A múlt és a jelen összeér az új jurában, ahol a dinoszauruszok végre belakják a világot, hogy jól belakjanak belőle. Mi, nézők viszont éhkoppon maradunk.
Steven Spielberg azzal, hogy 1993-ban rászabadította az őshüllőket az emberiségre, filmtörténelmet írt. Sokat elárul, hogy az Indiana Jones-filmek mellett ez a másik franchise, amelyben újra helyet foglalt a rendezői székben. A hangsúly persze most sem a „min”, hanem a „hogyanon” van. Nem csoda, hogy valamennyi folytatásnak – bocs a képzavarért – csupán majmolnia sikerült az első két, etalonnak számító etapot.
Igazából nem a Jurassic Worldnek, hanem Spielbergnek köszönhető, hogy ma a dínók köztünk és velünk élnek: a rendező nyitott nekik kaput a popkultúrára, amelyben a közel három évtized alatt kiebrudalhatatlanul be is rendezkedtek.
Sam Neill cowboykalapos régésze úgy szállt szembe anno a génmanipulált őslényekkel, hogy nem vált belőle Indiana Jones-paródia. Mi több, a morózus kalandor önmagából kivetkőzve érett vajszívű apapótlékká, a paleobotanikus Ellen Sattler legnagyobb örömére. Velük együtt fedeztük fel a Jurassic Park csodáit, a jura állatkertét, amely nem volt rest aprópénzre váltani a teremtés csodáját. Dr. Moreau szigete volt ez, nagyban, ahol az ember istent játszott. És ahol a természet újra és újra rácáfolt. Minket, nézőket pedig elvarázsolt ez a letűnt, vad világ, ahol a dínók szinte lesétáltak a vászonról. Az első részben még a rácsok mögül, Az elveszett világban az állatokat kizsákmányolni igyekvő megakonszern karmai közül. Még ma is magával ragadó az az elképesztő kreativitás és a lehengerlő vizualitás, ami megunhatatlanná teszi az első két epizódot.
Tyrannosaurus Rex… nincs nélküle Jurassic-film! Fotó: Universal Pictures
Egy egész tanulmányt megérne, hogy Hollywood hogyan próbálja megfejteni a blockbustereinek sikerreceptjét. A harmadik etapban a visszatérő szereplőkre, a gyerekfaktorra és a változatos őslényfajokra koncentráltak, ám a halovány történet megásta a produkció sírját. Ezzel szemben a Jurassic World egyszerre volt folytatás és újraindítás, ugyanakkor egy új trilógia nyitánya. Új szereplőkkel mixelték össze a Jurassic Park és Az elveszett világ alapjait – új park, “gonosz” nagyvállalat –, ami kapott egy modern köntöst és ráerősített a génmanipulációs szálra. A megalomán Disney újra és újra bizonyította, hogy a nézőknél igenis a méret a lényeg: így az Universal is csatarendbe állította az egyre nagyobb és nagyobb őshüllőit, hogy tátva maradjon a szánk.
A dínó és a dínóboy (Chris Pratt) Fotó: Universal Pictures
J.A. Bayona Bukott birodalma érdekes kísérlet volt abból a szempontból, hogy megpróbálta keresztezni a kalandfilmes zsánert a horrorral. A nagy egészen nem sokat változtatott, inkább csak kettétörte a produkciót: a film grandiózus látványossággal bíró első felét követően bezárta a cselekményt a négy fal közé. A dínók biológiai fegyverként való alkalmazása és a kis Maisie Lockwood karakterével behozott klónozás epizódokon átívelő történetszálaknak bizonyultak. A most mozikba került Világuralom legizgalmasabb momentuma az, amire már 2015 óta várunk: az őslények – kitörve addigi elszigeteltségükből – végre meghódítják az egész világot.
Claire nyakig a bajban! (Bryce Dallas Howard) Fotó: Universal Pictures
Az emberek közti elvegyülés azonban felemásra sikeredett. Egyrészt megkapóak a parkban, kempingben és utcákon látható akklimatizálódás képsorai, ugyanakkor ennek függvényében nem igazán tudunk mit kezdeni a film feketepiaci szcénájával. Miért kell suba alatt lepasszolni egy dínót – hacsak nem a hatalmas, életveszélyes példányról van szó –, ha úgyis mindenhol ott vannak? Szót se róla, a máltai üldözés a raptoros kergetőzéssel a legjobb James Bondos hagyományokat eleveníti fel: mindig jól mutat egy akciójelenet, ha egy álmos mediterrán város ezeréves nyugalmát dúlja fel.
