Az elárasztott Velence látványos tud lenni, de a várost elöntő víz veszélyes is. Mérnökök ezrei dolgoznak azon, hogy megvédjék az európai reneszánsz egyik központját az emelkedő tengerszinttől. Hogy lehet megmozgatni a tengerfenéken egy 30 tonnás acél szupegátat? Kiderül a HISTORY új, Megépíteni a lehetetlent című sorozatából.

Időről időre bejárják a világsajtót az elöntött Velencéről készült látványos fotók, videók. Legutóbb október végén nézte a fél világ, hogy viszik ki a pizzát gumicsizmás pincérek egy elárasztott étterem vendégeihez, hogy szelfiznek a felgyűrt nadrágszárú turisták a Szent Márk téren, hogyan sétálnak az emberek az ilyenkor kihelyezett fapallókon.

Emelkedő tenger, süllyedő város

Az acqua alta („magas víz”) nem szokatlan jelenség Velencében, de az októberi áradás kirívónak számított: a vízállás elérte a 156 centimétert, így a város kétharmada víz alá került. Ennél az elmúlt évszázadban csak háromszor volt magasabb a vízállás. Ám a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb mindez. 1993 és 2017 között 7,5 centiméterrel emelkedett a tengerszint, így évente négyszer-ötször is víz alá kerül a város. Ehhez adódik még az a mintegy 20 centiméter, amennyivel a talaj süllyedése miatt a Velencei-lagúna ma mélyebben fekszik, mint száz évvel ezelőtt.

25 éve épül a „Mózes-gát”

Velence a reneszánsz egyik fővárosa, építészeti és kulturális öröksége páratlan értéke az európai civilizációnak. Ennek megvédésén dolgoznak azok a mérnökök, akik egy első pillantásra lehetetlennek tűnő megoldással védenék meg a víz városát – a víztől. A MOSE Project egy mozgatható gátrendszer, ami 1993 óta épül, és 2022-ben készül el. Neve utal a gátak működési elvére (modulo sperimentale elettromeccanico, vagyis kísérleti elektromechanikai modul), valamint a tengert elválasztó Mózesre is utal.

A leleményesség győzelme

A Project Mose az egyik főszereplő a HISTORY új, különleges mérnöki teljesítményeket bemutató sorozatának következő epizódjában is. A Megépíteni a lehetetlent Süllyedő városok című részében tanúi lehetünk, milyen találékonyságra és precizitásra van szükség ahhoz, hogy a tengerfenékre juttassák a gátrendszer alapjait képező gigászi, 21 ezer tonnás vasbetonalapzatokat. Ezekből állnak ki maguk a gátat alkotó 30 méter hosszú üreges acélkapuk, amelyek magas vízállás esetén felemelkednek, és megvédik a Velencei-lagúna 118 kisebb-nagyobb szigetét a pusztító ártól.

A 300 tonnás acélkapuk felemelése motorokkal szinte lehetetlen, ezért a mérnökök rafinált megoldást választottak. A kapuk üregeit alapesetben víz tölti meg, ilyenkor a talapzaton nyugszanak. Áradáskor sűrített levegőt pumpálnak az üregekbe, az kiszorítja a vizet, és az így könnyebbé váló kapuk egyik végüknél elfordulva kiemelkednek a tengerből. Akár 3 méteres árhullámot is képes elhárítani, Velence így akkor is biztonságban lesz, ha a tengerszint akár 60 centimétert emelkedik.

A „cunamigéptől” a legnagyobb szélerőművig

A Süllyedő városokban azokkal a projektekkel is megismerkedhetünk, amelyek New Yorkot és Tokiót védik az emelkedő tengerszinttől és a pusztító cunamiktól. A hétfőnként látható Megépíteni a lehetetlent decemberi epizódjaiban láthatjuk a leglenyűgözőbb geotermikus-, szél- és vízerőműveket, és azt is, hogy milyen leleményes védőruhákat dolgoznak ki a szakemberek tűzoltóknak, sarkkutatóknak és búvároknak.

A Megépíteni a lehetetlent következő része december 10-én, hétfőn 22:00-kor látható a HISTORYN.