52 év után újra bojkottálták Marlon Brando felkavaró kultfilmjét

Egy francia mozi ismét levetítette volna Bernardo Bertolucci Az utolsó tangó Párizsban című 1972-es művészfilmjét, de a helyi nőjogi szervezetek megakadályozták, hogy a Marlon Brando főszereplésével készült tabudöntögető klasszikus újra a nézők elé kerüljön.

Ötvenkét esztendővel a bemutatása után ismét hatalmas botrányt okozott Bernardo Bertolucci több szempontból is tabusértő 1972-es művészfilmje, Az utolsó tangó Párizsban. A megrázó történet egy Franciaországban élő amerikai férfiról (Marlon Brando) szól, aki felesége öngyilkossága után szertelen, vad szexuális viszonyba bonyolódik egy helyi diáklánnyal (Maria Schneider). Bertolucci extravagáns remekműve sajátos eszközökkel mutatta be az ösztönszintre süllyedt emberi kapcsolatokat: a közönségnél nem csupán a két színész közti jelentős korkülönbség verte ki a biztosítékot, de némely jelenet még szcenírozását tekintve is erősen feszegette a határokat. A The Guardian cikke szerint Az utolsó tangó Párizsban a címben is szereplő világvárosban tért volna vissza a vászonra, a helyi nőjogi szervezetek viszont megakadályozták a vetítést, mivel elfogadhatatlannak tartották a film – már a maga korában is nagy visszhangot kiváltó – nemierőszak-jelenetét.

Az ügyben érintett párizsi filmszínház igazgatója, Frédéric Bonnaud azt mondta, annyi fenyegetést kaptak, hogy végül le kellett venniük a műsorról a legendás alkotást, amit egy Marlon Brando-retrospektív esemény keretében vetítettek volna le a közönségnek.

„Mi egy mozi vagyunk, nem pedig erőd. Nem tehetjük kockára sem a személyzetünk, sem pedig a nézőink biztonságát” – nyilatkozta a részben állami finanszírozásból fenntartott intézmény vezetője, aki szerint bizonyos „erőszakos személyek” kitartó akciójának köszönhető, hogy a vetítés végül meghiúsult.

A forgatás idején 19 éves Maria Schneidert lelkileg nagyon megviselte, hogy a szóban forgó jelenetre senki sem készítette fel, sőt a beleegyezése nélkül történt. Bernardo Bertolucci később elárulta, hogy a színésznőt előzetesen tényleg nem avatták be, ám erre azért volt szükség, mert a rendező azt akarta, hogy Schneider reakciója valóban spontán és elemi erejű legyen. A színésznő 2011-ben bekövetkezett halála előtt pár évvel azt mondta, a kifogásolt filmrészlet derékba törte az életét és lényegében a drogok rabságába kergette.

Maga Bertolucci viszont úgy nyilatkozott, „művészi döntést” hozott, amikor eltitkolta Schneider előtt, hogy egy megrázó nemierőszak-jelenetben kell részt vennie. A színészek természetesen csak imitálták a szexuális aktust, ám ez mit sem változtat azon a tényen, hogy Schneider számára maradandó lelki sebet okoztak ezek a pillanatok. „Vétkesnek érzem magam, de nem bántam meg semmit” – összegezte később az esettel kapcsolatos érzéseit Bertolucci.

„Épp itt az ideje, hogy észhez térj, kedves Cinémathèque: állítsátok vissza az emberiségbe vetett hitett azzal, hogy tisztességesen viselkedtek egy 19 éves színésznővel” – üzente az érintett mozinak Judith Godrèche, a francia Me Too-mozgalom egyik vezéralakja.

A francia kritikusok viszont a meghiúsult vetítés időpontja miatt emeltek kifogást. A rendezvény ugyanis egybeesett volna Christophe Ruggia filmrendező szexuális zaklatási perének végfázisával. A direktort azzal vádolták meg, hogy 2002-ben, az Ördögök című filmjének forgatása közben molesztálta egyik fiatal színésznőjét, az akkor mindössze 12 éves Adèle Haenelt.