elefántember David Lynch talán legragyogóbb filmje, annak dacára is, hogy mind stílusát, mind közelítésmódját tekintve kilóg a rendező impresszív életművéből. Az opuszban a 2017-ben elhunyt angol színész, John Hurt alakította a viktoriánus Anglia „elefántemberét”, akit egy, a valóságban is létezett férfiról, Joseph Merrickről (1862-1890) mintáztak. A fáma szerint Hurt naponta nyolc órát töltött a sminkszobában, hogy tökéletes Merrickké lényegüljön. A végeredmény szívbemarkoló, de az akkor mindössze negyven esztendős színész sokrétű és kifejező játéka nélkül az összhatás korántsem volna ennyire meggyőző. Az elefántember egyébként az egyik legdepresszívebb film, amit valaha forgattak, a felemelő befejezés azonban sok mindenért kárpótolja a bátor és kitartó nézőket. Az Amerikai Filmakadémia „óvatosságára” oly jellemző, hogy Lynch kőkemény, elgondolkodtató drámája ugyan nyolc Oscar-jelölést kapott, de végül egy aranyszobrot sem sikerült díjra váltania…

Mason Verger – Gary Oldman (Ridley Scott: Hannibal, 2001)

A bárányok hallgatnak (1991) forradalmasította a pszichothriller műfaját, szupersztárrá tette Anthony Hopkinst, és beemelte az ezredforduló hollywoodi popkultúrájába a félelmetes intellektusú, de kegyetlen sorozatgyilkos. Dr. Hannibal Lecter figuráját. Thomas Harris halhatatlan regényhőse tíz évvel később tért vissza a mozikba, ezúttal már abszolút főszereplőként: noha a 2001-ben készült folytatás, a Hannibal nem versenghetett a nagy előddel, az operaszerűvé formált történet, a Lecter figurájából áradó zsigeri cinizmus, Hopkins karizmája, valamint a briliáns operatőri munka mégis figyelemreméltó thrillerré avatta. Ridley Scott 23 évvel ezelőtti alkotásának egyik legemlékezetesebb mellékhőse a dúsgazdag, sötét múltú Mason Verger (Gary Oldman), Lecter egy korábbi áldozata, aki immáron emberi roncsként vegetál. Verger – aki minden követ megmozgat annak érdekében, hogy bosszút állhasson a kannibál tömeggyilkoson – mind a film alapjául szolgáló lektűrben, mind Scott adaptációjában ijesztő küllemű szörnyetegként jelenik meg. Greg Cannom maszkmester tökéletes munkát végzett: Gary Oldman a filmben végig felismerhetetlen, és mivel a karaktere gyakorlatilag elveszítette a teljes arcát, így a színész kizárólag a hangjával tudta kifejezni az érzelmeit. Ám így is kolosszális alakítást nyújtott, ráadásul a közönség hosszú ideig nem is tudta, hogy az Oscar-díjas filmcsillag rejtőzik a minuciózusan megalkotott maszk mögött. (A film premierjekor nem is tüntették fel a nevét a stáblistán, hogy a publikum minél később eszméljen rá, ki is formálta meg ennyire hitelesen a viszolyogtató antagonistát, aki szakasztott úgy nézett ki, mintha egy trancsírozós horrorfilmből csöppent volna a Lecter-univerzumba.)

(Kiemelt kép: Warner Bros.)