Milyen a jó fogtömés?

A fogtömés esztétikai és az elvesztett foganyagot pótló funkcióján kívül több szempontból is fontos. A fogak az egymás felé néző felszínükön 1-1 apró felületen, ún. kontaktpontokban érintkeznek egymással. Ideális esetben a fogat érő erő egy része a szomszédos fogakra áttevődik a kontaktpontokon keresztül. Így valósul meg az erő egyenletes eloszlása. A jó fogtömés egyik alapvető követelménye a kontaktpontok visszaállítása. A kontaktpont meglétét a tömés elkészülte után fogselyemmel lehet ellenőrizni. A fogak közé bevezetett fogselymet az ínyszéltől a fog teteje felé kell eltávolítani, miközben két kezünk mutatóujjaira van kifeszítve. Jó kontaktpontnál kis ellenállást érzünk eltávolításkor és a selyem pengő hangot ad.

A fogselyem elakadása vagy felrojtolódása viszont elálló tömésszélre hívhatja fel a figyelmet. A jó fogtömés széle a foganyaggal egy vonalban folytatódik lépcsőképződés, illetve rés nélkül. Az elálló tömésszél vagy a fog és tömőanyag között lévő rés tisztíthatatlanságuk miatt a baktériumok elszaporodásának, így fogszuvasodás kialakulásának kedveznek.

A fogtömések szélén megjelenő barna sáv a tömés bakteriális zárásának hiányát, előrehaladottabb esetben a tömés alászuvasodását jelzi.

A kontaktpont az ételbeékelődést is megakadályozza. A gyakori ételbekelődés tehát felhívhatja a figyelmet a kontaktpont hiányára. Az ételek beakadása ínygyulladáshoz vezethet, valamint állandó tápanyagforrást nyújthat a baktériumok számára.

Az egymással szemben lévő fogak rágófelszíni kontaktpontokban érintkeznek egymással. Ezeknek a pontoknak a visszaállítása is fontos, hiszen a hatékony rágáshoz a fogaknak érintkezniük kell egymással. A fogak érintkezése viszont nem lehet túl erős sem. Amikor a fogtömés elkészül, először összeharapva gyakran magasnak érezzük. A fogtömés beállítását ún. artikulációs fóliával lehet elvégezni, mely megfesti az érintkezési helyeket. Fontos, hogy a tömés kényelmes legyen. A túl magas fogtömés NEM fog a rágástól bekopni.

Az elveszett, illetve túl magas rágófelszíni kontaktpontok az alsó és felső állcsont egymáshoz viszonyított pozícióját megváltoztatják. Kedvezőtlen esetben az alsó állcsont olyan kényszertartását idézhetik elő, mely hosszabb-rövidebb távon állkapocsízületi problémákhoz vezet.