Al Pacinót kis híján kirúgták A Keresztapából

Nemsokára Magyarországon is megjelenik a 84 éves Al Pacino memoárkötete, a Sonny Boy, melyben a színésznagyság szakmai életének legválságosabb pillanataira is visszaemlékszik.

A Sonny Boy – ami idehaza november 11-én kerül a könyvesboltok polcaira – átfogó képet rajzol Al Pacino sanyarú gyermekkoráról, mentálisan instabil édesanyjához fűződő kapcsolatáról, első színészi szárnypróbálgatásairól, üstökösszerű berobbanásáról és páratlan művészi karrierjének későbbi állomásairól is. A kötetben a világsztár A Keresztapa 1972-es első részének forgatásával kapcsolatban is megannyi eddig kevéssé ismert kulisszatitkot árul el. A pályakezdő Pacino számára Francis Ford Coppola monumentális gengszterfilmje hozta el a valódi hírnevet és megbecsülést, ám ennek súlyos ára volt. A Paramount ugyanis sokáig nem rokonszenvezett az ifjú titánnal, s a stúdiófejesek egy másik színészt akartak szerződtetni helyette – idézi fel a Deadline.

Al Pacino szerint a háborús hősként ünnepelt, majd bűnös alvilági üzelmekbe sodródó Michael Corleone szerepére olyan húzónevek is szóba kerültek, mint Jack Nicholson, Robert Redford, Warren Beatty vagy Ryan O’Neal.

„Mario Puzo regényében Michael Corleone a család legpuhányabb tagjának tartotta önmagát. Eredetileg egy alacsony, sötét hajú, jó kiállású férfi volt, teljességgel ártalmatlan külsővel. Nem igazán hasonlított azokra a srácokra, akiket a stúdió kiszemelt a szerepre. Ez persze még nem jelentette, hogy én alkalmas lennék a feladatra” – révedt a múltba Pacino, akit – a film másik főszereplőjéhez, a Don Vito Corleonét alakító Marlon Brandóhoz hasonlóan – Coppola ajánlott a Paramount figyelmébe.

Az Oscar-díjas színészóriás önéletrajzában bevallotta: nem repesett a boldogságtól, amikor megtudta, hogy a próbafelvétel miatt New Yorkból Kaliforniába kell utaznia. „Még az sem érdekelt, hogy A Keresztapáról van szó. Féltem a repüléstől, meg amúgy sem volt semmi kedvem Kaliforniához. Csakhogy a menedzserem, Marty Bregman rám parancsolt, még whisky-t is hozott nekem, amit az utazás alatt kortyolgattam, és végül ott termettem” – anekdotázott Pacino, aki szerint Coppola túl sokat és túl agresszíven lobbizott érte a stúdiónál, de amikor megérkezett a meghallgatásra, mégis feszélyezte, hogy nem ő az egyetlen esélyes jelentkező.

A színész végül megkapta a szerepet, de nem sokkal azután, hogy elcsattant az első csapó, a Paramount kifogást emelt ellene. Pacino szerint az egész forgatás hangulata megváltozott, érezni lehetett a levegőben, hogy nem csupán a stúdió, de maga Coppola is elégedetlen a teljesítményével. „Már másfél hete forgattuk a filmet, amikor Francis odajött hozzám, és azt mondta, nem felelek meg az elvárásoknak.”

Szerencsére pont ekkor rögzítették azt a jelenetet, melyben Michael Corleone leszámol Virgil Sollozzóval (Al Lettieri) és a korrupt rendőrtiszttel, McClusky-val (Sterling Hayden), a család esküdt ellenségeivel. A vérfürdőre egy olasz étteremben kerül sor: Michael egy, a mosdóba rejtett pisztollyal lövi agyon üzleti riválisait, majd a fegyvert a padlóra ejti, és nemes egyszerűséggel elsétál. Pacino alakítása annyira átütő volt, hogy nemcsak Coppolát, de a stúdiót is azonnal lehengerelte. „Emiatt a jelenet miatt maradhattam a stábban. Szóval végül nem rúgtak ki A Keresztapából” – írta memoárkötetében a színész, akit alakításáért Oscar-díjra is jelöltek, igaz, az aranyszobrocskára még 21 évig várnia kellett.

Pacino azt is elárulta, hogy később aztán közös nevezőre jutottak Coppolával, és mivel sikerült összehangolniuk Michael jellemével és karakterívével kapcsolatos elképzeléseiket, így végül is zökkenőmentes volt az együttműködésük.