Alain Delon: a francia film aranykorszakának utolsó férfi szupersztárja

88 éves korában elhunyt a francia film aranykorszakának utolsó férfi szupersztárja, Alain Delon. A korán nevelőszülőkhöz került fiú életét a filmsikerek mellett magánéleti botrányok kísérték, amelyeknek köszönhetően még pár hónappal halála előtt is az újságok címlapjain szerepelt. Alain Delon: rosszfiú, nőcsábász, filmcsillag.

Alain Fabien Maurice Marcel Delon 1935. november 8-án látta meg a napvilágot a Párizstól délre fekvő Sceaux-ban. Édesanyja, Edith Arnold egy gyógyszertárban dolgozott, édesapja, Fabien Delon pedig egy mozi tulajdonosa volt. Szülei 1940-ben bekövetkezett válása után nevelőszülőkhöz került az ország északi részében található Fresnesbe. A történetek szerint nagyon rossz gyerek és kamasz volt, tucatnyi iskolát megjárt, több katolikus internátusban is megfordult, de sehol nem maradt sokáig. Az utolsó helyről megszökött, emiatt anyja új férjének, egy mészárosnak a mészárszékén kellett dolgoznia. De a munka sem volt ínyére.

Delon 17 évesen belépett a haditengerészethez, és Indokínába került.

Még ötéves szerződése lejárta előtt leszerelték, ugyanis egy jeep ellopása miatt hadbíróság elé állították. Egyes híresztelések szerint valójában különös kegyetlensége miatt váltak meg tőle, mások szerint a hadseregben sem volt ínyére a túlzott fegyelem. 1956-ban visszatért Franciaországba, és különböző alkalmi munkákat vállalt, volt pincér, dolgozott a párizsi húspiacon fuvarosként, prostituáltak és gengszterek között élt, mielőtt előnyös külsejének köszönhetően utat nem talált a film világába.

Az áttörés 1960-ban jött a René Clément által rendezett Ragyogó napfény című filmmel, amelyben Tom Ripley (igen, arról a Mr. Ripley-ről van szó) szerepét alakította.

Még a film alapjául szolgáló könyv írója, Patricia Highsmith is rendkívül elégedett volt a színésszel. A ’60-as évekre Európa szerte elismert színészként tartották számon olyan filmekben nyújtott alakításainak köszönhetően, mint Rocco és fivérei, valamint A párduc Luchino Visconti rendezésében, továbbá az 1967-es A szamuráj Jean-Pierre Melville rendezőtől.

Ekkorra egyértelművé vált, hogy Delon képes szinte bármilyen szerepet eljátszani, a valós személyiségétől teljesen eltérő karaktereket is hitelesen formál meg. Felejthetetlen alakításai közé tartozik A medence (1969), különösen ahogy meztelenül heverészett az úszómedence mellett Romy Schneiderrel az oldalán. Ekkora már Hollywood is felfigyelt rá, és szerepelt produkciókban az óceán túloldalán is, bár összességében munkássága a francia filmiparhoz kötődik. 1973-ban Alain Delon Michael Winner Skorpió című filmjében alakított nem első alkalommal egy bérgyilkost.

Már ekkor számos botrányhoz kötődött a neve.

Nőügyein túl testőre, Stevan Markovic 1968-as halálával is összefüggésbe hozták, noha soha nem emeltek ellene vádat, a hírneve csorbát szenvedett. A szeméttelepen megtalált volt testőr halálának ügye megoldatlan maradt, de azóta is Delon a maffiához való kötődéséről szóló pletykák táptalaja.

A ’80-as és ’90-es években is játszott még filmekben, de karrierje ekkorra lelassul, a színészeten túl üzleti vállalkozásaival és a gyerekneveléssel volt inkább elfoglalva. Delon ügyes üzletember volt, létrehozott egy lovardát, készített férfi és női parfümöket, majd órákat, szemüvegeket és egyéb kiegészítőket tervezett. Emellett festményeket és szobrokat is gyűjtött. Megalapította az azóta is az ő nevét viselő ruhamárkáját, amely az általa is preferált lezser, elegáns francia stílust képviseli.

Delon pályafutása során számos filmes és szórakoztatóipari díjat kapott. A mi történetünk (1984) című filmben nyújtott alakításáért 1985-ben elnyerte a legjobb színésznek járó César-díjat. 1991-ben a francia Becsület Légió tagja lett. A 45. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon pedig tiszteletbeli Arany Medvét kapott.

2019-ben, stroke-ját követően végleg visszavonult a filmezéstől, ugyanebben az évben a cannes-i filmfesztiválon tiszteletbeli Aranypálmát kapott, ami komoly közfelháborodást váltott ki.