Milyen szép diszfunkcionális család! (Bryce Dallas Howard, Isabella Sermon és Chris Pratt) Fotó: Universal Pictures
A Világuralomra más területen is jellemző az ellentmondásosság: a Jurassic World-trilógia oszlopos tagjai, Claire és Owen hiába próbálnak a magukhoz vett, időközben problémás kamasszá cseperedett Maisie-vel közös családot alkotni, ha alig vannak együtt. Claire az évek során önző topmenedzserből szélsőséges aktivistává avanzsált, aki szó nélkül viszi vásárra a saját és társai bőrét egy állatért. Nem csoda, hogy az anyasággal nem igazán tud zöld ágra vergődni. Owen pedig a cowboy analógiájából kiindulva dinoboynak állt, aki látszólag nap mint nap veszélyezteti a testi épségét távol az otthontól. Szerintem ez bőven kimeríti a diszfunkcionális család fogalmát, és tökéletesen érthető, hogy a karakán kiscsajjá érett Maisie miért is keresi belőle a kiutat.
Valami nagyon flamós! (DeWanda Wise és Laura Dern) Fotó: Universal Pictures
A párhuzamos sztoriszálak felütése egészen ígéretesnek tűnik: Claire és Owen eltűnt lányuk nyomába ered, míg a globális élelmiszertermelést veszélyeztető mutáns sáskafaj rejtélyét a paleobotanikus Ellie Sattler kezdi felgöngyölíteni volt kollégájával és barátjával, Alan Granttel. A Jurassic Park egykori triumvirátusát (a harmadik az isteni Ian Malcolm Jeff Goldblum alakításában) összehozni a Jurassic World páratlan párosával (Claire-rel és Owennel) elsőre nagy ötletnek tűnik, a végeredményt látva azonban kész katasztrófának. Bármi jobb lett volna – még az is, hogy ez az unió meg sem történik – annál, mint ami megvalósult: a felesleges és túlzott tiszteletköröknél.
Igazi háromgenerációs film (Sam Neill, Isabella Sermon és Chris Pratt) Fotó: Universal Pictures
A Világuralom legnagyobb problémája azonban nem ebből adódik, hanem a szinte parodisztikusan felduzzasztott szereplőgárdából: mintha a forgatókönyvírók a cselekmény zsákutcába jutását mindig egy-egy újabb karakter beiktatásával oldották volna föl. Már az eredeti és az új trilógia hatalmas egói is kitakarják egymást, az új karakterekkel kiegészítve viszont szinte komikus sorban állás zajlik a képbe kerülésért a befejezésben. Persze lehetett volna ezt humorosra is venni, ütős beszólásokkal vagy egysorosokkal oldani, az írók azonban nem remekeltek a dialógusokban sem: ezt leginkább Ian Malcolm karakterénél sérelmezhetjük, akinek pikírt beszólásainak hiányától vérzik a szívünk. A debütáló karakterek közül egyedül a Han Solo-beütésű csempészpilóta, Kayla Watts jött be, DeWanda Wise öntudatos alakításában, bírtam a csajt.
Neeem, ez nem a Millenium Falcon pilótafülkéje. Bár majdnem! (Chris Pratt, DeWanda Wise és Bryce Dallas Howard) Fotó: Universal Pictures
A film kecsegtetően sok történetszála egy repetitív, faék egyszerűségű történetben olvad egybe, amelynek szembeszökő logikai hibáit grandiózus látvánnyal és fülrepesztő hanggal próbálták kompenzálni. Imádom az IMAX-et, legszívesebben minden filmet ott néznék meg, de jelen esetben sem a térélmény nem ad annyit – a film ebben a formátumban csak 3D-ben látható –, sem a hang, amelytől nekem szabályosan fájtak a füleim. Újfent bebizonyosodott, hogy a dínóknál mégsem a méret a lényeg. Két tollas őslény hozta rám leginkább a frászt: az egyik a madárszerű pyroraptor, akivel a jégen találkoznak a hőseink, a másik meg a hosszúkarmú therizinosaurus.
Mindenki férjen bele a kamerába… meg a dög szájába! (DeWanda Wise, Isabella Sermon, Bryce Dallas Howard, Sam Neill és Laura Dern) Fotó: Universal Pictures
Legyen akármilyen is a Világuralom, teljesen biztos vagyok benne, hogy óriási anyagi siker lesz, ami megágyaz egy újabb trilógiának. Mert a dínók a mozik sötétjében éppúgy, akár a tömegkultúrában, utat törnek maguknak. Pláne ha a cowboykalapos Sam Neill vagy a bőrkabátos Jeff Goldblum lovagolja meg a hátukat.
Bányász Attila
