Ezeket a szavakat tiltják a közösségi oldalak?

A közösségi médiában külön kis nyelv alakult ki: az algobeszéd. A halált „unalive”-nak mondják, a fegyvert „pew-pew”-nak, a szexet pedig úgy írják körül, hogy az már-már paródia. Mindez azért történik, mert a felhasználók attól tartanak, hogy bizonyos szavak használata miatt a platformok letiltják a tartalmaikat. De létezik egyáltalán lista, azokról a kifejezésekről, amiket nem szabad használni vagy csak a hiedelem az egész?

Mi az algobeszéd, és miért terjed?

A platformok szerint nincs hivatalos tiltott szavakból álló lista, a kontextus számít, nem pedig a szavak. A felhasználók mégis újra és újra úgy érzik: a rendszer bünteti őket, ha bizonyos szavakat használnak. A BBC Future elemzése szerint ez a kettősség elég ahhoz, hogy a „biztos, ami biztos” elv átvegye az irányítást.

Az algoritmus egy fekete doboz, nem látjuk, miért nem fut be egy videó: a cím volt gyenge, a téma kockázatos, vagy egyetlen szó miatt ragadt le valahol a rendszer mélyén? A bizonytalanság öncenzúrát szül, az öncenzúra pedig idővel közösségi normává válik. Így lesz a félmondatokból és tréfás eufemizmusokból saját nyelv.

Ezt olvastad már?

Nano Banana Pro: mit tud valójában a Gemini 3 Pro-ra épülő új képgenerátor?

Hiába a bevételnövekedés a Microsoftnál, mégis estek a részvények

Amikor a hiedelem valóságot teremt

A kutatók „algoritmikus képzetnek” hívják azt a jelenséget, amikor a felhasználók azt hiszik, tudják, hogyan működik a rendszer, ebből pedig egy önmagát erősítő kör lesz. A viselkedés alkalmazkodik a feltételezett szabályhoz, az adat ezt tanulja, a rendszer pedig ehhez igazodik. Ettől terjed a kódolt beszéd úgy, hogy közben senki sem tudja pontosan, milyen szavakat, kontextusokat, mondatokat is kellene kikerülni.

Jól mutatja ezt Alex Pearlman esete is, aki nem értette, miért tűntek el videói a TikTokról. A híres tartalomgyártó gyakran posztolt Jeffrey Epstein hírhedt milliárdosról, de észrevette, hogy valamiért ez a platform leszedi őket. Ezt követően a „Sziget Emberként” kezdte el emlegetni őt, mert ilyenkor a rendszer nem közli mi a probléma pontosan, vagy mivel sértett szabályt, egyszerűen csak letiltja a tartalmat. Az okokra azóta sem derült fény, és éppen az ilyen helyzetek miatt kezdenek el kreatívkodni az alkotók, hogy kijátszák a titokzatos rendszert.

A platformok láthatatlan szabályai

A cégek azt állítják, hogy a cél nem a cenzúra, hanem a biztonság és a hirdetőbarát környezet. Mégis voltak botrányok: jogvédők dokumentáltak időszakokat, amikor a palesztin tartalmakat a rendszer visszafogta; a TikTok korábban elismerte, hogy bizonyos felhasználói csoportokat „védelem” címén kevesebb embernek mutattak meg; és kiderült, hogy létezett egy belső eszköz is, amivel manuálisan lehetett videókat virálissá tenni. A hivatalos célok és a működés között így könnyen keletkezik rés – ebben a résben pedig a megoldást kereső felhasználók magukra maradnak és kénytelenek kitalálni alternatívákat, mint egy sajátos nyelv, ez esetben az algobeszéd.

Leegyszerűsítve a jelenséget: a platformok hirdetésekből élnek. A hirdetők pedig nyugodt, botránymentes környezetet szeretnének. Ha kell, a rendszerek igazítanak a tartalomajánláson vagy a moderáláson. A motivációk nem feltétlenül politikaiak, a gazdasági logika önmagában is elég erős, hogy formálja a felszínt.

Források: BBC Future, Human Rights Watch, Forbes

Borítókép: Mariia Shalabaieva, Unsplash