A te házad az én házam? Erre a kérdésre keresi a választ az év meglepetés horrorja

A Kinek a háza? igen kényes kérdéssel, a menekültek társadalmi integrációjával foglalkozik. Vajon melyek a veszélyesebbek: a magukkal hozott vagy az új kultúrában rájuk zúdított démonok?

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

hirdetés

A Netflix menekült horrorjában két afrikai bevándorló otthontalanságukkal, beilleszkedési nehézségeikkel és a múlttal való szembenézésükkel festi falra az ördögöt.

A társadalmi rezgésekre rezonáló horrorok köre Remi Weekes alkotásával új filmmel bővül, ami pont olyan, mintha Jordan Peele mondta volna tollba. A humorista Peele 2017-ben gyalogolt be a horror állóvizébe és az Oscar-gálára a Tűnj el! című opuszával, jól felkavarva mindkettőt. Azóta a Mi rémes élőláncával ismét ránk hozta a frászt, amely abszurditásával kenterbe veri a korábbi moziját. A Kinek a háza? mind felütésében, mind stílusában remekül beleillik a Peele-i sorba. Még úgyis, hogy nem a jeles rendező keze munkája, aki újabban hol Lovecraft földjén bóklászik, hol pedig a tükör előtt ismételgeti: “Kampókéz, Kampókéz, Kampókéz”.

hirdetés
hirdetés

Weekes filmje kamaradarab, ami egy frusztrálóan összenyomott térben játszódik. Valószínűleg az is hozzájárul a sikeréhez, hogy a koronavírusos időszakban került bemutatásra. A filmben látható házaspár izolációja így első kézből átélhető. A terekkel való játék közvetve a film témájában is tetten érhető: hősei az afrikai szavannákról menekülnek a britek négy fala közé. Vajon tényleg ezt jelentené a szabadság?

Rial és Bol a dél-szudáni népirtás elől menekül az Egyesült Királyságba. Azonban hiába kapnak az ideiglenes tartózkodási engedéllyel egyetemben egy egész házat London peremkerületében, képtelenek aklimatizálódni: a falakba képzelt démonjaik nem hagyják őket békén, elnyeléssel fenyegetik az életüket.

Kukucs! Itthon vagyunk? (Wunmi Mosaku és Sope Dirisu) Fotó: Netflix

A Kinek a háza? az afrikai házaspár kapcsolatának gyásszal, bűntudattal és kilátástalansággal terhelt vesszőfutása. Bezárva négy fal közé. Egy ismeretlen városban. Egy ellenséges kultúrában. Egy vadidegen országban. Átkelés közben egy gyermeket hagynak hátra a tengerben, amikor a törékeny lélekvesztő felborul velük.  Nyagak halála éket ver kettőjük közé. Rial még gyászolna, képtelen maga mögött hagyni a múltat, nem érzi otthon magát a házban. Vele szemben Bol már a jövőbe tekint: kész az újrakezdésre, belevetné magát az új életbe, maga mögött hagyva, hullámsírba temetve mindent. Ez az óriási feszültség aztán életet lehel a falakba.

hirdetés
Hova mész, szívem? Már megint az idegeimre? (Sope Dirisu és Wunmi Mosaku) Fotó: Netflix

A beilleszkedést a brit hatóságok sem könnyítik meg. A rendszer, amit a film felvázol, inkább azt lesi, mibe köthetnének bele, hogy kitoloncolhassák a nyűgnek tekintett bevándorlókat. A kopott tornateremben összeülő, életunt bevándorlási bizottság tagjaira, a megnyúlt képüket elnézve, éppoly terhet rónak ezek az emberek, mint magára a társadalomra. Pedig nekik ez a munkájuk. Az alapelgondolás jó, hogy a kormány segít a migránsokon, de a kivitelezés méltatlan és embertelen. Erre remekül reflektál az a jelenet, amelyben Rial eltéved az egyforma tömbházak közt, és néhány fekete sráctól kér útbaigazítást. A kölyköktől azonban hiába is vár sorsközösséget, ők másik társadalomban szocializálódtak. „Nem látunk szívesen”, akár a homlokukra is tetováltathatnák (meg is érdemelnék). Sajnos az empátia ma nemzeti színekben pompázik. És nemcsak a brexitelő szigetlakóknál.

A kulturális különbségek még inkább elmélyítik a bevándorlókra kényszerített izolációt, ahogy arra az orvosnál játszódó jelenet is rámutat, amikor Rial a testén megcsodált törzsi tetoválások valódi jelentésébe beavatja az érdeklődőt. Az értetlenkedő félrenézés, a rosszul leplezett lekezelés és az ingerült szemforgatás valójában mind-mind a társadalom reflektálása a bevándorlásra.

A múlt nem ereszt (Sope Dirisu) Fotó: Netflix

A Kinek a háza? igazi pszicho-thriller, amely belerágja magát a szereplői fejébe, és kifordítja őket. A belsejüket kivetíti a falakba: suttogásokkal, nyögésekkel és motoszkálással tölti meg a lakást, amíg szép lassan mindent elnyel a bűntudat tengere. A vízben oszló tetemek a múlt emlékei, amelyektől megszabadulni képtelenség, csak együtt élni lehet velük. Weekes nagyon precízen bánik a jumpscare-ekkel, és félelmeinkkel megtölti a zárt teret. Nem rest megidézni David F. Sandberg Amikor kialszik a fényét sem, amikor a szobányi rémlényével “itt a démon, hol a démon” játékba bocsátkozik. A befejezéssel ügyesen fordít egyet a cselekményen, és némi elsietett testhorrorral szájbarágósan zárja a történetet.

A film azonban minden profizmusa ellenére sem működne, ha a két főszereplője nem vinné el a hátán az egészet. Kamaradarabról lévén szó, kettőjük közti kémián múlik minden. Wunmi Mosaku neve keveset mond, arcvonásai annál többet: legutóbb a Lovecraft földjénben nyújtott nagyszerű alakítást a kétszínű nővér szerepében. Most sokkal érzékenyebb és sebezhetőbb asszonyt játszik, aki a valóság helyett anyai álomvilágba menekül. Sope Dirisu gyakorlatias karaktere ezzel szemben a jövőbe tekint, múltbéli tettei következményeivel azonban neki is számolnia kell: a karma kereke fordul, ami ezúttal őt temeti maga alá. Matt Smith Ki vagy, dokija bevándorlásügyi biztosként teszi tiszteletét, akinek a migránsok ügyes-bajos gondjai alaposan meggyűrik a homlokát. Smith egyszerre tud megértő, lekezelő és távolságtartó lenni.

Hát te meg ki vagy, doki? Edinburgh hercege legyek, ha tudom! (Matt Smith) Fotó: Netflix

A Kinek a háza? remek vizualitásával, kiemelkedő színészi játékával és magvas mondanivalójával az év meglepetés horrorja. Elsőfilmes rendezőtől ritka ilyen kiforrott filmet látni, amely bátran reflektál a bevándorlás kényes megítélésű társadalmi jelenségére, különösen a brexit-lázban égő briteknél. Ezúttal a magyar cím ezerszer találóbb: hol válhat egy ház, egy város, egy ország igazán az otthonunkká? Ahol szívesen látnak.

Bányász Attila

hirdetés
hirdetés

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Előző cikk Bill Gates megjósolta, hogy mikor jöhet a következő világjárvány
Következő cikk 3 budapesti étterem, ahonnan mennyi gőzgombócot rendelhetsz - sítudástól függetlenül