Ezért nem Burt Reynolds játszotta Michael Corleonét A Keresztapában

A felejthetetlen amerikai gengsztereposz rendezője, Francis Ford Coppola kezdetben úgy érezte, az akkor harmincas évei derekán járó, de még mindig csak feltörekvő színésznek számító Burt Reynolds kitűnő választás lenne a bűnös családi üzelmek hálójába gabalyodó háborús veterán szerepére. A Keresztapa szupersztárja azonban másképp gondolta.

Noha világéletében nehéz természetű, összeférhetetlen művésznek számított, Marlon Brando színészi ázsiója negyvenes-ötvenes éveiben sem csappant meg. Amikor Francis Ford Coppola szereplőket válogatott készülő gengszterfilmjéhez, A Keresztapához, kifejezetten a szakma nagyágyúinak szűkebb köréből szemezgetett. A Paramount szerette volna, ha a címszerepet egy igazi szupersztár alakítja, így aztán a fiatal rendező az ekkortájt épp alulfoglalkoztatottnak számító Brandónak ajánlotta fel a megbízást. Döntése a stúdiót is elégedettséggel töltötte el, és később Brando is meghálálta a bizalmat, hiszen brillírozott a nagyhatalmú, de élete alkonyához érkezett olasz-amerikai maffiafőnök, Don Vito Corleone bőrében.

Maga Coppola is örült, hogy egy élő legendával dolgozhat, Brando azonban korántsem kezesbárányként viselkedett a forgatáson: rengeteg alkalommal bonyolódott konfliktusba nem csupán Coppolával, de a stáb többi tagjával is.

A rendező kezdetben azt szerette volna, ha Don Vito Corleone legkisebb fiát, a háborús veteránként induló, de később a bűnös családi üzelmek hálójába gabalyodó Michaelt az ekkor még mindig feltörekvőnek számító televíziós- és filmszínész, Burt Reynolds formálja meg. Csakhogy mivel Brando volt a produkció húzóneve, így bizonyos mértékig a szereposztás kérdésében is az ő szava döntött – írja a Collider. Amikor a Rakparton korábbi főszereplője hírét vette, hogy Coppola ragaszkodik Reynoldshoz, megfenyegette a stúdiót: kilép a projektből, ha a rendező nem változtat az elképzelésén.

Az Oscar-díjas filmcsillag addig akadékoskodott, amíg Coppola rálelt a tökéletes Michael Corleonéra: a szerep végül az akkor még szinte teljesen ismeretlen – tehetségét inkább a színházi szcénában kamatoztató – színésznél, Al Pacinónál landolt.

Brando egyébként azért nem akart Reynoldsszal dolgozni, mert egy szimpla tévésztárnak tartotta fiatalabb kollégáját. Pacinóban azonban ő is hamar meglátta az ösztönös színészzsenit. Érdekesség, hogy Michael Corleone szerepére olyan tekintélyes színészek is szóba kerültek, mint James Caan, Dustin Hoffman, Martin Sheen, Dean Stockwell, Ryan O’Neal vagy Jack Nicholson.

A három Oscar-díjjal kitüntetett Nicholson – aki egyébként hosszú évtizedekig szoros barátságot ápolt Brandóval – azért visszakozott, mert úgy érezte, Michaelt egy olasz gyökerekkel rendekező színésznek kell megformálnia. Nicholson akkori álláspontja – a mából visszatekintve – felettébb progresszívnek tekinthető.