Thierry Fremaux cannes-i igazgató akkor „óriásként, élő legendaként és globális ikonként” méltatta Delont, ugyanakkor több mint 23 ezer ember írta alá azt az online petíciót, amely a kitüntetés ellen tiltakozott. Ebben rasszistának és homofób nőgyűlölőnek nevezték a színészt. Delon elismerte, hogy a múltban ütött meg nőket, és azt is kifejezésre juttatta, hogy ellenzi az azonos nemű szülők által történő örökbefogadást, de más LMBTQIA+ jogokkal és a migránsokkal kapcsolatos kijelentései miatt is sok kritikát kapott korábban. Mindez nem meglepő annak tükrében, hogy szoros barátság fűzte a francia jobboldali populista Jean-Marie Le Pennhez, a jelenlegi szélsőjobboldali vezető, Marine Le Pen apjához.

„Egy dologban biztos vagyok: ha van valami, amire büszke vagyok, tényleg az egyetlen dolog, az a karrierem” – mondta Delon az eseményen.

A nők és Delon

Romy Schneider. Romy Schneider német színésznő számára nem volt szerelem első látásra a találkozás. Arrogánsnak tartotta Delont, amikor 1958-ban először találkoztak, noha a Sissi filmtrilógia sikere után ő volt a nagyobb sztár. Ennek ellenére néhány hónappal később eljegyezték egymást, bár soha nem házasodtak össze. Négy viharos évvel később Delon levélben szakított a színésznővel. Az 1968-as A medence című francia krimi nem véletlenül sikerült annyira perzselőre. Schneider 1982-ben bekövetkezett tragikus halála után Delon élete szerelmének nevezte.

Nico. A Velvet Underground német származású énekesnője állítása szerint, 1962-ben született fiának Alain Delon volt az apja, aki viszont élete végéig tagadta ezt.

Nathalie Delon. Az egyetlen nő, akit Delon feleségül vett Nathalie Canovas volt. A pár egy párizsi szórakozóhelyen ismerkedett meg, amikor a férfi Schneiderrel mulatozott az éjszakában. A nő terhes volt, amikor 1964-ben titokban összeházasodtak. A kapcsolatuk azonban mindig is viharos volt, és 1969-ben elváltak, miután Delon összejött egyik színésztársával, Mireille Darc-kal.

Mireille Darc. Leghosszabb kapcsolata a modellből lett színésznő és dokumentumfilmes Darc-kal volt. Ők ketten Darc 2017-ben bekövetkezett haláláig barátok is maradtak.

Dalida. Az 1960-as és ’70-es évek popdívájával még 1956-ban ismerkedtek meg, amikor Dalida Párizsba érkezett „semmi mással, csak a Miss Egyiptom koronájával”, és szomszédok lettek. A flört aztán egy évtizeddel később Rómában lángolt fel újra, amikor a férfi nős volt. 1972-ben közös kislemezt is felvettek „Paroles, Paroles” címmel. Delon azt mondta, hogy „rettenetesen sajnálta”, amikor a nő 1987-ben öngyilkos lett.

Rosalie van Breemen. Delon 1987-ben egy klipforgatáson ismerkedett meg a nála 21 évvel fiatalabb holland modellel. Két gyermekük született, de 2001-ben nem épp jó viszonyban elváltak útjaik.

Delon nem volt épp mintaférj és apaként is megkérdőjelezhető volt a nevelési módszere.

Összesen három gyermeke született, első fia, Anthony feleségétől, Nathalie-től 1964-ben, míg egy fiú és egy lány, Alain-Fabien (29) és Anouchka (34) Rosalie van Breementól. Jól dokumentált tény, hogy Delon apaként rendkívül keményen bánt két fiával, feltételezhetően saját hányatott gyerekkora miatt.

A fiúk később mindketten kapcsolatba kerültek a drogokkal és a fegyverekkel, így meggyűlt a bajuk a törvénnyel is. Anouchkával más volt a helyzet. Róla 2008-ban azt mondta: „Egyetlen másik nőnek sem mondtam olyan gyakran, hogy szeretlek, mint neki”. A színész életének utolsó éveiben és különösen az utolsó hónapokban a testvérek között tovább fokozódott a viszály, főként apjuk kezelését illetően, amiről a sajtó is beszámolt. Delon végrendeletében vagyonának felét Anouchkára hagyta, míg a másik felén a két fiú osztozik. El nem ismert gyermekét, Ari Boulogne-t maga Delon édesanyja is az unokájának tartotta, ezért segített felnevelni őt. Ari tavaly halt meg Párizsban túladagolásban.