Megtörni az átkot: valóban bántalmazóvá válik az, akit gyerekként bántalmaztak?

A pszichológia és a közvélemény egyik legrégebbi, legfájdalmasabb kérdése, hogy a gyermekkori traumák és a családi erőszak automatikusan öröklődnek-e generációról generációra. Sokan, akik bántalmazó vagy elhanyagoló környezetben nőttek fel, felnőttként, szülővé válva folyamatos szorongásban élnek, attól tartva, hogy tudat alatt ugyanazokat a szörnyű mintákat ismétlik meg a saját gyermekeikkel.

Frank W. Putnam professzor és kutatócsoportja több évtizedes távlatú vizsgálatok adatai alapján tiszta vizet öntött a pohárba: a körforgás megszakítható.

A megnyugtató statisztika: 70 százalék

A kutatások legfontosabb és legelső megállapítása, amelyet a szakemberek nem győznek hangsúlyozni, egyértelmű felszabadítást ad a traumatizált szülőknek: a gyerekként bántalmazott vagy elhanyagolt szülők többsége (mintegy 70%-a) NEM bántalmazza a saját gyermekét.

Ezt olvastad már?

Apák gyermekek nélkül: történelmi törvénymódosítás vethet véget a kíméletlen japán válási rendszernek

Jamie Foxx 58 évesen újra apa lesz

A statisztika szerint pusztán az a tény, hogy egy szülő aggódik a minták megismétlése miatt, már önmagában drasztikusan csökkenti az erőszak esélyét. Az önreflexió ugyanis a legerősebb fegyver a családi trauma ellen. Ha valaki felismeri, érzelmileg feldolgozza a saját múltját, már meg is tette a legfontosabb lépést. Érdekesség, hogy ehhez nem feltétlenül szükséges méregdrága terápia: a kutatások szerint azok a magas kockázati csoportba tartozó anyák, akik képesek voltak egy jó barátnak, házastársnak vagy partnernek őszintén megnyílni és beszélni a gyerekkori traumáikról, szinte teljes mértékben megvédték saját gyermekeiket az abúzustól.

A rideg valóság: amikor a kockázat mégis megtöbbszöröződik

Bár a többség sikeresen tör ki a múlt fogságából, a gyermekkori bántalmazott múlt statisztikailag mégis a legerősebb egyedi kockázati tényező marad. A bántalmazott szülők gyermekeinek nagyjából 30%-a szenved el valamilyen formájú abúzust, ami hatszor magasabb arány, mint a traumamentes családból érkező szülők esetében.

Az intergenerációs (generációk közötti) átvitel kockázata ráadásul drámaian megugrik, ha a gyermekkori trauma más negatív tényezőkkel kombinálódik:

• Anyai depresszió és agresszív nevelés: akár négyszeresére növelheti a láncolat megismétlődését.

• Szenvedélybetegségek: ha a bántalmazott múltú szülő alkohol- vagy drogproblémákkal küzd, a kockázat az egekbe szökik. Egy kutatás szerint az anyai alkoholizmus a gyermek szexuális abúzusának kockázatát a korábbi 3,6-szorosról egészen a 23,7-szeresére emelte.

• Agykontrollvesztés (Disszociáció): a szexuálisan abuzált lányok negyven éven át tartó nyomon követése során kiderült, hogy a gyermekkori és fiatal felnőttkori disszociáció (a traumák miatti érzelmi lekapcsolás, a valóságtól való mentális elszakadás) a legbiztosabb előrejelzője a későbbi büntető, agresszív szülői magatartásnak.

A védelem elmulasztása

A kutatás rávilágít egy kritikus fontosságú, közvetett mintára is. Az érintett szülők sok esetben maguk sosem emelnek kezet a gyerekükre, mégis bántalmazottá válik a következő generáció.

A depresszió, a disszociáció és a függőségek ugyanis teljesen leépítik a szülői éberséget. A szülő képtelenné válik biztonságos környezetet teremteni, és elmulasztja megvédeni a gyermeket a külső elkövetőktől, például a családon belüli erőszakot elkövető új partnerektől, bántalmazó mostoha szülőktől.

A megelőzés három pillére

A tudomány mai állása szerint a családi erőszak minden formája (fizikai, szexuális, érzelmi abúzus és elhanyagolás) ugyanabból a gyökérből táplálkozik. Ez azt jelenti, hogy a mérgező láncolat megszakításához nem kell számtalan különféle program; elegendő a három legfőbb kockázati pillért együttesen célba venni és kezelni:

1. A szülő gyermekkori traumáinak feldolgozása (kommunikációval, támogató közeggel vagy terápiával).

2. A szülői szerfüggőségek (alkohol, kábítószer) radikális kezelése.

3. A jelenlegi családon belüli erőszak azonnali felszámolása.

A múltunk meghatározhatja, honnan indulunk, de az, hogy milyen szülőkké válunk, a saját tudatosságunkon és a belső démonainkkal való szembenézésen múlik. A körforgás megállítható.

Forrás: Psychology Today

Borítókép: Drazen Zigic, Freepik/Magnific