Amikor szülőként szóba kerül az utazás, rögtön két táborra szakadnak a vélemények. A téma megosztó és az én véleményem is sokat változott, amióta apa vagyok.
Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a gyerekek érkezésével gyakorlatilag minden megváltozik egy pár életében. Új meghajtásra kapcsolnak a motorok, az első számú közös cél pedig, hogy a rohanó világban jól szuperáljatok szülőként. Mi lesz viszont azzal a szerelmespárral, akik a gyerekek születése előtt voltatok és akikre most jóval kevesebb idő jut?
Talán túlzás nélkül állíthatom, a nyár beköszöntével minden szülőben felmerül a kérdés: gyerekkel vagy gyerek nélkül utazzunk?
Helyes válasz természetesen nincs, hiszen minden család más, én is csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani.
Amíg picik voltak a gyerekek, rengeteget utaztunk velük és valljuk be, amíg a babakort koptatják a csemeték sok választása nem is igen marad a szülőnek. Vagy otthon marad a mindenki, vagy együtt utazunk a gyerekekkel.
Természetesen minden tapasztalt szülő tudja, hogy gyerekekkel utazni megismételhetetlen családi élményt nyújt, mint ahogy azt is, hogy ez korántsem pihentő mulatság.
Ahhoz viszont, hogy szülőként egész évben a legmagasabb fokozaton tudjunk működni, a szerelmespárral is kell törődni. Időt kell szánni a kapcsolat ápolására, a közös, gyerekek nélküli élményekre is, amelyekből később egész évben táplálkozhatunk.
Egy bölcs rokonom egyszer azt mondta, két titka van annak, hogy évtizedek óta szeretetben és őszinte szerelemben élnek a feleségével: sosem fekszenek le kibeszéletlen sérelmekkel és minden évben legalább egyszer elutaznak pár napra kettesben.
Mi idén pont ugyanígy fogunk tenni! Nem hosszú időre, csupán négy napra de anya és apa szabadságra mennek. Hogy miért?
Azért, mert nekünk is szükségünk van a pihenésre, a feltöltődésre és arra, hogy ketten legyünk pár napra a nyüzsgő gyerekzsivaj nélkül. Néhány olyan napra, amikor nem anya és apa vagyunk. Amikor újra olyan lángokat ölthet a szerelem, mint korábban, amikor csak egymásra koncentráltunk.
Természetesen mondom ezt úgy, hogy valószínűleg már a repülőn a gyerekek fotóit fogjuk nézegetni és körülbelül a második napon arról beszélünk majd, hogy mennyire hiányoznak.
Hozzáteszem, amióta így csináljuk a gyerekek sokkal alkalmazkodóbbak, hiszen hozzászoktak, hogy ilyenkor a nagyszülőkkel tölthetnek pár önfeledt napot. Akkor is, ha egyesek megrökönyödnek ezen a döntésen, mindenkinek szíve joga úgy utazni, ahogy az a családnak a legjobb. Szerintem igenis szükség van olykor a gyerekek előtti énünkre és igenis ápolni, gondozni kell néha a szerelmet is.
